Nagy Annával, az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány elnökével, az Egyedülálló szülők könyve szerzőjével beszélgettünk az egyszülős élet nehézségeiről és az egyszülős családokat támogató budapesti központ létrehozásáról. Interjúnk.
A fenti idézet az Egyedülálló szülők könyve borítójáról való. Mit üzensz ezzel: az egyszülősök nem felelősek a sorsukért, nem tehetnek arról amilyen helyzetbe kerültek?
Nehezen tudnám meghatározni, mit is jelent az, hogy valaki tehet a helyzetéről. Minden harmadik egyszülős családban meghalt az apuka vagy az anyuka – itt biztosan senki nem felelős. Sokan vannak, akiket elhagyott a párjuk – hogy itt ki felelős és ki nem, azt nehéz lenne megmondani. Sok kapcsolat bomlik fel például akkor, amikor beteg vagy sérült gyerek születik – az egyik fél egyszerűen nem vállalja be ezt a nehezített helyzetet és elmegy. Felelős-e az, akit elhagytak és egyedül marad a gyerekkel? Vannak, akik maguk lépnek ki egy kapcsolatból, de itt sem tudhatjuk, hogy pontosan mi áll e mögött. De talán nem is a felelősség a legfontosabb kérdés egy ilyen helyzetben.
Nekünk, akik 11 éve igyekszünk segíteni ezeket a családokat, nem az a dolgunk, hogy ítélkezzünk és eldöntsük, hogy ki miért került ilyen helyzetbe. Azt szeretnénk, hogy azok, akik már benne vannak, segítséget, támogatást kaphassanak a mindennapokhoz, hogy ők is és a gyerekeik is jobban érezzék magukat, teljesebb, egészségesebb, emberibb életet élhessenek. Hiszen az egyik szereplő egészen biztos, hogy semmit nem tett azért, hogy egyszülős családba kerüljön és ez a gyerek.
Hány érintettről van szó Magyarországon? Mekkora az elváltak, az özvegyek vagy más okból gyereket egyedülállóként nevelők aránya?
Pontos számokat senki nem tud mondani, a statisztikusok véleménye is megoszlik arról, hogy pontosan ki is számít egyszülőnek. Valahol 300-350 ezer között van az egyszülős családok száma és több mint félmillió gyereket nevelnek. Sokszor beszélek ezekről a számokról, de még mindig megdöbbent ez a magas szám, hiszen egy nem egészen tízmilliós országban élünk. Az egyszülős családok nagyobb részében válás szakította szét a családot, de már említettem az özvegyek nem elhanyagolható számát. És vannak azok, akik egyedül vállalnak vagy egyedül fogadnak örökbe gyereket – az ő esetükben sem mindig arról van szó, hogy így tervezték az életüket, valamiért így alakult. Az egyszülős családok döntő többsége kétszülős családként indult, aztán történt valami.
Mennyiben női ez a jelenség? A férfiakat mennyiben érinti?
Tíz egyszülős családból majdnem kilencben az anya a családfenntartó. De több tízezer férfi nevel egyedül, ami szintén nem elhanyagolható szám.
Melyek a külföldi tendenciák ezen a téren?
A nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy a következő generáció egyharmada – legalábbis egy ideig – egy szülővel fog nevelkedni. A magyarországi magas szám tehát nem elszigetelt jelenség, világtendenciáról van szó. Hogy melyik ország hogyan támogatja, vagy nem támogatja az egyszülősöket, az legalább olyan változatos, mint maguk a családok. Van, ahol kiemelten, a kétszülős családokhoz képest további juttatásokkal segítik őket és van, ahol nem fordítanak rájuk különösebb figyelmet. Ugyanez igaz a civil támogatásra is: a briteknél például 100 éve működik egyszülős központ, más országokban esetleg meg sem említik őket.
Nemrég jelentős kormányzati segítséget kaptak az egyszülősök. Egyrészt, a nagycsaládosok mellett most már ők is előnyt élveznek a bölcsődei felvételeknél, másrészt félmilliárdos támogatást kapott a leendő egyszülős központ. Mit jelentenek ezek az egyszülősök számára a gyakorlatban?
Igazi áttörést jelent ez a támogatás, mind gyakorlati, mind pedig szimbolikus értelemben. Az, hogy létrejöhet egy központ, ami személyre szabottan ezeknek a családoknak kínál segítséget, ahol nem kell szégyellni, ha valaki nem tud apukát „prezentálni” egy rendezvényen, ahol róluk, nekik és velük zajlanak a programok, óriási dolog és reményeink szerint nagyon nagy segítség lesz az egyszülős családoknak. A másik oldalról pedig határozott és világos jelzés arra, hogy fontosak és egyenrangúak ezek a családok, nem „csonkák”, ahogy régebben hívtak minket – bár néha ez még mindig megesik.
Segítségnyújtásban vannak már tapasztalataid, hiszen tizenegy éve hoztad létre az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványt, vezeted a www.egyszulo.hu honlapot. Miért hoztad ezt létre, mi a te személyes történeted?
Mint a legtöbb civil, én is személyes indíttatásból hoztam létre az alapítványt. Amikor egyedül maradtam a fiammal, annyira kellett volna a segítség és annyira nem találtam semmit, hogy úgy éreztem, muszáj nekem csinálnom egyet. És minél inkább mások felé fordul az ember, annál inkább elfordul a maga bajától. Segíteni jó, de sokszor azt is megmenti, aki segít. Remélem, hogy a központban is sokan meg tudják majd tapasztalni a segíteni és segítve lenni állapotot.
