“A magzatok ugyanolyan jogállással rendelkeznek, mint a rabszolgák!”

Raffai Péter szerint újra az Alkotmánybíróság elé kell kerülnie annak a jelenleg hatályos, az abortuszt bárki számára korlátlanul lehetővé tévő szabályozásnak, amelyről a taláros testület egyszer már kimondta, hogy alkotmányellenes, ám érdemi változás azóta sem történt. Interjúnk második felében arról beszélgettünk, mit jelent a “súlyos válsághelyzet” fogalma, és van-e esély a változásra?

– Mi történt, amikor ‘56-ban hatályba lépett az az abortusz-szabályozás, ami az ‘on request’ abortuszok tekintetében a mai napig érvényben van?

– Drasztikusan csökkenni kezdett a születésszám. A ’60-as évek közepén már a várandósságok majdnem 60 százaléka végződött abortusszal! Erre az akkori vezetés is rádöbbent, s éppen ezért indította be ‘73-ban azt a családpolitikai programot, amelytől azt várta, hogy csökkenteni tudja az abortuszok számát a születések javára. A szabályozással egy éven belül sikerült is levinni az abortusszal végződő várandósságok arányát 52 százalékról 35 százalékra.

– Mint említette, ma minden harmadik várandósság abortusszal végződik. Mi lehet ennek az oka? A terhességmegszakítás a fogamzásgátlás egyik módszerévé vált? Vagy ennyire elkeseredettek az emberek?

– Magyarországról nem tudok felmérésről arra nézve, hogy azok a nők, akik ma súlyos válsághelyzetre hivatkozva kérik a terhességmegszakítást, milyen okból teszik azt. Azt gondolom, fontos lenne biztosítani a lehetőséget, hogy az abortuszra jelentkező nők kérdőíven válaszolhassanak arra, miért kérik a beavatkozást. Az Egyesült Államokban végeztek ilyen felmérést, s az eredmény meglepő volt, mivel az derült ki belőle, hogy az anyagi ok – amiről tévesen azt gondolnánk, hogy bizonyára az első helyen áll – csupán a harmadik volt a listán. A legjellemzőbb indokként ugyanis a nők azt jelölték meg, hogy az abortuszkérelmükkel a környezetük (a partnerük, családjuk, vagy a társadalom) elvárásait teljesítik. Igaz, hogy a fejlett országokban a szegény rétegekben gyakoribbak az abortuszok, de ugyanitt a társadalmi gondolkodás is az, hogy szegény környezetben gyermeket szülni helytelen és felelőtlen dolog…

– Ha már az anyagiakat említette: van összefüggés egy országban élők életszínvonala és az abortuszok aránya között?

– Míg nálunk minden harmadik várandósság végződik abortusszal, addig azokban az országokban, ahol az egy főre jutó GDP a világon a legmagasabb, ugyanez az arány minden negyedik vagy ötödik. Eközben, ahol Európában az állam nem engedélyez ‘on request’ abortuszt, az arány minden huszadik, nyolcvanadik, kétszázadik… A terhességmegszakítások arányához sokkal inkább hozzájárul az adott ország abortusz-szabályozása, a fogamzásgátlókhoz való hozzáférés, és a társadalmi közgondolkodás. Lengyelországban 1992-ben döntött úgy az ottani alkotmánybíróság, hogy az on request-gyakorlat alkotmányellenes. A szabályozást csak ezután szigorították. Mielőtt azonban ez a döntés megszületett, nagyon komoly, összehangolt kormányzati és egyházi kampányt szerveztek, amelynek hatására alapvetően megváltozott az abortuszokról a közgondolkodás. Ennek köszönhetően a terhességmegszakítások / várandósságok arány már azelőtt 10 százalék alá csökkent, hogy változott volna a szabályozás!

– Sokan hivatkoznak arra, hogy ha az abortusz nem lenne ennyire könnyen hozzáférhető, a nők illegálisan is megtalálnák a módját, hogy elvetessék nemkívánt gyermekeiket…

– Erre vannak, és bizonyosan lesznek is szomorú példák. Kétségtelen, hogy egy illegális abortusz még nagyobb tragédia, és az anyára nézve nagyobb is az egészségügyi kockázata. Egy gyakran hozott példa erre az 1966-1990 közötti Románia, ahol egyszerre tiltották az abortuszokat és a fogamzásgátlást. E szabályozás következtében évi 300-500-al nőtt meg az (illegális) abortuszok miatt elhunyt anyák száma. Igaz, évente 50 000-180 000-rel több olyan gyermek született meg, akiket korábban abortuszokban pusztítottak volna el. A szakirodalomban ma a legálisaknál ötvenszer nagyobbra becsülik a térségünkben az illegális abortuszok anyai halandósági rátáját. Ugyanakkor nem megengedő szabályozás mellett illegális abortuszból sokkal kevesebb is történik, mint megengedő szabályozás mellett legálisból. Nem lehetetlen tehát az sem, hogy összességében ma a legális abortuszok ugyanannyi, vagy több nő halálához vezetnek, mint amennyivel nem megengedő szabályozás mellett számolnunk kell.   

– Az Ön számára mi lenne az elfogadható változtatás az abortusz-szabályozást illetően?

– Ha egy várandós nő súlyos válsághelyzetében az állam kizárólag segítséget, és nem terhességmegszakítást kínálna. Ha Magyarországon abortuszt csak megalapozott indokkal lehetne végezni, és ezzel végre megszűnne az abortusz-szabályozás miatti alkotmányellenes állapot. Ha a súlyos válsághelyzet kikerülne a lehetséges abortusz-indikációk közül, ami még nem érintené a másik három törvényes indikációt: vagyis azt, hogy az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok áll fenn, hogy a magzat súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved, vagy hogy a fogantatás bűncselekményben történt. Ezek egyike sem tartozik a “súlyos válsághelyzet” kategóriába.

– Akkor mit jelent pontosan a súlyos válsághelyzet?

– Idézem: “súlyos válsághelyzet az, ami testi, vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.”

– Nehéz értelmezni…

– Ez a meghatározás használhatatlan, de mivel soha senki nem vizsgálja, konkrét esetben mit jelent, ráadásul a szabályozás meg is tiltja, hogy bárki rákérdezzen arra, mi áll a háttérben, senki nem foglalkozik vele. Határozataiban még az AB is elismerte azt a tudományos tényt, hogy minden ember megfoganástól kezdve élő, önálló személy. Amikor tehát az anya abortuszt kér, egy másik, önálló személy sorsáról dönt. A jogalkotó viszont fenntartja a jogot, hogy a tudományos álláspont mellett egyéb dolgokat is mérlegelhessen, és ezért mondhatja azt, hogy a magzatot jogilag nem ismeri el embernek. Amerikában, noha a fekete rabszolgák biológiailag élő, önálló emberek voltak, a jog nem ismerte el őket annak. A sorsukról mások rendelkezhettek, akiktől minden értelemben függtek. Ma a megfogant magzatoknak ugyanolyan a státusza, mint egykor a fekete rabszolgáknak! Ezt nem én mondom: ezt egy 1991-es AB határozat mondja ki így! Én viszont azt gondolom, hogy a magzat élő, önálló személy, amit a jognak is el kellene ismernie. Ez esetben viszont abortuszt csak akkor lehetne engedélyezni, ha a várandósság, vagy a szülés az anya életét veszélyezteti. Hogy a magyar társadalom felkészült-e egy ilyen, a rabszolgák felszabadításához hasonlítható változásra, arról ideje lenne elkezdeni a társadalmi vitát.

– Optimista?

– Számomra nem kétséges, hogy ez a helyzet meg fog változni. A jelenlegi állapot tarthatatlan. A kérdés csupán az, hogy mikor következik be fordulat, és addig még hány áldozata lesz a jelenlegi helyzetnek? Ma naponta száz gyermek életének vetnek véget abortusszal, miközben a magyar államnak alkotmányos kötelezettségként kell vállalnia, hogy védi állampolgárai életét, és általában az életet.

– Miért nem viszik közvetlenül az AB elé az ügyet?

– Korábban bárki megtehette ezt, egy új szabályozás következtében azonban most már csak abban az esetben lehet hozzájuk fordulni, hogy ha a személy, aki ezt megteszi, kimutatja személyes érintettségét és jogsértettségét. Mivel azonban az AB egyedileg dönt arról, hogy mennyire tekint valakit egy adott ügy érintettjének, van remény.

– Az nem jelent előnyt, hogy az ügy kapcsán egyszer már kimondták az alkotmányellenességet?

– De igen, és ezért reménykedem abban, hogy formai okokból nem fognak visszautasítani egy ezzel  kapcsolatos beadványt.

Fotók: Ancsin Gábor