“Aki nem akar gyereket, az védekezzen!”

Múlt héten több szervezet és egészségügyi dolgozó is úgy nyilatkozott a Híradónak, hogy az abortusz előtti kötelező tanácsadás felesleges, értelmetlen “vegzatúra”, amely ráadásul “sérti” a nők jogait egy már meghozott döntésükben. Második, ezzel foglalkozó cikkünkben Albertné Görgey Zsuzsannát, a Séta az életért szervezőjét kérdeztük.

Családháló: A Patent Egyesület több meg nem  nevezett egészségügyi szakemberrel együtt arról foglalt állást, hogy a családvédelmi szolgálatok munkája az abortusz-tanácsadás kapcsán felesleges, sőt, sérti a nők személyiségi jogait  mivel  beleszól egy már meghozott döntésbe. Mi a véleménye erről?

Albertné Görgey Zsuzsa: Egy nő akkor dönthet – nem más ember sérelmére – amikor szexuális kapcsolatot létesít. Akkor szabadon megakadályozhatja a fogantatást, vagy vállalja azt. Ez valóban a saját testéről hozott döntés, és ehhez minden kétséget kizáróan joga van. Erről azonban fel kellene világosítani a nőket, mert sokszor nincsenek tisztában ezzel az egyszerű ténnyel. Ha viszont egy nő nem védekezik és egy emberi élet fogan meg a méhében, akkor már egy személy életlehetőségének megszüntetéséről van szó. A kisebbet, az éppen védekezésképtelent tilos bántani, főleg elpusztítani. (Ezzel az erővel jogot adhatnánk a tanyán egyedül élők elpusztítására is, ezt hívjuk ököljognak.) A természet törvényeit nem lehet büntetlenül semmibe venni! A büntetés legfeljebb 17 éven belül eléri az anyát: pszichológusok szerint ennél tovább ugyanis az abortuszt végeztető nők nem tudják elfojtani a szervezetükben és a lelkükben lezajlott drámát, amely döntésre nincs semmilyen elfogadható indok. Egy barátnőm szexuális erőszakból született és boldog, hogy élhet!

CSH: A hirado.hu-nak nyilatkozók azt is felvetették, hogy a védőnő kérdései a várandós, abortuszt fontolgató nőhöz sértik a nő döntéshez való jogát…

G.Zs.: nem a védőnő kérdése sértő, hanem a szembesülés azzal, hogy valami kemény, kellemetlen döntési helyzetbe kerültünk a saját meggondolatlanságunk miatt. Amikor ez a helyzet előáll, nehéz eldönteni melyik ujját harapja meg az ember. Négy éve egy nagyon kemény, kilátástalan helyzetben lévő állapotos lány mellé álltam, s végül a szülőszobán is mellette voltam. Azóta is jóban vagyunk. Négyéves gyönyörű kislánya van, férjhez ment, kialakult az életük. Ő írta azt, hogy „mindenképpen válaszd az életet! A halál megmásíthatatlan űrt, gyászt, fájdalmat hagy maga után.”

CSH: Arra is többször hivatkoztak a megkérdezettek, hogy ha egyszer egy nő már meghozta a döntését, miért kell őt kötelezően „vegzálni” a kötelező tanácsadáson?

G.Zs.: Az tud helyesen dönteni, aki minden ismeret birtokában van. A nők gyakran külső nyomás miatt döntenek a terhességmegszakítás mellett. Pedig sokszor segítene, ha az abortuszról megkérdeznék az édesapát, a nagyszülőket is, akik sok esetben szívesen felnevelnék a gyermeket. Fontosnak tartanám egy tájékoztató füzet kiadását, amit minden abortuszra jelentkező megkapna, s ezzel még inkább teljesülne a tájékoztatáshoz való jog. A kiadványban össze kellene foglalni az abortusz folyamatát, a következményeket mind a nőre, mind a magzatra nézve.

CSH: a Patent Egyesület egyik felmérése, amely az abortusz előtti kötelező tanácsadás szerepét vizsgálta, egyáltalán nem vette figyelembe az Országos Tisztiorvosi Hivatal ide vonatkozó adatait. Önök szerint miért nem? 

G.Zs.: Sajnos az a tapasztalat, hogy a választáspártiak valójában abortuszpártiak, akik nem veszik figyelembe az adatokat, mert ők más véleményt képviselnek, és nem is hajlandók változtatni,vagy elfogadni.

CSH: Reménykedik abban, hogy jobbra fordul a helyzet?

G.Zs.: Éppen a múlt év végén jött a jó hír, hogy a spanyol alkotmánybíróság idén december 28-án, a „Szent Ártatlanok” ünnepén elismerte a születendő gyermeket, mint a család teljes körű tagját. Ez a gesztus a remény jele, az élethez való jogot képviseli. Az egyhangúlag elfogadott határozatnak „jelentős szimbolikus értéke” van. Kárpátalja -Ukrajna területén már hat éve megemelt támogatást kapnak a gyermeküket megszülő nők. A nőgyógyászatokon gyönyörű babaképekkel gyönyörködtetik őket, és a helyi viszonyokhoz képest igen szép összegeket kapnak kézhez. Szlovákiában tavaly 30 ezren vonultak fel a magzati élet védelméért. Lengyelországban csak életveszély esetén engedélyezik az abortuszt.

CSH: Idén lesz 60 éve, hogy szovjet rendeletre legalizálták az abortuszt Magyarországon. Milyen rendezvényeket terveznek erre a szomorú évfordulóra?

G. Zs.: Ebben az évben is végigmegyünk a városon a Séta az életért rendezvény keretében. Az idei rendezvényre június 4-én kerül sor, s a felvonulással hívjuk fel a figyelmet az élet szépségére, értékére.

CSH: Ön szerint miért van még mindig hatályban az on request-típusú abortuszkérelem és van-e esély rá, hogy ez változni fog, tehát módosítják a jogszabályt ezzel kapcsolatban?

G. Zs.: A magánvéleményem erről az, hogy a Fidesz előtti kormányoknak pontosan a népesség gyengítése volt a célja, a Fidesznek pedig sokkal sürgetőbb nemzetmentő feladata volt eddig. Most értünk el oda, hogy a családokat erősítsék – ennek kapcsán remélhetőleg fognak változtatni az abortusz-szabályozáson, a prevenciós védőhálót megerősítő intézkedésekkel egyidejűleg. Az Alaptörvény II. cikke értelmében „az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Anya és gyermeke szoros egységet képez, és jogaik nem ütköztethetők. Tisztázni kell a törvényi helyzetet, a magzat saját életéhez való jogát ki kell mondani. Aki pedig nem akar gyereket, az védekezzen!