„A család védjen és tartson meg bennünket.”

Soltész Miklós szociális és családügyekért felelős államtitkárt az elmúlt három és fél év családpolitikai eredményeiről kértük számvetésre.  Beszélgetésünk során a családi közösség megtartó erejét és a magyarok családba vetett hitét hangsúlyozta. A meghozott családtámogató gazdasági intézkedések mellett kiemelte a család szimbolikus és lelki megerősítésének fontosságát is.

– Kezdjük talán a családpolitikai intézkedéssorozat legfrissebb eredményével: a gyed extra, a diplomás gyed, vagy a három- és többgyermekes kismamákat foglalkoztató munkaadók újabb adókedvezménye. Hogyan értékeli ezeket a lépéseket?

– Sorolhatom az eredményeket, és örömmel teszem, de még nem vagyok száz százalékig elégedett. A gyed extra januári bevezetése mellett kiemelném a devizahitelesek megmentését. Gondoljon bele, ezzel a lépéssorozattal százezreket mentettünk meg a kilakoltatástól. Ha nem lépünk közbe és nem vállaljuk a konfliktusokat, tízezer család maradt volna fedél nélkül. A két lépcsőben bevezetett rezsicsökkentés is évente több tízezer forintot hagy a családi pénztárcában. Nagyon lényegesnek tartom a fiatal, egyetemet frissen végzettek bátorítását a családvállalásra. A gyed extra bevezetésével az anyukák gyermekük egy éves kora után a gyes és a gyed folyósítása mellett újra munkába állhatnak. Tapasztalataink szerint ugyanis az édesanyák egyre korábban szeretnének visszatérni a munkaerőpiacra. Ez viszonylag új jelenségnek számít, leginkább azért, mert az egyetemet végzett nők eddig csak egy gyermeket mertek vállalni, féltvén munkahelyüket. Ugyanakkor a három- és több gyermeket vállaló édesanyák munkaerő-piaci visszatérését is segíteni szeretné a kormány családpolitikája.

– Kritikusaik szerint, idézem „A gyed extra így tulajdonképpen csak annyiban jelentene előrelépést a 2010 előtti időszakhoz képest, hogy a gyerek egy éves korában munkába álló nők nem havi 28 500 forintos gyest, hanem a szülés előtti fizetésük 70 százalékának megfelelő összegű, de legfeljebb bruttó 137 200 forintos gyedet kapnák”…

– Én erre pedig azt válaszolom, hogy az elmúlt 16 évben, ami igen rövid idő egy társadalom életében, a szocialista-liberális kormányok „csak” kétszer verték szét a családtámogatási rendszert, hihetetlen károkat okozva a társadalom természetes szövetében, a családban. Először a Bokros-csomag lehetetlenítette el őket, majd a 2002-2010-es időszak okozott visszafordíthatatlan károkat. A második Orbán-kormány családpolitikája ezzel szemben, hűen önmagához, a magyar családokat kívánja megerősíteni, méltó körülmények közé helyezni. Az utolsó órában vagyunk, hiszen már a Ratkó-korszak unokáinak kellene megszületniük, de ezt sem ismerte fel a 2002-2010-es éra családpolitikája. A tudatos családmodell-rombolás eredményeképpen demográfiai mélyponton vagyunk.

– Az elmúlt években a kormány több százezer családnak nyújtott segítséget. Ezt a kört kívánják a járulékkedvezmények kiterjesztésével bővíteni. Számokban ezt mit jelent?

Elégedett vagyok a családi adókedvezmény bevezetésével, ami támogatja a munkával szerzett jövedelemből élő családokat. Nem kis szám: 260 ezer családra terjed ki, 50 milliárd forintot tesz ki. Jövőre, azaz 2014-től a legszegényebb családokon tudunk így segíteni. Ahhoz, hogy a mostani családrendszer kialakulhasson, a történelmi egyházakkal, civil szervezetekkel összehangolt döntés előkészítését végeztünk. Itt nem az ál-civil szervezetekre gondolok, amelyek egy nagyon kis réteg érdekeit szeretnék ráerőltetni a többségi társadalomra, hanem a működő és valós akciótervvel rendelkezőkre: a Három királyfi, Három Királylány Mozgalomra, a Nagycsaládosok Országos Egyesületére, az Asszonyszövetségre. Természetesen nem hiányzott a politikai akarat sem.

– Mégsem kerülhetjük meg azt a tényt, hogy a Központi Statisztikai Hivatal felmérése alapján a házasságkötések száma csökken. 1989-ben, a rendszerváltáskor évente még 66 ezernél több házasság köttetett, 2010-ben már csak 35 520. Igaz, 2000-ben volt egy hirtelen fellendülés, az előző évhez képest körülbelül ötezerrel többen köteleződtek el hivatalosan is…

– Pedig komoly trendváltozásról számolhatok be. Az elmúlt 3,5 év kormányzati családpolitikájának köszönhetően  tavaly a házasságkötések száma 2 százalékkal emelkedett, a válásoké 8 százalékkal csökkent, míg a művi terhességmegszakítások száma 10,7 százalékkal csökkent. 

– Ez a jelenlegi népességszámot tekintve hány kisgyermeket érint?

– Konkrét leszek: tízezer gyermek életéről van szó, ők azok, akiknek világrajövetele mellett döntöttek a szüleik, és nem egy abortuszklinikán végezték. Az abortusz azonban nemcsak a magzat, hanem az édesanya életére is kihatással van. Kutatások bizonyították, hogy legyenek hívők vagy nem hívők, a művi terhesség megszakításon átesett anyukák életre szóló lelki sebeket szereztek.

– Mit gondol, talán ezek a generációs sebek térítik el a fiatalokat a házasságtól, hiszen az élettársi kapcsolatok és az egyszülős családok száma is nő?

– Gondolja csak el, a konkrét családsegítő intézkedések csak 3,5 éve kezdődtek el, a fenti megkérdőjelezhetetlen eredmények mégis ilyen hamar éreztették hatásukat. Ez is a magyar fiatalok, a magyar családközpontúság bizonyítéka. Épp ezért az új Alaptörvény hatályba lépése óta a jogalkotó kétharmados többséggel ruházta fel a családi életet védő törvényeket. Azaz hosszú távon reménykedhetnek a családok, hogy a második Orbán-kormány által hozott családbarát intézkedések hosszú évekig tervezhetővé teszik életüket. A már házasságban élők megerősítését több mint 7 milliárd forinttal támogatta a szaktárca. Száznál több ilyen rendezvényről és programról van szó. A termékenységi ráta pedig 2011-ben 1,24, tavaly már 1,34 volt. Kicsi emelkedés, de bíztató. 

– Mennyire tud a kormány a szórványban, külhonban, esetleg a külföldön dolgozó, sok szempontból szétszakadt családoknak segíteni?  Egy konferencián nem régiben kiemelte e kárpát-medencei összefogást a családok támogatására…

Mivel a családpolitikát illető kérdésekben a nemzetállamok saját hatáskörükben járnak el, beavatkozni nem tudunk és nem is akarunk. Viszont a külhoni civil szervezetekkel összefogva nincs kétségem, eredményeket tudunk elérni. Nemrégiben Rozsnyón jártam, ahol bíztattam a külhoniakat a többségi nemzet kormányaival való kapcsolatfelvételre. A Kárpát-medencén kívül, Lengyelország, Horvátország, Szlovákia egységes keresztény régiót jelent, ahol a család értéke mégis csak erősebb alap, mint Európa más részén. Nem szeretném kihagyni a felsorolásból az ortodox keresztény európai országokat sem. Horvátország egyébként komolyan fontolóra vette, hogy alaptörvényében –a magyar példát követve – rögzíti a család védelmét és a házassággal kapcsolatos történelmi gyakorlatot, miszerint a házasság egy férfi és egy nő élethosszig tartó szoros szövetsége.

– Nemrégiben egy felszólalásában említette: a családoknak szimbolikus és lelki támaszra is szükségük van. Feladata lehet-e ez a politikának?

Ha éreztetjük a családokkal, hogy a gazdasági életjavító intézkedések mellett nincsenek egyedül olyan megoldhatatlan tűnő és a lelkierőt felőrlő helyzetekben, mint amilyen például a 2010-es Hernád-völgyét elérő nagy erejű árvíz, vagy a vörös iszap katasztrófa volt, lelki értelemben hamarabb fel tud állni egy házát, vagy akár szeretteit elveszítő család. Hozzáteszem, hogy 2002-2010 között egyetlen ház sem épült meg az árvíz sújtotta területeken.

– Családügyben milyen további tervekre számíthatunk?

– Lényeges kezdeményezésnek tartom a családháló-pontok bővítését. A napokban zárult a Babamama expo, a szülés utáni kis ajándékcsomaggal továbbra is kedveskedünk a kismamáknak. Igyekszünk közvetíteni azt a meggyőződésünket, hogy akik a családot merik vállalni, azok nincsenek magukra hagyva. Tiszteljük és támogatjuk törekvéseiket.

– Beszéltünk már a családosokról, azonban ezeknek a családoknak a gondosan nevelt gyermekei közül sok tízezren élnek mégis társtalanul. Nekik hogyan tud segíteni a családpolitika? Vagy ez nem kormányzati kérdés?

– A családi életre való nevelés segíthet a kezdeti lépések megtételében. Böjte Csaba testvér hasonlatát idézném, aki szerint az olimpiára sem felkészületlenül, csupán a lendület erejéből, sokkal inkább egy tudatos, előre felépített edzéstervvel „felfegyverkezve” érkezik egy sportoló. Ugyanez érvényes a fiatalokra is: ha nem készítjük fel őket a házasság váratlan fordulataira, nem fogják tudni, hogyan reagáljanak bizonyos érzelmi krízishelyzetekben. Tudomásul kell venni, hogy változik a világ, a fiatalabb korosztályok külön kezdik meg az életüket, később vállalnak gyermekeket. Mégis minden fiatalt és családra vágyót szeretnénk abban a szimbolikus és lelki támogatásban is részesíteni, ami a családosoknak is kijár. Felmérések bizonyítják, hogy a magyar fiataloknál a család a legjobb együttélési forma. A történelmi egyházaknak kiváló és bevált házasságra, szülői feladatokra előkészítő programjaik vannak, de a nem hívőknek is meg kell adni minden támogatási lehetőséget egy egészséges, harmonikus család megalapításához. Ellenkező esetben, ahogy azt sok évtizedes magyar és európai példák is bizonyítják, zilált családi viszonyokban felnőtt, vagy éppen az elvált szülők gyermekei komoly lelki sérülésekkel érkeznek meg saját párkapcsolataikba. Összefoglalva, a politikai akarat mellett szimbolikus és lelki támaszt is lehet és kell nyújtani a családoknak, a családi életre készülőknek, a családból kiszorultaknak egyaránt. Mindenki családban kezdi az életét, és bármilyen irányt is vesz a sorsa, legyen élete során védve és megtartva a család által.

Fotók: Ancsin Gábor