A képekkel gyógyító terápia

Kifejezetten kisgyermekeseknek is indít csoportot Torma Éva képzőművész, képzőművészet-terapeuta. A módszer viszonylag új, Magyarországon egyelőre még kevés a képzett terapeuták száma. De mi is pontosan, ez az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő terápiás forma?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2014. február 16. szabo.daniel

Kifejezetten kisgyermekeseknek is indít csoportot Torma Éva képzőművész, képzőművészet-terapeuta. A módszer viszonylag új, Magyarországon egyelőre még kevés a képzett terapeuták száma. De mi is pontosan, ez az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő terápiás forma?


– Miről szól pontosan a képzőművészet-terápia?

– A művészetterápia alapja a művészeten keresztül történő kommunikáció. A hangsúly, az elfogadó közegben való alkotás folyamatán van. Saját tudattalan tartalmainkkal kerülhetünk kapcsolatba, felszínre juthatnak mélyen eltemetett, régen elfeledett élményeink, emlékeink is, jók és rosszak egyaránt, amelyek a terápia során válnak számunkra elérhetővé és alakíthatóvá. A papírlapon megjelenve „kívülre” kerülnek, megbeszélhetővé, értelmezhetővé válnak. A terápia elnevezés kissé ijesztő lehet, de tulajdonképpen egy elmélyült önismereti munkáról van szó, amiben a képzőművészet nyújt segítséget.

– A foglalkozásokon ezek szerint rajzolnak, mi lesz azzal, aki nem tud?

– Fontos megjegyezni, hogy semmilyen előképzettség, sőt rajzkészség sem kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen csoportba eljöjjön. Nincs olyan, hogy jó, vagy a másikénál jobb rajz, mert itt nincsenek esztétikai szempontok, itt nem minősítünk! Én azt vallom: „Aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni!” – és ez gyakran egyáltalán nem „szép”, nem kellemes, már látványra sem, de hát pont ez a lényeg, hogy azzal is foglalkozzunk, ami nem szép és jó bennünk. Fontos, hogy a személyiségünk „árnyoldalával” is megbarátkozzunk, elfogadjuk, integrálni tudjuk, vagy ha kell, változtatni/változni tudjunk, immár tudatosan.

 

– Teljesen egyediek ezek rajzok vagy vannak rendre visszatérő motívumok?

– Nagyon fontos megismernünk saját szimbólumainkat is. A szimbólumok nem mindenki számára jelentik ugyanazokat a dolgokat. Egy-egy szín, vagy forma, teljesen más jelentéssel telítődhet különböző személyeknél. Vannak persze archetipikus szimbólumok, amik nagy valószínűséggel utalnak hasonló jelentéstartalmakra a legtöbbünknél. Ehhez kapcsolódóan az álmaikat is figyelemmel kísérik a csoportba járók, hiszen az „álommunka” egy hasonló folyamat, (szintén megjelenik benne a szimbólumképzés is) így segítségünkre lehet a tudattalan „kódolt” üzeneteinek „megfejtésében”.

– A terapeuta szerepe mennyiben más a hagyományoshoz képest?

– Képzőművészet-terapeutának lenni nem más, mint egy olyan segítő szakmát gyakorolni, ami speciális módon hat. Rendkívül izgalmas munka, számomra is egy folyamatos önismereti „tanfolyam”. Minden csoport, minden helyzet, minden, a csoportokban felbukkanó jelenség más és más, új kihívást jelent, újabb kreatív megoldásokat hoz ki belőlem. Így fejlődöm én is, együtt a csoportjaimmal. „Képzőművészből” vagyok (ez az alapszakmám), így az általam végzett terápiás munka is más, mint pl. egy pszichoterapeuta által vezetett képzőművészet-terápia. Bár ugyanazt a képzést kapjuk (képzőművészet-terapeuta egy kétéves, posztgraduális képzés után lehet valaki), ugyanazon alapelvek mentén dolgozunk, mégis különbözik a megközelítési módunk. Például az alkotáslélektant én nem a könyvekből, hanem „belülről” ismerem, és a könyvek csak segítettek beazonosítani, definiálni a számomra már jól ismert jelenségeket. A különféle technikákkal is meg tudom ismertetni a hozzám fordulókat, és külön élmény látni az arcukon az örömöt, amikor valami már úgy sikerül, ahogy szerették volna, mert az anyag megszelídült a kezük alatt.

– Kik találják meg Önt, kik választják ezt a fajta terápiát?

– Mivel én csak felnőttekkel foglalkozom, ezért a jelentkezők mind 18 évesnél idősebbek, de jellemzően a 20-60 év közötti nők jelentkeznek a csoportjaimba. Pszichés betegeket nem tudok fogadni, velük művészetterapeuta csak pszichológussal vagy pszichiáterrel való szoros együttműködés keretein belül, koterapeutaként foglalkozhat. Összességében tehát olyan egészséges felnőtt nők jönnek hozzám, akik érdeklődnek a festés-rajzolás iránt, és valamilyen problémájuk van, amire keresik a megoldást. Nagyon örülök annak, hogy olyan emberek találnak meg, akik nyitottak, kíváncsiak, mernek segítséget kérni, és azt képesek elfogadni is. A fiatalabb korosztálynál (20-30) jól érzékelhető, hogy sokkal kevesebb problémájuk van a segítségkéréssel, mint pl. a 40-es 50-es éveikben járóknak, akiktől gyakran hallom azt a mondatot, hogy „nem vagyok én bolond, hogy terápiára lenne szükségem”. Itt a pszichoterápiára gondolnak első sorban, és meg szokták kérdezni, hogy miért képzőművészet-terápia ez, amit én csinálok. A terápia ebben az esetben nem a modern ellátást fejezi ki, hanem az ősi görög jelentést tükrözi: a terapeuta „szolgál” (therapein = szolgálni, gondozni). Tehát én nem vagyok sem pszichológus, sem pszichiáter, én egy segítő vagyok, aki a képzőművészet segítségével „szolgálja” a hozzá fordulókat. Ez a módszer nem pótolja a pszichoterápiát! Akinek arra van szüksége, annak ez csak kiegészítő terápiaként jöhet szóba.

– Mennyi idő kell ahhoz, hogy a terápia kifejtse a hatását?

– Nagyon változó, hogy kinél mikor indulnak be a várt folyamatok. Van, aki már az első pár alkalom után „beindul”, de van, akinek kicsit több idő kell, más a tempója. Nekem az a legnagyobb öröm, ha valaki olyan pozitív változásokról számol be, amiket a terápiás munka indukált. Ezek fontos megerősítések a számomra, és táplálják a munkámba vetett hitemet. Létrehozni egy alkotást, már akkor is gyógyító hatású, pozitív élmény, ha az nem terápiás céllal történik. A művészet egyaránt gyógyít, ha csak szemléljük (passzív képzőművészet-terápia), vagy ha mi magunk is gyakoroljuk (aktív képzőművészet-terápia). Én, képzőművészként és képzőművészet-terapeutaként mindkettőben hiszek.

– Hogyan zajlik egy foglalkozás, mi történik pontosan?

– A foglalkozások két órásak, egy kurzus tíz alkalomból áll, és hetente egyszer találkozunk. Az órák mindegyikén más-más témával foglalkozunk. Miután megbeszéltük, hogy aznap mit helyezünk a fókuszba, elkezdünk festeni, rajzolni. Miközben a papíron megszületnek a később „elemzésre” kerülő képek, beszélgetünk, zenét hallgatunk. Az elkészült munkákról, és az alkotás közben átélt élményekről való beszélgetéssel záródik a csoportfoglalkozás. Számomra nagyon fontos, hogy mindenkire elég idő legyen, ezért kizárólag kis létszámú, három-öt fős csoportokkal dolgozom.

– Kisgyermekeseknek külön tart foglalkozást, miben más ez?

Várandósság alatt, és a kisgyerekkel otthon eltöltött időszakban egy nő életében rengeteg változás történik, testi-lelki szinten egyaránt. A nagy öröm mellett, amit a baba jelent, szorongások, félelmek is felbukkanhatnak, amikkel egyedül sokkal nehezebb megbirkózni, mint hasonló élethelyzetben lévők kis csoportjában. Egy baba érkezésével a párból család lesz, ami átrendezi a viszonyokat, és az újrarendeződés nem mindig zökkenőmentes. A kisgyerekes és állapotos anyukákból álló csoportok témáit úgy állítom össze, hogy lehetőség legyen képekben feldolgozni és beszélgetni mindarról, ami őket aktuálisan foglalkoztatja. A terápia hatására oldódhatnak a szorongások, feszültségek, kommunikációs, párkapcsolati problémák. Az egész családra kiható, harmonikusabb állapotot lehet elérni. Sok olyan nő is jön hozzám, akinek a teherbeesés jelent problémát, valamiért „nem jön össze” a baba. Örömmel mondhatom, hogy eddigi, terapeutaként eltöltött éveim alatt, nem egy babára vágyó nőből lett anyuka még a terápiás időszak alatt, és ha a művészetterápia „görcsoldó” hatását nézzük, akkor talán a közös terápiás munkánk hatása is benne van ezekben a sikerekben.

A terápiára itt lehet jelentkezni
https://www.facebook.com/pages/Aktív-képzőművészet-terápia
http://kepzomuveszetterapia.hu/