“Aki egyszer szorongott, azt sokszor tévesen pánikbetegként diagnosztizálják”

Családháló: Először is tisztázzuk: mit jelent az, ha valaki pánikbeteg?

Bogár Zsuzsa: Pánikbetegnek azt nevezzük, akinek életében egyszer már volt pánikrohama, illetve előfordult, hogy pánikbetegséggel kezelték. A pánikrohamnál testi tünetekről beszélünk. Az ember, akinek pánikrohama van, megél egy erős szorongást: erős szívdobogás, izzadás, szédülés, látászavarok. Testi tünetek jelentkeznek. A pánikbetegség attól alakul ki, hogy a beteg már ettől a rohamtól fél, és ezért szűkül be az élettere. Ha például egy buszon tapasztalta a negatív tüneteit, akkor többet nem mer felszállni rá, stb. Ilyenkor az apróbb testi rosszérzést felnagyítjuk és ekkor már nincs megállás.

És az ettől való szorongástól indul be újra a pánikroham.

CSH: Tehát akkor effektíve pánikol a jelektől az ember.

BZS: Tulajdonképpen magától a pánikrohamtól alakul ki a pánikroham.

CSH: Mi a határvonal a pánikroham és a szorongás között?

BZS: Fontos leszögezni, hogy a szorongás az alkalmazkodásunkat segíti elő. Ez még az ősidőkre vezethető vissza. Például a szorongás megvédte az ősembert attól, hogy egy veszélyes állathoz odamenjen. Ha pozitívan nézzük, akkor látjuk, hogy ez rengeteg nehéz helyzettől megvéd minket. A mai társadalomban rengeteg helyzetet veszélyesnek címkézünk. Például egy vizsga nem veszélyes, hiszen nem veszélyezteti az életünket. Mégis van, aki halálra váltan várja. Pedig mi történhet. Megbukunk. Maximum újra elmegyünk vizsgázni.

CSH: Sokszor hallhatjuk jártunkba keltünkbe, hogy „Én szorongó típus vagyok”. Ez szinte az életünk része lett. Ez már lehet egy idő után beteges? A szorongó ember egyáltalán meg tudja mondani, hogy mitől szorong?

BZS: Egy skálán lehet mindenkit elhelyezni, attól függően, hogy mennyire szorongó. Ez temperamentumtól, családi mintától is függ. A gyerekkorban megélt élményektől. Sok minden összerakódhat ahhoz, hogy felnőtt korban valaki szorongó típusnak mondja magát, vagy nem szorongó típusnak.

CSH: Lehet ezt kezelni?

BZS: Igen lehet, például a kognitív viselkedésterápiával nagyon jól lehet kezelni. Ekkor ezeket a szorongást előidéző érzéseket sorra vesszük. Sokszor ilyenkor kiderül, hogy ezeknek nincs valóságalapjuk.

Az emberek, ahogy kibeszéljük, megnyugszanak, és számukra is kiderül, hogy ezek nem veszélyek, hanem tulajdonképpen önmaguk gerjesztik ezeket azzal, hogy félelmetesnek nézik a helyzetet, saját magukat szorongó típusnak, és ezáltal elindul egy öngerjesztő kör.

CSH: A szorongásból kialakulhat pánikroham?

BZS: Kialakulhat. Ez az alapja. Vannak olyan pánikrohamok, amelyek szorongató érzés nélkül jelentkeznek, de ezek nagyon ritkák. Általában az emberek többségénél egy személy, egy helyzet, egy tárgy, egy állat is kiválthat szorongást. Ez ha fokozódik, az eljuttathatja őket a pánikrohamig, a testi jelekig.

CSH: Egy felmérésben azt olvastam, hogy a magyar lakosság 2-4 százaléka vallja magát pánikbetegnek. Ennél sokkal gyakoribbak azok az esetek, akinek volt már életében pánikrohama. Tényleg ilyen rossz a helyzet?

BZS: Úgy vélem, hogy betegségnek címkéztek egy olyan dolgot, ami természetes dolog. Szerintem mindenki tud a saját életéből egy olyan példát hozni, hogy valamitől már annyira szorongott, hogy testi tüneteket észlelt magán. Ezt egyszerűen tudatosítani kell magunkban, hogy ez azért van ez a tünet, és nem azért mert szívrohamot fogok kapni. Mert sokan a haláltól is félnek ilyenkor. Ha ezt természetesnek kezeljük, akkor nincs semmi gond.

Akkor van probléma, és itt az orvosoknak és a gyógyszeriparnak is nagy felelőssége van, ha betegségnek kezelik az emberek, akik ezeken átesnek. Elkezdenek gyógyszereket szedni. Ezek csak a tüneteket kezelik, a valós problémákat nem, ezáltal újra belekerülnek egy ördögi körbe. Nagyon hamar bele lehet sodródni abba, hogy „jaj, én pánikbeteg vagyok”. Pedig valószínűleg csak volt egy fokozott szorongása, ami teljesen természetes, hogy szorongást váltott ki belőle.

CSH: Tehát ha valakinek az évek folyamán volt egy-két pánikrohama, az nem automatikusan pánikbeteg.

BZS: Nem. A pánikbeteg már az, aki tulajdonképpen attól, hogy retteg a rohamtól, korlátokat húz maga köré és már ettől alakul ki a pánikbetegség.

Érdekes azért, hogy az orvosok körében is sokan hajlamosak ráütni az emberre, hogy pánikbeteg, és az emberek is hajlamosak magukat korábban betegként diagnosztizálni, minthogy ez valóban pánikbetegség lenne.

CSH: Mi a megoldás? Szakember segítségét kell kérni, hogy feltárjuk, vajon miből alakult ki az a szorongás?

BZS: Sokféle nézet van a pszichológiában is. Vannak, akik szerint fel kell tárni, gyerekkori élmények, trauma okozhatja.

Szerintem sokkal fontosabb az itt és most. Hogy, hogyan tudja most a testi és lelki tüneteit lenyugtatni. Mert az a baj, hogy ahogy jönnek a testi tünetek, jönnek a negatív gondolatok.