Abortusz-szabályozás: tévhitek, tudatlanság, alkotmányellenesség

Raffai Péter nemrég tudományos cikket publikált arról, hogy ma közel 3,5 millióval élnének többen Magyarországon, ha 1956-ban nem lép életbe az a rendelet, amely törvényessé tette a várandós nők puszta kérelmére alapozott abortuszok gyakorlatát. A tanulmányból az is kiderül, hogy noha az abortusztörvény az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányellenes, érdemi változás évtizedek óta nem történik. 

– Ön fizikusként dolgozik. Mi késztette arra, hogy az abortusz-szabályozással kezdjen foglalkozni?

– Annak idején többször is beszélgettem ismerőseimmel az abortuszok megítéléséről, s ezek mentén döbbentem rá arra, hogy tulajdonképpen alapvető adatokkal és tényekkel sem vagyunk tisztában. Ahogy elkezdtem beleásni magam a témába, két dolog nagyon megdöbbentett: az egyik, hogy Magyarországon ma minden harmadik terhesség abortusszal végződik, amivel világviszonylatban a 8., az EU-ban a 3. helyen állunk. A másik, hogy ezeknek a terhességmegszakításoknak a 97 százalékát “súlyos válsághelyzetre” hivatkozva végzik el.

– Mit jelent a súlyos válsághelyzet-kategória?

– Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy formálisan erre hivatkozva az abortuszt elvégzik a várandós nő puszta kérelme alapján. Ez az ún. ‘on request’-abortusz.

– Ebben az esetben nem is kell megindokolni, miért dönt valaki a terhességmegszakítás mellett?

– Nem. A magzatvédelmi törvény végrehajtási rendelete nem is engedi, hogy megvizsgálják a hivatkozás megalapozottságát.

– Miért?

– Ehhez nincs indoklás. 1998-ban az Alkotmánybíróság (AB) határozatot hozott, amely szerint Magyarországon az alkotmányból levezethetően nem lehet on request-típusú abortuszt végezni. Ez ugyanis korlátlanul érvényesíti a várandós nő önrendelkezési jogát a magzati élet védelmével szemben, ami alkotmányellenes. Két évvel később módosult a magzatvédelmi törvény és annak végrehajtási rendelete, ám ezt a helyzetet változatlanul hagyták. Ezen a helyzeten az új alaptörvény sem változtatott, épp ellenkezőleg, még hangsúlyosabbá tette az állam életvédelmi kötelességét.

– Tehát született egy AB-határozat, amit 15 éve senki nem vesz figyelembe?

– Ennél rosszabb a helyzet. Számos civil beadvány érkezett az évek során az AB-hez, amelyek felhívták a taláros testület figyelmét az abortusz-szabályozás alkotmányellenességére. 1998-ban az AB meghozta határozatát, de kizárólag a súlyos válsághelyzet indikációja kapcsán, így a többi beadványban szereplő témáról nem hozott döntést. 2000 július 1-től új abortusz-szabályozás lépett életbe, ám az figyelmen kívül hagyta az AB legfontosabb határozatát, amely kimondta az on request abortuszok alkotmányellenességét. Tehát egyrészt maradtak civil kérelmek, amelyekről az AB nem döntött, másrészt a törvény megváltoztatása után új beadványok is érkeztek, ám döntés ezekben sem született. Az új alaptörvény életbe lépésével aztán minden, az AB előtt levő ügyet megsemmisítettek.

– Kelecsényi Nándorral készült munkájukban azt állítják, ma közel 3,5 millióval többen lennénk, ha az 1956-os rendelet, amely lehetővé tette az on request típusú abortuszokat, nem lép érvénybe. Hogyan kapták meg ezt az eredményt?

– A rendelkezésre álló adatok alapján megnéztük az ‘56 előtti népesedési irányt, s ebből készítettünk egy előrejelzést, feltételezve, hogy a szabályozás nem változik meg. Eredményként azt kaptuk, hogy ebben az esetben az abortált a magzatoknak csak egy részét abortálnák, másik részük meg sem foganna, a maradék pedig megszületne. Amit elkészítettünk, egy olyan modell, amelynek  paraméterei változtathatóak, tehát bárkinek lehetősége van arra, hogy az általunk megadott képletekkel újraszámolja az eredményeket.

– A tanulmányt érték kritikák is. Az egyik fő ellenérv az volt, hogy attól, hogy az abortusz-szabályozást szigorítják, még nem lesz kevesebb a terhességmegszakítás, hiszen a nők illegálisan is elvégeztetik az abortuszokat.

– A tanulmányunk semmit nem mond arról, mi történne, ha az abortusz-szabályozást ma szigorítanák. Ugyanakkor elképzelhetetlennek tartom, hogy illegálisan is véget vetnének minden harmadik várandósságnak. Semmi nem igazolja azt sem, hogy ‘56 előtt a nők illegálisan ennyi abortuszt végeztek el. Ha ez így lenne, akkor abból az következne, hogy az abortusz legalizálását követően a demográfiai trend nem változik. Ehhez képest a rendelet életbe lépése után a születések száma a korábbinak mintegy kétharmadára csökkent.

– Ezek szerint tehát nem igaz az az állítás, hogy a szigorúbb szabályozás nincs hatással a terhességmegszakítások arányára?

– Egy 2007-ben megjelent tanulmány becslést végzett arról, hogy az olyan országokban, ahol nem engedik az on request-típusú abortuszt, mennyi terhességmegszakítás történik legálisan és illegálisan. Sajnos sokan úgy interpretálják az írást, hogy a szabályozás nem befolyásolja az abortuszok számát, mert azokat illegálisan is elvégeztetik. Pedig ez nem így van, ugyanis a szabályozás elsősorban nem azt befolyásolja, hogy 100 ezer nőre mennyi abortusz jut, hanem azt, hogy a várandósságok hány százaléka végződik abortusszal. Az igaz lehet ugyan, hogy például bizonyos afrikai országokban, ahol a terhességmegszakítás nem legális, százezer nőre ugyanannyi abortusz jut, mint egy európai, az abortuszt megengedő országban, csakhogy Afrikában a várandósságok és a születések száma is sokkal magasabb. Tehát, míg nálunk minden 3., addig ezekben az országokban csak minden 10. terhesség végződik legális vagy illegális abortusszal, azaz téves az a következtetés, hogy mindegy, van-e szabályozás, vagy nincs.

– Mennyire van tisztában ma egy átlagember a magyarországi abortusz-szabályozás helyzetével?

– A Patent Egyesület nemrég rendelt egy közvéleménykutatást a Mediántól, amelyből az derült ki, hogy a társadalomban nagyon komoly téveszmék élnek a témával kapcsolatban. Arra a kérdésre, hogy hogyan alakult az abortuszok száma az elmúlt években Magyarországon, a megkérdezetteknek legfeljebb 13 százaléka tudta, vagy tippelte jól a választ, ami egyébként az, hogy csökken. A többi 87 százalék vagy nem tudta, vagy azt mondta, hogy nem változott, vagy azt, hogy növekedett.

– Vonatkozott kérdés az abortusz-szabályozásra is?

– Igen, és a válaszok hasonló eredményt hoztak, mint az előző esetben: mindössze 14 százalék tudta a helyes választ, vagyis azt, hogy 2000 óta nem változott semmi. 32 százalék szerint enyhült, 28 százalék szerint szigorodott, 26 százalék pedig a “nem tudom” opciót jelölte meg. A fenti eredmények nyilvánvalóvá teszik egy tájékoztató kampány szükségességét, hiszen rendkívül fontos lenne, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, mi is a helyzet ma Magyarországon az abortusz-szabályozás kapcsán.