Amikor anya a tanító néni

Amikor felhívtam a hat gyermeke közül a két legkisebbet otthon oktató Sárosdi Virágot, a 13 éves Emese és az ötödikes Soma éppen természetismeretet és földrajzot tanultak a konyhaasztalnál. Két feladat ellenőrzése és a leves megkavarása között Virágot arról kérdeztem, milyen tapasztalatai vannak az otthonoktatásról.

– Négy gyermekük hagyományos iskolai keretek között tanul, a két legkisebb viszont otthon. Miért döntöttek úgy, hogy őket már Ön tanítja – az otthonoktatás törvényes lehetőségeivel élve?

– A négy nagyobb gyermekünk nyolcosztályos gimnáziumba jár, és ezt a már kialakult folyamatot nem akartuk megbolygatni. Ugyanakkor szerettem volna kipróbálni a kisebbekkel az otthonoktatást, mivel abban biztos voltam, hogy az alsó tagozatos tananyaggal megbirkózunk itthon is.

– Mi volt az a pont, amikor eldöntötték: megpróbálják az otthoni iskolát?

– Az interneten olvastam egy erről szóló blogot, és rádöbbentem, hogy erre nálunk, Magyarországon is adottak a törvényi keretek.

– Mi a teendő, ha valaki otthon szeretné tanítani a gyermekét?

– Első körben az adott iskola igazgatója hoz egy döntést, hogy engedélyezi, vagy sem a kérelmet. Ha nemet mond, kicsit rögösebb az út, de én nem ismerek olyan családot, ahol az otthonoktatást ne tudták volna elintézni.

– Gondolom, nem csak a bürokratikus része nehéz a dolognak, hiszen az otthonoktatás, mint lehetőség annyira hiányzik a köztudatból, hogy feltételezem, érte önöket kritika, ellenállás is a környezetükből, amikor bejelentették, hogy a két kisebb gyermekük otthon folytatja tanulmányait.

– Mi rögtön megkaptuk az engedélyt, de az iskolából többen azonnal követni akarták a kezdeményezésünket, ezért az igazgatónő azt kérte, hogy vagy menjünk másik intézménybe, vagy ne legyenek a gyerekek magántanulók, mert nem szerette volna, ha ebből rendszer lesz. A szülők közül egyébként többen úgy gondolták, hogy csak negyed, vagy fél évig próbálnák ki az otthonoktatást, én azonban úgy gondolom, ennek nem sok értelme van, hiszen mire belejönnek, már vége is az adott időszaknak. Minimum egy évre érdemes elköteleződni!

– Hogyan tudott az elején felkészülni arra, hogy Ön legyen a gyermekei tanára?

– Éppen télen találkoztam ezzel a lehetőséggel, és amikor pl. betegek voltak a gyerekek és hiányoztak egy hetet az iskolából, sokkal tudatosabban pótoltuk be a tananyagot, mint korábban. Én már akkor mondtam nekik, hogy gondolkodom az otthonoktatáson, és nekik is tetszett az ötlet. Kipróbáltuk, hogyan működhet, aztán jeleztem az iskolában, hogy erre készülünk, és a következő szeptembertől már itthon folytattuk.

– Hogyan kell a gyakorlatban elképzelni az otthonoktatást?

– A nagyok reggel elmennek iskolába, de a kicsiket is felkeltem 7- fél 8 körül. A délelőttöket tanulással töltjük. Alsó tagozatban nagyon jól meg lehet alapozni, hogyan kell jól tanulni – így Emese, aki már hetedikes, jobban szeret a saját szobájában haladni a tananyaggal – sok tankönyvnek már a felénél tart és még csak november eleje van…ugyanakkor Soma mellé még rendszeresen odaülök, mert ő most ötödikes, és ezért új dolog számára, hogy már nem csak a képességfejlesztés a cél, hanem komplett anyagokat kell megtanulnia. Nála nagyon oda kell figyelnem arra, hogy akkor is a feladatokkal foglalkozzon, ha én időnként ellépek az asztaltól, hogy megkavarjam a levest…

– A konyhaasztalnál nincs puskázás, meg kibúvás?

– Nincs, és emiatt sokkal hatékonyabb a tanulás. Az iskolában a pedagógus hiába magyarázza el az anyagot, azt már sokszor nem tudja ellenőrizni, meg is értették-e a gyerekek, amit tanított?

– Mi történik délutánonként?

– Ha a gyerekek teljesítették a napi penzumot akkor foglalkozhatnak azzal, amivel szeretnének. A lányom ilyenkor még egy anyagot átvesz, Somának viszont ilyesmi eszébe sem jut… A legnagyobb csábítás a számítógép és a telefon, hiszen ezek az eszközök nálunk is jelen vannak, ezért van egy olyan szabály, hogy délelőtt semmi esetre sem ülhetnek oda a képernyő elé. Délután átnézzük, hogy amit nagyrészt egyedül tanultak, abból mennyi maradt meg a fejükben, és aztán ennek függvényében lehet mást csinálni egészen 5-ig, mert minden nap akkor indulnak párbajtőr-edzésre, és onnan csak 8 után érnek haza.

– Nyolc emberre csak kiteregetni napi több óra…van segítsége?

– Egyelőre nincs, de a gyerekek sokszor besegítenek. Most pont egy szárítógépre spórolunk, mert a teregetés valóban nagyon sok időt vesz el az életemből…

– Mit tanácsolna annak, aki nem tudja eldönteni, belevágjon-e az otthonoktatásba?

– Iskolai szünetben próbálja ki, vajon működne-e a dolog! Figyelje meg, mennyire tud együttműködni a szülő és gyerek, milyen a környezet hozzáállása, készen áll-e arra, hogy mindig utána tudjon nézni a tanulás közben felvetődő kérdéseknek. Az interneten rengeteg a letölthető útmutató, könyv, segédanyag, viszont azzal is érdemes számolni, hogy miközben mi a saját módszerünkkel haladunk, vizsgázni az iskolában elfogadottak szerint kell. Talán, ha az otthonoktatás elterjedtebbé és elfogadottabbá válik, mindez könnyebb lesz!