A gyerekek őszinték, tiszták: ha valami nem tetszik nekik, azt nem rejtik véka alá

Gubás Gabi színésznővel a jótékonykodás lényegéről, a zene erejéről, valamint a gyermekek és a zene kapcsolatáról beszélgettünk.

Családháló: Az ünnepek alatt sokat dolgozik?

Gubás Gabi: Munkával telnek általában az ünnepek és most sem úszom meg a karácsonyt és a szilvesztert. Január 23-án van a premierem, Rövid a póráz címmel lesz egy előadásom a Thália Színházban, éppen most is a szövegkönyvet tanulom.

CSH: Akkor nem számíthat nyugodt ünneplésre…

GG: A próbák pont beleesnek a karácsonyi és szilveszteri időszakba is, ami azt jelenti, hogy nagyon kevés időnk van, hiszen így szombaton és vasárnap is dolgoznom kell, be kell mennem próbálni. Én mindig azt mondom, hogy az embernek ilyenkor is fontos, hogy időt szakítson az ünneplésre és a családra is és hála Istennek, hogy olyan családi hátterem van, hogy ilyenkor számíthatok a segítségükre, leveszik a terhet a vállamról. Úgyhogy ha én nem tudok főzni, akkor Anyósom biztos, hogy segít, hogy finom falatok kerüljenek az ünnepi asztalra.

CSH: Az ajándékok megvásárlására van ideje?

GG: Az ajándékokat valószínűleg nem én, hanem Anyósom fogja beszerezni. Még nem gondolkodtam semmin, ilyenkor általában az utolsó pillanatban szoktam beszerezni a dolgokat vagy beszereztetni.

CSH: Ennyi elfoglaltság mellett, hogyan tudja megtalálni az egyensúlyt a család és a munka között?

GG: Az a tapasztalatom, mivel nem először fordul elő, hogy dolgoznom kell, hogy így a munka mellett is tudunk meghitt perceket varázsolni. Az lehet, hogy a süteménysütés nem akkor lesz és nem úgy, de minőségi időt töltök a gyerekekkel, egyebek mellett idén is gyertyát festünk majd közösen.

CSH: A zene fontos szerepet tölt be az életükben. A gyerekeknek sokat énekel? Mennyire muzikálisak?

GG: Nemcsak, hogy énekelek, ők azok, akik inspirálnak. Amikor elkészítettük az első gyereklemezt, akkor Attilával otthon voltam, és én rajta teszteltem a meséket és a dalokat is. Annának a Biomesét szoktam énekelni. Országszerte sok koncertfellépésünk van.

CSH: A gyerekei zenei fejlődésére Ön szerint hatással van az, hogy alapvetően gyerek együttesben játszik?

GG: A gyermekeim, mivel ők mindig részesei a zenekari próbáknak, ez nekik is egy jó mulatság, ahogy hallgatják a zenét, együtt táncolunk vagy akár ők is beszállnak a zenélésbe, éneklésbe. Az rendszeres nálunk, hogyha fent próbálunk a zenekarral az otthonunkba, akkor ők is jönnek a kis ceruzával, dobolnak vagy csörgőznek. Attila, ami már jó dolog, hogy idén elkezdett gitározni, úgyhogy én már azt várom, mikor csatlakozik a zenekarhoz. Másfelől nem hiszem, hogy művészi pályára lépne majd, de fontos kifejezőeszköz szerintem, ha szívesen zenél. Mivel zeneiskolában tanul – két tannyelvű zeneiskolában, ezért megtapasztaltuk, hogy az, hogy több művészeti ágban kipróbálhatja magát, ez nagyon jót tesz a személyiségfejlődésének. Arról nem beszélve, hogy a zene segít kifejezni önmagunkat, sok mindenben segíthet feldolgozni dolgokat. Nekem is terápia a színház, a színpad, úgyhogy Anna balettezik, Attila meg zenél, tehát ha másképp nem is, akkor így belecsöppen az életükbe a művészet.

CSH: Hol lépnek legközelebb színpadra?

GG: December 4-én Kistarcsán és December 19-én az Országházban, a Gyermekmentő Szolgálat rendezvényének keretében a hátrányos helyzetű gyermekeknek fogunk – mint minden évben-  koncertet adni, az új albumunkról, ami december elején jelenik meg, a Bergengóciából jöttünk mese. Ez a harmadik mese lemez, amit Pálfy Zsolttal készítettünk.

CSH: Jó a gyermekeknek zenélni?

GG: Hihetetlen nagy élmény sok száz gyereket szórakoztatni. Szeretek gyerekeknek játszani, énekelni.

CSH: Mi a különbség a felnőtt hallgatóság, vagy ha gyerekek ülnek a nézőtéren?

GG: A gyerekek még őszinték, tiszták, ha valami nem érdekli őket, akkor azt nem rejtik véka alá és ezt kimutatják. Az ő figyelmükért meg kell küzdeni, úgyhogy én nagyon sokat tanultam azáltal, hogy gyerekeknek játszom és gyerekeknek adok elő, hiszen mielőtt nem született meg Attila nekem sem voltak ilyen tapasztalataim. Nem volt ilyen felkérésem, addig nem volt ilyen helyzet, hogy én gyerekeknek játszhassak. Úgyhogy nagyon örültem, hogy valahogy a saját gyermekeim születésével párhuzamosan, belecsöppentek az életembe az ilyen irányú felkérések is.

CSH: Nagyon fontos az Ön életében, hogy jótékonykodjon?

GG: Én már több éve vagyok a Gyermekmentő Szolgálatnak a tagja. Dr. Edvi Péter a Szolgálat vezetője felkért, hogy legyek a segítője ennek a szervezetnek és én boldogan mondtam igent. Ezért van, hogy minden évben mi is adjuk az egyik műsort a Parlamentben a gyerekeknek, akik ilyenkor odalátogatnak. Szintén csatlakoztam idén – amit már tavaly is megtettem- a Jónak lenni jó kampányhoz, ahol a Gyermekmentő Szolgálatnak gyűjtenek, akik aztán a befolyt összeggel a hátrányos helyzetben lévő gyermekeket segítik.

CSH: A gyerekeinknek Ön szerint, hogy tudjuk átadni azt, hogy adni jó?

GG: A családban kell először, ha vannak gyermekeink, jó példával elől járni. Minden évben a nem használt játékokat a gyermekeim maguk szokták kiszortírozni és viszik el a Mikulásgyárba. Tehát ők maguk mondják, hogy ez most egy olyan játék, aminek más fog örülni, mert én már nem játszom vele, és szerintem ez egy jó dolog.