A belső békénkhez meg kell tanulni megélni a negatív érzéseinket

“A férfi – srácoknak”. Ezzel a címmel jelent meg nemrég dr. Csernus Imre új könyve, amely lelki útmutató kamaszoknak és fiatal férfiaknak érzelmekről, boldogságról és a felnőtt létről. A pszichiáterrel többek között ezekről a kérdésekről beszélgettem.

A bevezetőben azt írod, hogy a könyveid nem a nőkről vagy a férfiakról szólnak, hanem az emberekről, arról, hogy mit jelent az embernek kiállni önmagáért, hangosan beszélni a félelmeiről, problémáiról, és elkezdeni megoldani azokat. Miért tartod fontosnak ezeket a kérdéseket?

dr. Csernus Imre: Azért, mert mi magyarok nagyon zárkózottak vagyunk, és nem jövünk rá arra, hogy a konfliktusok hangos kimondásával jelentős feszültségtől megszabadulunk. Ehelyett állandóan molyolunk önmagunkban, ezerrel dübörögnek a fejünkben a különböző nagyon fontos érzések, és agyból legtöbbször kinyírjuk ezeket. Rájöttem arra, hogy ha én egy laza, mosolygós életet szeretnék élni, azt csakis úgy lehet, hogy ha nincs bennem feszültség. A feszültség ugyanis görcsössé tesz, merevvé, miközben az élet elképesztő intenzitású megmérettetéseket tol rám, amikben elengedhetetlen a megfelelő reakció. 

Ezzel abból is nagyon sok mindent megmagyaráztál, hogy miért olyan fontos az érzelmi intelligencia fejlesztése. Számomra ugyanis ez volt a könyved egyik fő üzenete. Meg az, hogy érzelmi intelligencia tekintetében a férfiak valahogy hátrányban vannak. Milyen következményei vannak annak, ha az ember nem foglalkozik az érzelmi intelligencia fejlesztésével?

dr. Csernus Imre: Az, hogy racionálisan akar mindent megmagyarázni, többek között akár azt is, hogyan lehet boldognak lenni. Ha racionálisan nézem ezt a dolgot, akkor anyagi szempontból kezdem megközelíteni a világot: ha megszerzem ezt, meg ezt, akkor boldog leszek. Ez azonban csak anyagi biztonság, nem boldogság. A boldogság teljesen más, arról nem is beszélve, hogy racionális szempontból a félelmeket nem lehet megoldani. Hiába mondja azt valaki, hogy ne féljek, nem történik semmi, továbbra is félni fogok, és közben fogalmam sem lesz, hogy ez a félelem megfelelési kényszerből, szeretetéhségből származik, vagy egyszerűen abból, hogy gyáva vagyok nemet mondani.

Ez azt jelenti hogy a félelemnek, fájdalomnak és más negatív érzéseinknek a felismerése és elfogadása szerinted egy nagyon fontos dolog.

dr. Csernus Imre: Meg a megélése. Mert addig nem fogom tudni megélni, amíg nem mondom ki, amíg visszatartom a könnyeimet, és azt mutatom a külvilágnak, hogy nem, ez nekem nem fáj. De miért ne fájna? Ha pedig fáj, akkor kimutatom, és persze sírok is, adott esetben. Ettől nem leszek férfiatlan, sőt, éppen ezzel váltom ki a tiszteletet. Pontosabban azzal, hogy hiteles vagyok a mindenkori, akár pozitív, akár negatív érzéseimet illetően.

Ahhoz, hogy erre képes legyen az ember azért kell egyfajta belső stabilitás.

dr. Csernus Imre: A belső stabilitás ennek a hozadéka. Egy következmény. Az akkor alakul ki, amikor tudom magamról, hogy nemcsak az örömeimben tudok lubickolni, hanem a fájdalmaimat is emberként merem megélni.

Rendben, akkor bátorság, az kell ahhoz, hogy képes legyek felismerni és kimondani a negatív érzéseimet, fájdalmamat.

dr. Csernus Imre: Mindannyiunkban ott van a bátorság, de nagyon sok ember arra van szocializálva, hogy csak a szép dolgok a jók, és negatív megmérettetéstől megijednek, bepánikolnak, így bele sem vágnak ezekbe a helyzetekbe. Pedig az ember stabilitását – legyen az illető akár fiatal, akár állítólag felnőtt – épp a negatív megmérettetések megoldása mutatja meg. A pozitív dolgokban mindenki tud lubickolni, de az, hogy krízishelyzetben mit csinálok, az az igazi megmérettetés.

Az interjú még nem ért véget. Olvass tovább ezen a linken.