Czeizel Endre: fel kell értékelődnie az apaság szerepének

Többek között a megfelelő iskolai rendszerű oktatás is elősegíthetné a születésszám növelését, de legalábbis hatalmas mértékben csökkenthető lenne a szociális indokú abortuszok száma – vélekedik Czeizel Endre professzor. Az orvos- genetikus szerint a mai családoknak át kell értékelni mind az anya, mind az apa szerepét.

– Évek óta folyamatosan csökken hazánkban a születések száma. Mit gondol, mik lehetnek a fő kiváltók?

Egészen a 20. századig az emberi társadalmakban érvényesült a nemiségre alapozott társadalmi munkamegosztás: a „produkció” (házon kívüli munka) a férfiak, a reprodukció (az emberiség, a ”haza” és a család fenntartása) viszont a nők feladata volt. Az anyaság-feleség szép küldetését vállaló nők átlagosan 11 gyermeket szültek.  Az elmúlt száz évben ez a helyzet is gyökeresen megváltozott, jelenleg a nők döntő többsége ugyanúgy részt vesz a „produkcióban”, mint a férfiak. E társadalmi változásnak az ára a gyermekszám drasztikus csökkenése, jelenleg a magyar családok átlagos gyermekszáma már csak 1,3. Ezzel párhuzamosan a gyermek „egészségessége” nagyon felértékelődött, mivel a rendellenes-fogyatékos gyermek gyakorta megpecsételi az asszony társadalmi küldetését, és súlyosan befolyásolja a család sorsát is. Ezért olyan fontos ismerni a családtervezés általános szabályait, valamint a magzatok egészséges fogantatása és az újszülöttek időben, egészséges világra jötte érdekében tehető gyakorlati teendőket.

– „Nem kérdéses, hogy az élet a fogamzással kezdődik, az abortusz egy gyilkosság” – nyilatkozta korábban. Vannak olyan esetek, amelyekben elfogadhatónak tart egy ilyen döntést?

Ha a magzatban olyan súlyos rendellenesség fordul elő, ami halálos vagy az emberhez méltó életet lehetetlenné teszi.

– A statisztikák abortusz-ügyben – köztudomásúan – nem feltétlenül pontosak. Véleménye szerint a 70-es 80-as évekhez képest mi a helyzet manapság Magyarországon illetve a világon?

Voltak olyan évek Magyarországon, amikor sokkal több terhesség-megszakítás történt, mint születés. A szégyenteljes csúcs 1969-ban volt, amikor 206 817 abortuszra 154 318 élve-születés esett. Azóta javult a helyzet, ma már 50 ezer alatt van a szociális indokú terhesség-megszakítások száma, de ez is nagyon sok a 90 ezer körüli születési számhoz képest. A baj az, hogy csak vitatkoznak a teendőkről, ahelyett hogy bevezetnék a „Felkészülés a családi életre” tantárgyat a 15-16 évesek iskoláiba (ahogy tettük ezt 1996/97-ben) és recept nélkül adnák a patikákban az esemény után tablettákat. Egy tanév sikere után, 1998-ban az új kormány ezt nem tartotta fontosnak, ahogy jelenleg sem. Pedig így érték el Hollandiában, hogy lényegében nincs szociális indokú abortusz.

– Ön évtizedek óta tart tanácsadást családalapítóknak. Miben változtak meg a mai szülők, édesanyák? Mi a legfontosabb nekik, illetve vannak-e olyan szempontok, amelyek most sokkal fontosabbak számukra a gyermekeikkel kapcsolatban, mint az régen volt?

A nőkről jelenleg, mint utaltam rá, két bőrt húznak le. Ugyanúgy kell dolgozniuk, mint a férfiaknak, de a hagyományos anya szerep is rájuk marad. Fontos lenne ezért az apaság fontosságának és szerepének tudatosítása. A kevés gyermek mellett a fogyatékos-rendellenes gyermek különösen súlyos terhet jelent a családra.  Létre kellene hozni az Optimális Családtervezési Szolgáltatás országos hálózatát, kombinálva a Családsegítő Központokkal, mivel így a sikertelen terhességek aránya a felére lenne leszorítható. Ezzel elősegíthetnénk a leendő szülők természetese vágyát, nevezetesen, hogy egészséges kisbabájuk szülessen.

– Mennyire tudatosan terveznek ma családot a párok? Könnyebben dönt-e egy mai anya a gyermeke abortálásáról?

Csak a gyermekek felének fogantatását tervezik meg és készítik elő. A másik fele „összejön”. Nem hiszem, hogy asszonyok döntő többségének ne okozna komoly lelki krízist az abortusz választása, de sokan úgy érzik, nincs más választásuk anyagi és más okok miatt.

– Mit szól a születendő gyermek nemét befolyásoló „technikákhoz”? Elfogadhatónak tartja ezeket? Egy uniós ajánlás arra bíztat, hogy el se árulják a gyermek nemét…

Ismert a Sulman-féle módszer, amely képes az Y (fiút nemző) és X (leányt nemző) nemi-kromoszómát tartalmazó ondósejtek szétválasztására egy műszer segítségével. A szépséghibája a szabadalmaztatott módszernek, hogy az így külön választott ondóadagokból a kívántat mesterséges ondóbevitellel (un. inszeminációval) kell bevinni a nő méhébe. Ez azonban nem kockázatos, szemben a lombikbébi-módszerrel. A fogantatás előtti módszerről van szó, tehát az élet szentségét nem érinti. Én megengedném azoknak, akiknek már egy gyermeke van, és vágynak a másik nemű gyermekre is. E módszer veszélytelen, noha ez sem 100 %-os biztonságú (a leány esély 93%, a fiú esély csak 75 % körüli). Alkalmazása jelentősen növelné a születésszámot. A párok 40 %-a szeretne mindkét nemű gyermeket, és ha ebben segítenénk nekik, vállalkoznának további terhességre. Így bizonyára több ezerrel lehetne a születésszámot növelni. Szerintem jogi abszurd, hogy a magyar törvényhozás a magzat életét a 12 hétig engedélyezi kioltani abortusszal, de azoknak a családoknak, akiknek már van gyermeke, nem engedi meg, hogy további, kívánt nemű gyermekre vállalkozzanak.

– Genetikusként mit gondol, a genetika vagy a nevelés, a környezet meghatározóbb egy gyermek életében?

A fogamzáskor az anya és apa ivarsejtjeiben lévő 23-23 kromoszóma, illetve a bennük lévő 25 ezer gén, új elrendeződésben hozza létre az Új Ember genetikai tervrajzát, amely az élet folyamán azután megnyilvánulhat. Hogy azonban hogyan, az a külső, családi, iskolai, kortársi hatásoktól és a társadalmi lehetőségektől függ. Az, hogy milyen génekkel indulunk el életünkben az jó szerencse, semmi más, de hogy ebből a lehetőségbirodalomból mi valósul meg, az már nem jó szerencse, hanem neveltetésünk, társadalmi körülményeink és személyiségünk függvénye, mivel van szabad akaratunk.

– Mára üzletág épült a babavárásra. Nem tartja ezt károsnak?

Ha csak a pénzért csinálják, elítélem, ha segítik a gyermekvállalást, elfogadom.