A menekülthelyzetet nem fűtött irodákból kell nézni

Európa válságban van. Az Unió nem képes hatékony és hosszú távon megoldást jelentő döntéseket hozni. A menekültek beáramlása nem csillapodik, kérdések vannak, válaszok már annál kevésbé. Vajon mi lesz mindennek a következménye? Hölvényi Györggyel beszélgettünk.

Családháló: Amiről februárban még csak lehetőség szintjén beszélt, az mostanra beteljesült: kezelhetetlen menekültáradat érkezett és érkezik folyamatosan Európába. Gondolta volna, hogy ilyen méreteket ölt a migráció?

Hölvényi György:Ezt a módot nem lehetett előre megjósolni, mert itt nem egy természetes bevándorlásról beszélünk, hanem egy meglévő, nagyon komoly igény üzletággá tételéről. Ennek kiépülése Európa gyengesége folytán történhetett meg. A nagyfokú elvándorlás veszélye látható volt, de nem ilyen formában. A gazdag, de gyenge Európai Unió tehetetlensége ehhez vezetett. Európa nem vette a fáradtságot, hogy a menekült, megnyomorított emberek nyelvén beszéljen, hogy figyelembe vegye az ő helyzetüket, és időben cselekedjen.  

CSH: Ön az Európai Néppárti Képviselő csoportjának vallásközi párbeszédért felelős munkacsoportjának társelnökeként többször járt a Közel-Keleten. Nemrég épp Irakban tett látogatást. Milyen benyomások érték ott? Milyen volt a közhangulat?

H.Gy.:Már februárban érezni lehetett, hogy a helyzet tarthatatlanná válik, és ennek egyik jele a migráció lesz. Legutóbbi látogatásomkor, az Aid to the Church in Need pápai segélyszervezettel (ACN) mentem ki, amely az egyik legkomolyabb, az egész világra kiterjedő szervezet, amely keresztény alapokon mindenkinek, de elsősorban a szenvedő kisebbségeknek igyekszik segíteni. Az ACN több mint 40 projektet működtet Irakban, s száznál is többet Szíriában.

Ezekben a projektekben először az élet alapvető feltételeinek megteremtése a feladat, majd hosszútávon biztonságba kell helyezni a menekülteket. Amikor most Irakban jártam, azt láttam, hogy egy év után sikerült túllépni az első fázison, s aránylag megfelelő lakhatási körülményeket biztosítani a rászorulók számára. Csakhogy ez nem oldja meg az el- illetve a bevándorlás problémáját, hiszen ezután jönne az oktatás kérdésének megoldása, valamint a munkalehetőségek felkutatása. Nagyon komoly probléma, hogy az EU döntéshozói nem ismerték fel már sokkal korábban ezeknek a lépéseknek a szükségességét.

Mivel nekem lehetőségem van arra, hogy ne egy fűtött irodából, hanem a tényleges helyszíneken gyűjtsek tapasztalatot, azt látom, hogy a menekültek rossz lelkiállapotban vannak. Februárban még sokkal inkább reménykedtek abban, hogy hamarosan visszatérhetnek hazájukba, vagy legalább annak közelébe. Mostanra azonban eluralkodott az elkeseredettség annak ellenére, hogy sokan sátrakból lakásokba költözhettek, és sok helyütt az oktatás is elindult, bár messze nem olyan mértékben, amilyenre szükség lenne. Márpedig az oktatás alapvető a megmaradás, a jövőbe vetett hit megtartása miatt.

CSH: A migránsokon belül kisebbségben ugyan, de ott vannak azok az emberek is, akiket kereszténységük miatt üldöznek. Ön korábban már felvetette: megvan rá az esély, hogy egy kétezer éves keresztény kultúra tűnhet el a térségből.

H.Gy.:Ezzel kapcsolatban egy, a világban jelenleg folyó keresztényüldözésekről szóló határozattervezetet is képviselőtársaimmal együtt benyújtottam az EP-ben, amelyet el is fogadtak. Arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy miközben a Közel-Keleten mindenféle nemzetiségű és vallású ember áldozata a háborúnak, a keresztények ezen felül kifejezetten célpontjai is az üldöztetésnek.

CSH: Ön szerint megoldást jelentene, ha az EU rendelkezne saját haderővel? Nemrég azt nyilatkozta, hogy az EU kül- és biztonságpolitikája igen gyenge.

H.Gy.:Sajnos ez valóban így van, s a legfőbb gyengéje az, hogy miközben van felelős gondolkodás az EU-n belül arról, hogy mi történik a határokon kívül, nem tud katonai feladatokat ellátni, és ezt az ellenfelek maximálisan kihasználják. Amíg azonban nincs saját hadserege az EU-nak, addig is rengeteg mindent tehetne olyan területeken, ahol nincs háború! A 28 tagország mindegyikének meg kellene vizsgálnia, mi az, amit egy-egy nem EU-s országban segíthetne.

CSH: Fenyegetheti az ISIS Európát olyan mértékben, hogy előbb-utóbb átvegye az irányítást?

H.Gy.:Az ISIS nagy zavarokat okozhat, éppen ezért minden valódi államférfi feladata a határok megvédése, illetve az egyes országokba belépők személyazonosságának igazolása. Sajnos ez nem történik meg. Attól nem tartok, hogy az ISIS le tudná rombolni Európát, de komoly zavart tud okozni. Nagyon komoly biztonsági intézkedésekre lenne szükség.

CSH: Milyen jelenleg az EU és az egyházak kapcsolata? Mennyire akadályozzák vagy segítik a segélyezési stratégiák az egyházak közvetlen beavatkozását a menekülthelyzetbe?

H.Gy.:Mások mellett az egyházak sem férnek hozzá a segélyezésre fordítandó pénzekhez, mivel nem tartoznak az uniós szabályozás alá. Így aztán hiába gondoskodnak milliókról, nagyon nehéz a helyzetük. Ezzel kapcsolatban feltehetően lesz változás, csakhogy az EU általában nagyon lassan reagál az ilyen felvetésekre, mivel arra hivatkozik, hogy értéksemlegesnek kell lennie. Ez azonban véleményem szerint tarthatatlan álláspont, mivel egyetlen tagországban sem létezik ez a fajta hozzáállás. Az EU a 28 tagországhoz képest egy steril, az élettől idegen politikát folytat! És emiatt is tűnik úgy, mintha aktívan egyházellenes politikát folytatna.

CSH: Ön szerint mennyire megosztott a katolikus egyház menekültügyben?

H.Gy.: A migráció jelensége összetettsége folytán mindenkiben más reakciót vált ki. A lényeg az, hogy mindenki elgondolkodjon, mit tehet, és tegyen is valamit! Nyilván más a helyzet egy olyan országban, ahol több milliós muszlim kisebbség él, és más ott, ahol nem létezik ilyen csoport a társadalmon belül. A pápa menekültbefogadásra vonatkozó felszólítása azokra vonatkozik, akik valóban menekültek.Csakhogy jelenleg még nem tart itt a helyzet: most egy ellenőrizetlen, mindenféle jogszabályt és határt áthágó bevándorlási hullám van, amelynek az üteme és az érkező emberek mennyisége miatt képtelenség meghatározni, ki a menekült.

CSH: Ön optimista vagy pesszimista a menekülthelyzetet illetően?

H.Gy.: Ez egy nehéz kérdés. Úgy fogalmaznék, hogy inkább optimista vagyok, mert amit rosszkedvemben gondolok, azt nem szeretném megélni… Talán kialakul egy olyan reális alternatíva a jelenlegi tehetetlenség okán, ami valóban nem a politikai elit játéka, hanem az európai polgárok aggodalmaira adott valódi válasz lesz.