A család Isten ajándéka – Interjú Sánta Jánossal, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola lelkészével

– Miért volt fontos egy egész évet a családoknak ajánlani, mit jelent ma a család fogalma?

– A hívő ember Isten ajándékaként tekint a családra mint legalapvetőbb emberi közösségre, és külön is jó, ha egy emberi közösség vagy nemzet vezetői hasonlóképpen gondolkodnak. 2018 a magyar kormány kezdeményezésére hazánkban a családok éve volt, és a kezdeményezéshez a katolikus Egyház (és más szervezetek is) gyorsan kapcsolódtak. Az apropót az adja, hogy modern korunk egyre kevésbé tartja szükségesnek a megszentelt köteléket férfi és nő között, ennélfogva gyermekeink is egyre inkább „ötletszerű” körülmények közé születnek. Nem kapnak annyi szeretetet, amennyi idővel a szeretet adásához szükséges volna. Egyszóval igencsak időszerű, hogy a család szentségét, méltóságát védjük, mindenki, ahogyan tudja, és a bizonytalankodó fiatalok pedig kapjanak kedvet és bátorságot a családalapításhoz.

– Milyen cél vezérelte a főiskola vezetőségét, hogy bekapcsolódjon az országos programsorozatba?

– Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola azért látta fontosnak, hogy csatlakozzon a tematikus évhez, mert a főiskola hallgatói reménybeli családapák, családanyák. Másrészt akik itt végeznek, nemcsak saját jövőbeli családjukért lesznek felelősek, hanem a rájuk bízott gyermekek által más családokért is. Ma a szülők egyre többet várnak a jó pedagógusoktól, nem ritkán egyfajta „szülőpótlék” szerepet is. A tanító és az óvodapedagógus szakon végzők inkább még a gyermekekkel találkoznak, de a szociálpedagógia szakon diplomázók már direktebb módon kerülnek az „élet sűrejébe”. Sokrétű munkájuk révén a családok védelme is feladatuk lehet.

– A főiskola által megszervezett előadás-sorozat milyen tematika szerint épült fel, milyen tartalommal, kiket szerettek volna megszólítani? Kapott-e a hallgatóság gyakorlati útmutatót a rendezvényeken?

– A főiskola hét alkalomból álló rendezvénysorozatot szentelt a családok évének 2018 márciusától decemberéig. A hét alkalom valójában egymásra épült, megragadva az emberi élet egyes fázisait a családi életre vetítve. A hét időszak a következő volt: 1. az udvarlás időszaka, 2. a házasságkötés (ennek kapcsán a házassági kötelék), 3. a gyermekek születése, 4. a gyermeknevelés kérdései, 5. a gyermekek „kiröppenése”, 6. az idős házasok helyzete, 7. a veszteségek és a halál titka.

E hét alkalom hét délutánt jelentett, egyenként két-három órás időtartammal, amelyek során hittani, szociológiai, pszichológiai előadások hangzottak el, de filmvetítésekre is sor került, továbbá magyar néprajzi kép- és hanganyagok felidézésére. Egy-egy alkalomra a hallgatók is írtak rövid színpadi darabokat, amelyeket előadtak. Tehát igen sokrétűen és kreatívan jelenítették meg az egyes élethelyzeteket. Mindegyik alkalomnak egy-egy szaktanár volt a felelőse, akik szabadon állították össze az egyes délutánok menetét.

Az előadások elsősorban a részt vevő hallgatóknak mint leendő családalapítóknak szóltak, de a sokszínűségből adódóan maguk a tanárok és az előadók is tanultak egymástól. A rendezvények zártkörűek voltak, tehát a főiskolán belül tartottuk meg őket, bár éppen a téma miatt az első alkalmat a váci Adullám kávézóban tartottuk, előtte meghirdetve a város számos fórumán.

Gyakorlati útmutató készítésére külön nem került sor, de a családos élet sokrétű megjelenítése minden hallgatónak lehetőséget adott arra, hogy a személyes feladatait leszűrhesse.

– Kaptak-e visszajelzéseket az előadások után, tudna példát mondani a magvetés szárba szökkenésére?

– Visszajelzéseket még ott helyben kaptunk, mert az egyes alkalmakat követően az előadók, illetve hallgatók a főiskola vezetőségével együtt értékelték a látottakat, hallottakat. Tekintettel arra, hogy a programsorozat még csak egy hónapja (adventben) zárult, a „magvetés szárba szökkenéséről” még nem beszélhetünk, mindenesetre a magvetés igen sokoldalúan ment végbe.

– Mit kíván az új esztendőben a családoknak?

– Bármit is látunk, hallunk sok család problémáiról vagy sajnálatos szakadásairól, ne engedjünk a reménytelenség kísértésének. Már csak azért sem, mert egyrészt tudjuk, hogy a rosszból könnyebb hírt előállítani, mint a jóból, másrészt jelenleg is találunk szép számban családokat, melyek arról tanúskodnak, hogy tényleg csak az evangéliumi értékek megélésével lehet a jónak igazán örülni és a fájdalmas életszakaszokon túllendülni.

Forrás és Fotó: Bölönyi Gabriella/Váci Egyházmegye