Cigány, nemcigány – lehet ezt normálisan?

A mai napig csupán egyetlen cigány embert avatott boldoggá a katolikus egyház, így nem véletlen, hogy róla nevezték el a Dúl Géza atya által irányított „Házat”, amelynek falai közül remekül – a világon talán egyedülálló módon – szervezik a magyarországi cigánypasztorációt. Dúl Géza hisz abban, hogy az egyház emberképe képes meggyógyítani a sérült emberek lelkét: a többségi és a kisebbségi lelkeket is.

Nem csodálkozom azon, hogy a legutóbbi hétvégén tartott Katolikus Társadalmi Napokon (Kattárs) ilyen sokan érdeklődtek a tevékenységünk iránt, hiszen olyan kérdéskörrel foglalkozunk, amelyet idehaza nemhogy nehéz, lehetetlen megkerülni – sommázta kérdésünkre a rendezvény tapasztalatait a cigánypasztoráció hazai irányítója.

A cigánypasztoráció – szól a hivatalos megfogalmazás – „a roma közösségek célirányos lelki gondozása a római katolikus egyházon belül, ugyanakkor fontos szegmensét képezi a cigányság felzárkóztatását célzó társadalmi programoknak is”. A Ceferino Ház ennél árnyaltabban fogalmaz: „Célunk, hogy az evangéliumból fakadó testvéri közösség valóságával gyógyítsuk a társadalom sebét, a cigányok és nemcigányok közötti sérült emberi kapcsolatokat.”

Dúl Géza szerint e sérült kapcsolat igen súlyos problémákat okoznak a társadalomnak: jelenleg a lakosság 6-8 százaléka roma származású, ugyanakkor, míg a többségi társadalom képviselői 10 év alatt 300 ezer fővel fogyatkoztak, addig a magukat romának vallók száma 100 ezerrel nőtt. Persze – figyelmeztet – nem önmagában ez a probléma, hanem az, hogy e természetes tendencia ellenére mind a cigányság, mind a többségi társadalom sokszor erőszakosan, szélsőségesen próbálja megoldani a több szempontból is kényes helyzetet. Dúl Géza meggyőződése, hogy megoldás az egyház üzenete nélkül nem lehetséges. Miért?

Az atya hangsúlyozta, hogy a keresztény egyház az elmúlt kétezer évben gyakorlatilag az egyetlen olyan közösség, amely sikerrel volt képes megszólítani megannyi etnikumot, népcsoportot. Ez – szögezte le – természetesen a cigányságra is vonatkozik. Ehhez csupán az egyház „gyógyító emberképére” van szükség. Istenhez nem csupán liturgikus cselekményeken keresztül vezet az út, hanem az embereken, a társadalmon keresztül. „Az egyház útja az ember” – idézte II. János Pál szavait.

Cigányokkal foglalkozni – véli Dúl Géza – semmivel sem nehezebb vagy könnyebb mint másokkal. Van sajátos kultúrájuk, ami azonban nem erkölcsi kategória. Ugyanúgy van köztük jó és kevésbé jó ember, mint bármely más népcsoportban.

A Ceferinóban helyi és országos programokat szerveznek, s jelenleg is éppen egy családi napközi-hálózat létrehozásán dolgoznak.

Az atya – egyebek mellett – műsort is vezet a Mária Rádióban, amely számára azért különösen fontos, mert mindkét „félről” egyszerre szól. „Formálni kell a többségi társadalom és a cigányság hozzáállását is.”

Kérdésünkre Dúl Géza azt mondta, a kezdetekhez képest egyre inkább azt érzi, hogy markánsan nő azok száma, akik végre nem erőből szeretnék „megoldani” a társadalom e feszítő kérdését, hanem szeretnének „normálisan élni egymás mellett”. „Az ehhez vezető utat talán még nem ismerjük pontosan, de bizakodhatunk, hiszen az emberi lélek mélyén ott van a harmóniára való igény”.