Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések „Egy szülést meg lehet akasztani egy rossz mondattal…”

„Egy szülést meg lehet akasztani egy rossz mondattal…”

Szombaton tartotta a Perinatus Alapítvány a Születés Hetéhez kapcsolódó programját. Szénási Kornélia pszichológussal, perinatális szaktanácsadóval, szülő-csecsemő konzulenssel beszélgettünk.

Írta: Gyarmati Orsolya,

Szombaton tartotta a Perinatus Alapítvány a Születés Hetéhez kapcsolódó programját. Szénási Kornélia pszichológussal, perinatális szaktanácsadóval, szülő-csecsemő konzulenssel beszélgettünk.


Családháló: Az idei Születés Hetén a Perinatus Alapítvány egész napos programsorozattal készült. Mi alapján válogatták össze az előadókat, témákat?

Szénási Kornélia: Arra törekedtünk, hogy a családdá válás minden korszakáról szó essen a várandósságtól a szülésig, a csecsemőkortól a kisgyermekkorig. Az előadók nagyrészt a Perinatus Alapítvány munkatársai voltak, de egy vendéget is hívtunk, Andrek Andrea pszichológust, haptoterapeuát, az ELTE PPK perinatális szaktanácsadó szakirányú továbbképzés oktatóját, a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság alelnökét. Andrea egy rendkívül érdekes kutatást végez a szülő-magzat kapcsolatról. Ez azért is fontos, mivel eddig erről a témáról kevés kutatás született.

CSH: Egyre több hangsúly kerül a szülés előtti lelki tartalmakra, a szülés méltóságának, az anya és gyermek egységének megbonthatatlanságára, a szülés-születésélmény feldolgozására. Hol tartunk most? Mi lenne a cél ezekkel az elsősorban lelki tartalmú folyamatokkal kapcsolatban? Miért fontos ezekről beszélni, ezeket feldolgozni?

SZ.K.: Mára már szerencsére komoly szaktudásunk van ezekről a témákról, és azt látjuk, hogy a családokhoz is eljutnak a legfontosabb információk. Ma már tudjuk, mik segítik a fogantatást, a várandósságot, a szülést, a szoptatást, a párkapcsolatot, és azt is, mik gátolják ezeket. Rengeteg kiadvány, könyv jelenik meg a témában, egyre több a képzés, a tanfolyam az érdeklődők számára. Azt hiszem, nekünk, szakembereknek az a dolgunk ezzel kapcsolatban, hogy közvetítsük a szülők vagy leendő szülők számára azt az üzenetet, hogy a családdá válás útján milyen sokmindent tudnak tenni, hogy a gyermekük születése, az anyává, apává válás, az első hónapok időszaka minél inkább a vágyaik szerint történjen, a felmerülő feladatottka, nehézségekkel minél hatékonyabban birkózzanak meg.                                                

CSH: A kórházakra egy-két kivételtől eltekintve nem éppen ez a fajta gondolkodásmód jellemző…

SZ.K.: A szülés nem csak orvosi történés, fiziológiai folyamat, hanem társadalmi, családi és lélektani esemény is. Amikor megszületik egy baba, vele együtt megszületik egy anya, egy apa, egy testvér, egy család. Ez az aspektus azonban nem igazán kap figyelmet az, másrészt hiányos az arról való tudás, hogy a szülő nőben vagy a párjában milyen lelki folyamatok zajlanak. A szülés körüli időszakban a nő módosult tudatállapotban van, márpedig az, amit én ilyenkor mondok egy vajúdó nőnek, egy apának, azt ő teljesen máshogy élheti meg, értelmezheti, mint egy normál helyzetben. Egy szülést meg lehet akasztani egy rossz mondattal, ahogy egy pár jó szóval ki is lehet zökkenteni a holtpontról. Ekkora hatalma van annak, hogyan állnak egy vajúdó, egy frissen szült nőhöz… Sok anyuka keres meg minket azzal, hogy szeretné feldolgozni a szülésélményét, mert hónapok, évek óta ugyanaz a mondat visszhangzik a fejükben. Például az, hogy „Maga itt az osztályon a leggyengébb láncszám.”

CSH: Milyennek szeretné látni a szüléshez való hozzáállást az egészségügyben mondjuk 5-10 év múlva?

SZ.K.: Először is: jó lenne, ha addigra az egészségügy jobb helyzetbe kerülne, és szeretném hangsúlyozni, hogy minden tiszteletem azoké, akik ott dolgoznak. Ugyanakkor nagyon fontos lenne, hogy az egészségügyi szakemberek gyarapítsák a tudásukat arról, hogy a megfelelő kommunikáció, a támogató, elfogadó hozzáállás milyen remek  segítő eszköz lehet a kezükben. Arra is óriási szükség lenne, hogy pl. egy védőnő, szülésznő, orvos kapjon visszajelzéseket arról, milyen hatása van annak, amit csinálnak, ahogy hozzáállnak mondjuk egy szülő nőhöz, egy frissen szült anyához. Persze sokan vannak, akik ezt ösztönösen jól csinálják, de akinek ez nem megy automatikusan, annak legyen lehetősége megtanulni mindezt.

CSH: Hogyan alakítja a születés minősége a kapcsolatunkat gyermekünkkel? Mennyire meghatározó egy szülés / születés későbbi életünkre, személyiségünkre, „sorsunkra”?

SZ.K. :Mind a szülés, mind a születés kiemelkedő eseménye az életünknek, amelynek markáns hatása van sorsunkra, személyiségünkre, szellemünkre, lelkünkre és testünkre. Érdekes, hogy ha egy szülés során rendben zajlik minden, tehát a szülő nő is így értékeli a folyamatot, az nem fogalmazódik meg benne, hogy ez mennyire fontos, kivételes, különleges. Ha viszont gond van, az azonnal tudatosul. A szülés az anya és a baba együttműködésén alapul. Ha minden jól megy, az megerősíti a kapcsolatot, megerősíti a nőt az anyai szerepében, az anyai kompetenciájában.

Ha baj van, akkor viszont azonnal megjelennek az olyan érzések, hogy „rossz anya vagyok, meg sem tudtam szülni a gyerekemet”. A szülés során szerzett sebek, fájdalmak szülik a kételyeket, dilemmákat, nehéz érzéseket, amelyek elbizonytalanítják az anyai kompetenciaélményt.

kihatnak arra, hogyan érzi magát egy nő az anyai szerepben, és mennyire tud benne helyt állni. A negatív élmények törést, megakadást vonhatnak maguk után, s a kivetítés miatt akár a baba felé is indulatok jelenhetnek meg.

CSH: Mit gondol, megvalósulhat az az álom, hogy Magyarországon mindenki ott és úgy szül, ahol és ahogyan szeretne?

SZ.K. :Immár legális, törvényileg szabályozott az otthonszülés, és működik néhány születésház is az országban. Viszont ahhoz, hogy mindenki ott szüljön és úgy, ahol és ahogy szeretne, nagyon fontos lenne figyelmbe venni azt, hogy az igények sokfélék. Vannak, akik kórházban szeretnek szülni, mert számukra az nyújt biztonságot, hogy a jelenlévő szakemberek kontrollálnak, közbelépnek, pózokat javasolnak, stb. Más nőknek az a jó, ha hagyják őket vajúdni, és csak akkor avatkoznak bele a szülés folyamatába, ha ez valóban indokolt. A kettő között sok átmenet létezik. Az utóbbi években vannak azért előrelépések, amelyek közül az otthonszülés legalizálása az egyik legnagyobb. Ugyanakkor továbbra is igaz, hogy akik nem kórházban, vagy kórházban de máshogy szeretnének szülni, azoknak nagyon kitartóan kell hallatniuk a hangjukat és képviselni az általuk megfogalmazott igényeket. Csak így tudnak a szándékaik felé haladni a szakemberek. Azt látom, hogy ma Magyarorszgon nagyon sok minden indul alulról, s ha elég kitartó az adott kezdeményezés, nagy ereje tud lenni.

Hozzászólások

hozzászólás

Ez is érdekelhet!
Read previous post:
Gyereknapi hacacáré – nézzük a jó oldalát!

Szinte senki nem tudja miért május utolsó vasárnapján, és, hogy pontosan mit is ünneplünk, mégis, legalább annyi akció és program...

Close