Egy kicsivel több mosolyt!

Ahhoz, hogy az emberek boldogabbak legyenek, el kell érni, hogy szeressenek dolgozni, szeressék a lakóhelyüket és vegyenek is részt a közösség életében – vallja Király Nóra. A három gyermekes XI. kerületi fideszes képviselő szerint a mostani kormánynak komoly és nehéz döntéseket kell meghoznia a családok érdekében, melyek ráadásul nem azonnal, csak évek múlva lesznek láthatóak.

– A KSH legutóbbi felmérése szerint a tavalyi év azonos időszakához képest újabb 10 százalékkal csökkent Magyarországon a születésszám. Háromgyermekes anyaként és politikusként is kérdezem Öntől: mi lehet ennek az oka?
– Igen elszomorítónak tartom ezt az évek óta tartó tendenciát. Azon vagyok magánemberként és önkormányzati képviselőként is, hogy ez változzon. Bízom benne, hogy néhány év múlva elindulhatunk felfelé.
Az az igazság, hogy az elmúlt nyolc év szocialista kormányzása nagyon komolyan ludas ebben. Egyrészt nem fektettek kellő hangsúlyt a családok védelmére, másrészt pedig olyan gazdasági mélypontra vezették az országot, hogy talán csodálkozni sem lehet, hogy a fiatalok nem nagyon vállalnak gyermeket. Önkormányzati képviselőként naponta látom, hogy már egy gyermek vállalása is gyakran megoldhatatlan feladat elé állítja a fiatalokat: nincs munkájuk, vagy nincs megfelelően honorált munkájuk, a gyermeknevelés viszont pénzbe kerül.

– Ez a mostani mérés viszont már a mostani kormányt is minősíti, ha úgy tetszik a magát kimondottan családbarátnak aposztrofáló kormányzat alatt is drasztikus a visszaesés.
– A Fidesz a kezdetektől odafigyelt és támogatta a hagyományos, konzervatív családmodellt, számos olyan intézkedést foganatosított, amely igenis a népességnövekedést ösztönözte. A probléma azonban nem egy-két éves távlatban kezelhető, hanem sokkal nagyobb időintervallum alatt. Ahhoz, hogy a fiatalok újra bízzanak, bátran vállalhassák a nem kevés anyagi terhet is jelentő gyermeknevelést, több évre is szükség lehet.
A már említett anyagi ellehetetlenítéssel párhuzamosan a szocialista kormányzatok szisztematikusan lerombolták a hagyományos értékeket, finoman szólva sem volt céljuk, hogy vonzóvá tegyék a családban, nagyobb családban való gondolkodást.
A mostani kormányzatot biztosan érheti jogos kritika sok tekintetben, de azt nem lehet elvitatni, hogy már egy év alatt is sorsfordító lépések sorát végezte el, közöttük számos családra vonatkozó is van. A családok védelme, megbecsülése pedig nem egyszerűen szociális kérdés, súlyos gazdasági kérdés is.

– A minap a Népszabadságnak adott interjújában Sík Endre szociológus azt mondta: a család nem szorul külön védelemre, valamint azt is megjegyezte, hogy szerinte nincsenek szétesőben a családok, csupán új „családformák” születnek. Egyetért?
– Ezzel egyáltalán nem tudok egyetérteni. Meggyőződésem, hogy a család egy férfi és egy nő kapcsolatával indul, akik szeretik egymást, összeházasodnak, majd e kereten belül gyermeket vállalnak. Sosem tudtam azonosulni például az „élettárs” szóval. Ha két ember szereti egymást, akkor házasodjanak össze, és legyenek gyerekeik. A „másfajta családformákkal” az a probléma, hogy éppen a család lényege, esszenciája veszik el benne: a felelősség, a feltétlen szeretet, a kisközösség és sorolhatnám.

– Másképpen politizál anyaként?
– Valamelyest természetesen megváltoztatja az embert az anyaság. Korlátokat szab mindenképpen az időmben: gyerek nélkül az ember sokkal több időt szentel a munkájának, gyerekkel megpróbálja megtalálni az egyensúlyt. Felfogásban ugyancsak van különbség. Nem sarkos, de egy anya sok mindent lát másképp: másképpen old meg helyzeteket, mást tart prioritásnak.

– Prioritásnak tartja például, hogy segítse megfelelő munkához jutni a gyermekes nőket?
– Mindenképpen. Saját példámból tudom, hogy az egyensúly megtalálása nem olyan könnyű a munka és a család között. Az esetemben ez körülbelül azt jelenti, hogy minden munkámat, hivatalos ügyemet megpróbálom délután fél négyig lebonyolítani, hiszen el kell hozni a kicsiket az oviból, ezután lefektetésig velük vagyok, utána még „távmunkában” el tudok intézni ezt-azt. Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen rugalmas az időbeosztásom, és rengeteg segítséget kapok a családom többi tagjától. De tisztában vagyok azzal, hogy ez ritka dolog. Nagyon sokan keresnek meg azzal, hogy dolgoznának gyerekkel egy kicsit, egy-két órát, de ilyen munka nincs. Pedig nagyon kellene, mert egészségesebb lenne mind az anya, mind a gyermekek szempontjából. Sok nőnek – nekem is – kiteljesíti az életét a munka a család mellett, egyik a másik nélkül nem az igazi. Azért is fontos lenne a minél hamarabbi visszatérés, mert három éves kicsi mellől visszamenni még nehezebb: állandó betegeskedés, hiányzás. Egy munkáltató sem szereti ezt, ha kötelező is visszavennie az anyát, akkor rövid úton lapátra teszi.

– Mostanában a családpolitika kiemelten koncentrál erre a területre, de eddig nem sok kézzelfogható eredmény született.
– Már önmagában az siker, hogy foglalkozunk vele, de mint mondtam, ezek a problémák nem hónapok alatt megoldhatóak. Évekre is szükség lehet, hogy látszatja legyen a befektetett munkának. Meggyőződésem egyébként, hogy egy anyuka a gyermek 14 éves koráig nem tud visszamenni teljes munkaidőben dolgozni. Azt kellene megoldani, hogy olyan munkákat kapjanak, amelyek figyelembe veszik a gyermekneveléssel járó plusz-elfoglaltságokat. Egy általános iskolás gyerekkel naponta tanulni kell, különórára hordani, onnan elhozni, mellette bevásárolni, háztartást vezetni. Ezt két főállású szülő nem oldja meg.
Ennek áthidalására egyelőre sajnos én sem látok példát, mi a magunk szintjén – az önkormányzatnál – próbálunk hasonló módon foglalkoztatni gyesről, gyedről visszatérő kismamákat, ez édeskevés, de például szolgálhat.
Hiszem, ha egy munkatárs nem csak azért dolgozik valahol, hogy pénze legyen – ehhez az kell, hogy megbecsüljék -, akkor sokféle módot talál arra, hogy megoldja a gyermek kapcsán felmerülő nehézségeket. Elvégzi otthonról a dolgát vagy elhozza magával a gyereket vagy kitalálja, mindegy is. Ma ezzel szemben az a módi, hogy a munkáltató követeli a jelenlétet, és nem azt nézi, hogy a munkatárs elvégezte-e rendesen a feladatát. Ez persze ördögi kör, mert a dolgozó közben haragudni fog a munkáltatóra, ezért vagy bejön és rosszul csinálja meg a munkát vagy betegszabadságot vesz ki, ami senkinek sem jó. Az lenne a cél, hogy szívvel-lélekkel, lelkiismeretesen dolgozzon a dolgozó és ugyanígy foglalkoztasson a munkáltató.

– Kerületi szinten mit tesz ennek megvalósulásáért?
– A körzetemben az a feladatom és egyben magánemberként is a célom, hogy az embereknek jobbá, boldogabbá tegyem az életét. Sok programot szervezünk, ilyen a gazdagréti Szent Angyalok templom kertjében minden hónapban megrendezett Baba-Mama-Papa börze, ahol régi, használaton kívüli, másoknak viszont kincset érő csecsebecséket lehet pénzzé tenni. Szombatonként tartunk gazdapiacot, itt őstermelők értékesíthetik terményeiket. Ezek a hasznos segítségnyújtáson túl közösségteremtő. és építő alkalmak is. Nagyon szeretném, ha a ciklus végére elmondhatnánk, jobb a családok megbecsülése, több családbarát munkahely van, és egy kicsivel több a mosolygós ember, aki szeret itt élni, mert jó itt élni.

Olvasson tovább Király Nóra honlapján!