A csokoládé egészséges!

Családháló: Mikor jött az ötlet, a lehetőség, hogy csokoládé szakértő legyél?

Áth-Horváth Zsóka: Sokáig nem ettem cukros dogokat! Csokoládét sem. Mert valahogy nem is tudtam, hogy vannak kiváló minőségű, alig cukros, ámbár nagyon ízeltes csokoládék. Miden ott kezdődött, amikor megtörtem a cukor böjtömet, és elkezdtem jó csokoládék után kutatni. 

Találtam nagyon jó alapanyagokból készült magyar kézműves csokoládékat. Találtam egy kiváló kurzust a csokoládéról, ahol eldöntöttem, hogy én ezzel akarok foglalkozni. Találtam egy állást, ahol kreatív „megmondóként” a kiváló minőségű kézműves csokoládék hazai képviselője lehettem. Nagyjából így kezdődött. Amire nagyon büszke vagyok, hogy legutóbb az International Chocolate Awards-on voltam zsűritag, ahol a kelet-európai régióra meghirdetett verseny csokoládéit zsűriztük, majd két héttel később Londonban a World Final-on is zsűriztem. Ez nagy lehetőség volt arra, hogy közelebb kerüljek a csokoládészakma fő képviselőihez, és megkóstolhassak számos olyan csokoládét, amihez nem lehet hozzájutni Magyarországon.

CSH: Milyen meglepetésekre számíthatunk a túráidon? Tervezed, hogy vidékre is kiterjeszted a programodat?

ÁHZS: Elsősorban egy élménydús 4 és fél órás csupa csokoládés programra.  Műhelytitkokra, számos izgalmas étettörténetre és annál is több csokoládéra.  A túrát csokoládéboltok és izgalmas családi manufaktúrák helyszíneire vezetem. Benézünk egy-két olyan boltba, ahol sehol máshol nem kapható ritkaságokat kóstolhatunk. Legyen az, az Academy of Chocolate ezüst éremmel kitüntett, vagy Grate Taste Awards díjas csokoládéja, vagy akár az egyedülállónak számító flódnis bonbon, illetve az International Chocolate Awards díjnyertes csokoládéi. Sok különlegességet mutatok be a túra során a legfontosabbat mindig szem előtt tartva: a csokoládékat olyan oldaláról mutatom, ahogyan addig még nem is gondoltak rá. Ezen felül a túra része az is, hogy a résztvevők kipróbálhatják, hogy milyen trüffelt vagy bonbont készíteni, mivel a túrát egy csokoládéműhelyben kezdjük. Ez talán a túra leginteraktívabb része. Ilyenkor mindig mindenki nyakig csokoládés lesz. 

A túrák jelenleg leginkább Budapesten zajlanak, de persze tervezem, hogy vidékere is viszek túrákat. Régi tervem, hogy csoportokat vigyek Sopronba a Harrer Chocolate műhelyébe, vagy kisebb léptékű kóstolókat szeretnék tartani például Székesfehérváron. Etyeki terveim is vannak, de ezek még váratnak magukra, mert egy-egy túra kidolgozása és megvalósítása sok szervezést kíván, és jelenleg teljes erővel a budapesti túrákra összpontosítok!

CSH: Kapcsolatban vagy a magyar és a külföldi csokoládé-specialistákkal?

ÁHZS: Azt hiszem nagyon nagy szerencsém van, hogy valóban jó kapcsolatokat ápolok a csokoládékészítőkkel és a szakértőkkel egyaránt. A csokoládépiac egy „kis” piac- legalábbis Magyarországon-, ezért viszonylag jó a rálátásom, de persze nem állítanám, hogy mindenkit ismerek, aki ebben a szakmában tevékenykedik. Sok az új belépő, és engem inkább a kézműves csokoládékészítők érdekelnek. A multinacionalis szinten műkődő cégeket is számon tartom, de kapcsolatom nincs velük. Napi szinten követem az új eseményeket, és frissítem a tudásomat, ápolom a már meglévő kapcsolataimat, és törekszem újak kialakítására. Erre nagyon jó alkalom volt az International Chocolate Awards-on való részvételem. Londonban ott volt szinte mindenki, aki számít ebben a szakmában, nemcsak a szakértői oldalról hanem készítői oldalról is, mivel egyidőben rendezték meg a Salon du Chocolate/ Chocolate Show-t, Anglia legnagyobb csokoládés rendezvényét.

Itt hírdették ki a International Chocolate Awards díjnyertesit, amin több magyar csokoládékészítő is részt vett.  Amikor megtudtam, hogy itt lesz a díjátadó, akkor szóltam a készítőknek, hogy aki csak teheti, az jöjjön ki a londoni eseményre. Így egy kisebb magyar csapat volt jelen az eredményhirdetésen, ahol egymásnak szukroltak és ujjongtak, amikor valamelyik magyar készítő neve elhangzott a díjazzottak között. Itt volt: Erdélyi Nóra a  Bonbonier-től, Harrer-Abosi Beatrix és férje Karl Harrer a Harrer Chocolat-tól, Mészáros Gábor alias ChocoMe, és Takács Viktória a Fabric csokoládék készítője is. Katartikus élmény volt. Ezen az eseményen találkoztam például olyan neves szakértőkkel, mint Martin Christy, Sarah Jane Evans, Monica Meschini vagy Alex Rast. A csokoládékészítők közül pedig ott volt a Pacari csokoládék készítője: Santiago Peralta, a Marou-tól Vincet Mourou-Rochebois és Willie Harcourt-Cooze is. Egytől -egyig mind „bean-to-bar” csokoládékésztők, azaz maguk készítenek a babból csokoládét. A velük való találkozás, nagyon értékes volt, mert első kézből kaptam informálódhattam arról, hogy milyen volt az idei kakaótermés és, hogy mivel kísérleteznek mostanában. Ilyenkor persze az is nagyon izgalmas, hogy meghívásokat kapok egyes ültetvényekre, ami lássuk be nagy kalandnak ígérkezik. Szóval tervezem a külföldi utakat, túrákat is.

CSH: A csokoládét ha csak tehetjük (persze nem…)elkerüljük. Te, hogy védekezel az elhízás ellen?

ÁHZS: Van egy „titkom”. Csak reggel és többnyire zöld teával eszem, vagyis inkább kóstolom a csokoládékat. Emellett sokat sportolók, és igyekszem tartani magam ahhoz az étrendhez, amit körülbelül egy éve alakítottunk ki egy éltmódtanácsadóval. Ennek része az, hogy nagyjából három óránként étkezem viszonylag keveset. Sok nyers zöldséget és gyümölcsöt valamint fehérjét és annál kevesebb szénhidrátot tartalmaz ez az étrend. Azt is fontos tudni, hogy a csokoládék, amiket csak úgy a kedvemre kóstolok, nem hízlalnak, azért mert magas a kakaó- és kakaóvajtartalmuk, ebből kifolyólag pedig kisebb a hozzáadott cukor tartalmuk, vagyis az ami miatt hízni szoktunk. Ezen felül pedig a mennyiség is számít. Hangsúlyozom, hogy kis kóstoló mennyiségekről van szó, vagyis kis ujjbenyi kockákra gondoljon mindenki, amikor azt mondom, hogy napi szinten kóstolok csokoládét. A mértékletesség– mint az élet bármely más területén- hasznos tulajdonság, aminek igyekszem a mindennapokban is megfelelni. Ezzel tudom ugyanis kordában tartani mindazt, amitől a legtöbben félnek: vagyis az elhízást.