Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések Böjte Csaba: Ajándékozzuk meg gyermekeinket a jócselekedet örömével!

Böjte Csaba: Ajándékozzuk meg gyermekeinket a jócselekedet örömével!

Én azt tanácsolnám mindenkinek, hogy merjünk kilépni, merjünk egymásfelé fordulni és merjünk szeretettel a másikhoz odahajolni – tanácsolta az atya, amikor arról kérdeztem, hogy miként kéne a karácsony valódi lényegét megteremtenünk. Interjúnk következik!

Csontos Dóra,

Családháló: Nagyon sok embertől hallom mostanában, hogy nem érzi át az ünnep valódi hangulatát. Mit gondol mi lehet az oka?

Böjte Csaba: Úgy gondolom, hogy ez amiatt van, mert az ember túl sokat rohan. Arra bíztatnék mindenkit, hogy próbáljon lelassulni, elcsendesedni és elgondolkodni igazából a nagy dolgokon. Olyan szép, hogy a Mi Urunk Jézus Krisztus nem hozott magával egy csomó mennyei kütyüt, végülis hozhatott volna mindenféle habverőt vagy turmixgépet meg ilyeneket Máriának… Hogy irigykedtek volna már a szomszédok! De nem ezt tette. Ő maga volt az ajándék. Azt gondolom, ezen kellene, hogy mi is elgondolkozzunk: vajon én ajándéka vagyok-e a kedves szeretteimnek, családomnak. Ki számára vagyok Isten áldása, ajándéka?

A mai ember azt mondja, hogy identitás krízisben küzd. Olyan szépen írja a Szentírás, hogy Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött fiát adta oda. Tehát Isten ajándékozó Isten. Ha Istennek ez a szép vonása, akkor vajon ez a szép vonású én, aki Isten hasonlatosságára születtem, ott van-e az én arcomon!? Én azt gondolom, hogy az önzés, a kapzsiság, az, hogy magammal foglalkozom, hogy a magam ügyeit intézem, folyamatosan elszigetel a világtól. Milyen szép, hogy Jézus értünk lett emberré. Érted és értem jött közénk. Az lenne a jó, ha ezt mi is megtudnánk tőle tanulni és szépen ott, ahol vagyunk Isten áldásává, simogatásává, jó szavává, gyógyírévé válhatnánk. És én azt kívánom a Jóistentől az én drága népemnek, testvéreimnek, hogy mindannyian próbáljunk meg Isten ajándékává válni.

CSH: Hogyan teremthetjük meg az intim, meghitt közeget a mai modern, telefonozós világban különösen karácsonykor?

Böjte Csaba: Én azt látom és tapasztalom, hogy a gyerekek nagyon szeretnek együtt és egymással lenni. Nálunk nagyon örülnek a gyerekek a vakációnak, ilyenkor megyünk például kirándulni. A múltkor a gyerekekkel Déván elmentünk egy börtönbe. Mondtam nekik, hogy szeretnélek megajándékozni titeket az örömszerzés örömével. Jó volt ott lenni és ezt bárki megcsinálhatja – nem kell feltétlenül börtönbe mennie. Bárhová elmehetünk és megmutathatjuk, hogy jó dolog jónak lenni. Karácsonyhoz közeledve megkérhetjük a gyermeket, hogy az ő ajándékaiból keressen, válogasson össze egy kis zacskóval, valamit mi felnőttként is hozzárakhatunk, majd közösen elmehetünk és odaadhatjuk akár a hajléktalanoknak. Én úgy gondolom, hogy a gyerekeknek ez egy nagy élmény.

Többször volt úgy nálunk a gyerekekkel, hogy megbeszéltük, hogy meghívjuk egy kávéra a bácsikat és beszélgetünk. Erdélyben szegény gyerekek is jócskán vannak és ezért szoktunk úgy is csinálni, hogy meghívunk néhány gyermeket fagyizni vagy pizzázni. Ha adhatnék egy tippet, akkor én azt mondanám, hogy ajándékozzuk meg a gyermekeinket a jócselekedet örömével.

Böjte Csaba szerint a gyermekotthonban élőknek nagy szüksége van a boldogságra

CSH: Ehhez nagyon sokat hozzáad, hogy Ön így áll másokhoz. Egy olyan felnőtt, aki ezt az érzést nem ismeri, az hogyan adja át hitelesen az örömszerzés örömét a gyermekeinek?

Böjte Csaba: Igen, könnyen hiteltelenné válhatunk, de épp ezért fontos, hogy mi magunk is tudatosan törekedjünk arra, hogy ott, ahol vagyunk Isten áldása, simogatása, ajándéka legyünk.

CSH: Milyen közös programot ajánlana karácsony közeledtével a családok számára?

Böjte Csaba: Én és a rám bízott gyerekek is nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne mindig csak magunkkal foglalkozzunk, hanem azzal is, hogy odaforduljunk mások felé. Mi is leülünk és játszunk, a gyerekek tévét néznek este, de ennek az ünnepi hangulatnak az lenne a lényege, hogy Jézus Krisztus kétezer éve nem azért ült össze a Mennyei Atyával, hogy most turbékoljanak, hanem eljött közénk. Ha egy gyermeknek karácsonyi élményt akarnék adni, akkor biztos, hogy megmutatnám, hogy milyen jót cselekedni.

Volt olyan, hogy a gyermekeket idős emberekhez vittem be a kórházba és nekik énekeltek, valamint szaloncukrot osztogattunk. Az idős nénik és az alkalmazottak is annyira boldogak voltak, hogy a gyermek érezte, hogy, amit tett az hasznos és jó dolog. Ez nagy ajándék tud lenni mindannyiunk számára. Én azt tanácsolnám mindenkinek, hogy merjünk kilépni, merjünk egymásfelé fordulni és merjünk szeretettel a másikhoz odahajolni.

Forrás: talita.hu

CSH: Ha jól tudom a dévai gyermekotthonában nevelkedő fiatalok számára gyűjt karácsonyi ajándékokat, cipősdobozokat. Mennyire törődnek az emberek a rászorulókkal?

Böjte Csaba: Minden évben sokat gondolkodom azon, hogy hol tudok egy olyan helyet találni, ahol mindannyian elférünk, hiszen sok gyerekem van. A Parajdi Sóbányában szoktunk karácsonyi ünnepséget tartani, ahol 3-4 ezer gyermek is összegyűlik. Körülbelül 1500 gyermek a Szent Ferenc Alapítvány otthonaiból van, de a környék falvaiból is eljönnek gyerekek. Bárki jöhet, de azt szoktuk kérni a családoktól, hogy lehetőség szerint töltsenek meg egy cipős dobozt ajándékokkal, írják rá, hogy hány éves gyermeknek szánják és ezeket mind berakjuk a karácsonyfa alá. Ilyenkor imádkozunk, hogy a Jóisten ezt szaporítsa meg és jusson mindenkinek. Annyira döbbenetes, hogy eddig minden évben még maradt is, pedig több ezer gyermekről beszélünk. Olyan jó dolog látni, hogy igen, az emberek nem csak kapni szeretnek, de ők maguk is adnak, és ezért én nagyon-nagyon hálás vagyok. Azt látom, hogy jó dolog kapni is, de talán még nagyobb öröm, ha az ember szeretettel adhat. És a karácsonynak ez a lényege. Isten adta, önmagát adta.

Úgy gondolom, hogy mi is próbáljunk meg kitalálni játékokat, meglepetéseket egymás számára, de a jelszó az legyen ezekben a napokban, hogy a másik a fontos. Legyek egy igazi szívember. A szív kapja a vért és használja egy bizonyos részét, de a többit továbbadja a végtagoknak, az agynak és mindenhova, ahová szükséges. A rákos daganat mindent magába épít, ami neki csak kell. Ezért vágják ki az emberi testből is, különben megöli az embert. Karácsonykor gondolkodjunk el azon, hogy az én családomban, az én városomban, az én népemben mi vagyok? Egy rákos daganat vagy egy szívember? Én azért imádkozom, hogy mindannyian tudjunk szívek lenni.

CSH: A gyermekotthon lakói hogyan élik meg, hogy nincs velük a családjuk?

Böjte Csaba: A gyermekek közel felét elviszik, de sokan ottmaradnak. Nem tudom, hogy mondjam… A múltkor is az egyik kislány odajött és megkérdezte: „Pap bácsi! Hogy van az, hogy édesanyám még fel sem hívott telefonon?” Mondtam neki, hogy te mennyire borzos vagy. Azt mondja nem is vagyok borzos. Erre én jól összeborzoltam, megcsavartam az orrát, háromszor feldobtam és elkaptam. Elkezdett vigyorogni. Átölelte a nyakamat és megpuszilt. Nem tudom megoldani az ő problémáját. Mit mondjak neki? Azt, hogy az anyja ennyire léha? Ilyet nem fogok mondani! De kacagni azt tudunk. Sokszor nem az a lényeg, hogy megoldjam a problémát, hanem, hogy továbblépjünk. A hegyről leszaladó patak is, ha nekimegy a kőnek, nem azt csinálja, hogy elkeseredik, mert tovább nincs út, hanem vagy felette, vagy mellette csobban és végzi tovább a dolgát. Egy gyerekotthonban ez a lényeg: megint eltelt egy nap, a holnap majd jobb lesz. Kacagunk egyet, játszunk, én feldobom a levegőbe és ő önfeledten sikoltozva nevet s megy az élet tovább.

Én azt hiszem, hogy a mai ember szeret mindent messzire előre látni, kitalálni és megtervezni, de én azt látom, hogy nagyon sok mindent nem lehet, de akkor is tovább kell menni.

 

„Merjünk igazi szívemberek lenni!”

CSH: Ön szerint milyen fontos üzenete van a karácsonynak?

Böjte Csaba: Én azt hiszem, hogy az embert a szeretet teszi boldoggá. Jót tenni jó. A belső örömből rengeteget lehet kamatoztatni. Bárhol, ha mész például a metróban és rámosolyogsz a másikra, felveszed az elejtett táskáját már jobb lett a te napod is. Ha adok másnak, akkor nem azt érzem, hogy kiürültem, hanem azt, hogy mérhetetlenül gazdag és boldog vagyok.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Elképesztően megható, ahogy ez a kutya “gyógyítja” Down-szindrómás kisgazdáját!

Ez a kisfiú Down-szindrómás. Kutyája mindent elkövet, hogy a lehető legjobb legyen kis gazdájának. Egészen elképesztő, mennyire gyengéd és gondoskodó...

Close