Evészavarok: enni, nem enni, megenni és kihányni?

Családháló: Kezdjük a gyerekkori elhízással. Mi állhat a hátterében ennek a betegségnek?

Bogár Zsuzsa: Ez az egyik leggyakoribb evészavar egyike, ami korán jelentkezhet. Itt nagyon sok minden állhat a háttérben. A genetikai hajlamtól egészen addig, hogy például csecsemőkorban hogyan táplálták a kisbabát. Ha minden jelzésre etetéssel reagáltak, és nem próbálták meg kitalálni, hogy mi lehet a jelzés hátterében, akkor kialakulhat egy olyan beidegződés a gyereknél, hogy minden stresszre, feszültségre evéssel reagál a későbbiekben is. Ez már nagyon könnyen vezet már kisgyermek korban is elhízáshoz. Itt nagyon fontos a szülők testalkata, vagy az evéshez való hozzáállása is. Például kimutatták, hogyha az egyik szülő túlsúlyos, akkor 40 százalék esélye van annak, hogy a gyermek is túlsúlyos legyen. De nemcsak a genetika révén, hanem a tanult minták is jelentősen közrejátszanak.

CSH: Mikor jelenthetjük ki, hogy baj van? Mi az a határ, amit még nem tekintünk betegségnek, és mikortól válik ez a probléma betegséggé?

BZS: Ezt orvosilag lehet megállapítani, például a testtömeg index segítségével.

CSH: Ha bebizonyosodik, hogy valóban túlsúlyról beszélünk, akkor mi a teendőnk?

BZS: Különböző diéták jöhetnek szóba, és ami elengedhetetlen, gyermekkorban is és természetesen felnőttként is, a mozgás. Itt is a leglényegesebb a szülői minta.

CSH: A gyógyítási folyamatra térve: egy ilyen esetben a szülőt vagy a gyereket kell kezelni lelkileg?

BZS: Együtt a családot. Ezeknél az evési zavaroknál egyébként is nagyon jellemző terápiás mód, a családterápia.

CSH: Mennyi ideig tart egy ilyen kezelés?

BZS: Ez mindig a zavar súlyosságától függ, és attól, hogy a család mennyire motivált arra, hogy gyógyulás történjen.

CSH: Mi a tapasztalat? Általában meggyógyulnak, vagy hosszú évek munkája a gyógyulás?

BZS: Az evészavaroknál nagyon gyakori, ha van is gyógyulás, hamar vissza tudnak esni ebbe a betegségbe.

CSH: Hány éves kortól lépnek be a betegségek körébe az anorexia és a bulimia?

BZS: Ezek tipikus serdülőkori betegségek. Ami igazán drámai, hogy egyre korábbra tolódik ezeknek a megbetegedéseknek a megjelenése. Volt már 8-10 éves gyermek is, akit kezeltem, anorexiás tünettel. Ez elég aggasztó.

CSH: Hogy tud ilyen korán kialakulni?

BZS: Ezek a problémák sokszor a társadalmi nyomás is egyre erősebben jelentkezik. A médián keresztül, és más fórumokon is a kisgyerekek már ebben a korban is találkozhatnak ezzel az úgynevezett fals elvárással, ideállal.

CSH: Mit él át egy anorexiás, vagy bulimiás?

BZS: Az anorexiás ugye nem eszik szinte semmit, ő elhatárolódik az étkezéstől. Teljes önképzavarban van. Ha belenéz a tükörbe, akkor kövérnek látja magát még akkor is, ha csont sovány.

CSH: Ebben a család, a szülő nem tudnak segíteni? Egy reális képet adni a gyereknek?

BZS: Megfigyelték, hogy az anorexiás betegeknél családon belüli torzult kommunikáció a gyakori. Ezért is hatásos gyógymód erre a családterápia. Ez az anorexia egyik gyökere, hogy nem megfelelő a családon belüli kommunikáció.

CSH: És a bulimia?

BZS: A bulimia másképp működik, ott evéses rohamok törnek rá a betegre, és ettől egy nagyon erős bűntudata lesz, mert számára is fontos az ideális testsúly, ezért önhánytatással kiadja azt, amit egy-egy evésroham során magához vett.

CSH: Az evészavarokra hajlama van az embereknek, vagy fokozatosan rárakódnak a személyiségre például a társadalmi nyomás során?

BZS: Igen, nagyon sok összetevője van ezeknek. Ha hajlam van, akkor személyiségjegyekhez köthető. Például az anorexia olyanokhoz, akik mindig meg akarnak felelni, mindig a tökéletességre törekszenek. Merevebb személyiséggel rendelkeznek. Az önbizalom hiány is szorosan kapcsolódik ezekhez a betegségekhez.

CSH: Hallottam az orthorexiáról is. Létezik ilyen betegség?

BZS: Igen, ez az egészséges ételek iránti teljes függőséget jelenti. Nem azt jelenti, hogy egészségesen étkezik, mert az ugye jó lenne, hanem akkor beszélünk problémáról, ha ez már olyanfajta függőség, hogy csak ez van az ember fókuszában, kiszorítva az emberi kapcsolatokat, a munkáját. Kitölti a napjait. Az interneten éjjel-nappal ezt keresi, vagy mániásan nézi az összetevőket.

CSH: Ez azért árnyaltabb betegség. Nehéz rájönni, ha túlesünk a normális határon. Erre a környezet figyel inkább, vagy az alany is felismerheti?

BZS: Általában az egyén nem jön rá, hiszen jónak tartja, hogy ő egészségesen étkezik. A környezetnek feltűnhet, hogy elhatárolódik tőlük is, a munkájától is.

CSH: Egyénileg is megoldható ez a probléma?

Megoldható, de azért ezeknek komplex hátterük van. Érdemes úgy kezelni, hogy azok is legyenek ott, akiket érint.