Fiatal, magyar és tehetséges tervező Spanyolországban!

Családháló: Egy spanyol, híres textiltervezői stúdió tagja vagy. Nem mindennapi teljesítmény egy fiataltól, aki esztétika – művészettörténet – magyar szakon végzett Budapesten. Mesélj kicsit az eddigi utadról!

Csoma Orsi: Ebből a három szakból végül csak az esztétikát fejeztem be, mert már menet közben éreztem, hogy valami kreatívabb, manuálisabb munka lenne nekem való. Rajzolni-festeni már egy ideje tanultam a Várban lévő Galéria-Körben Sinkó Istvánnál és Lajta Gábornál. Ezt később kiegészítették magánórák Latin Anna textiltervezőnél, aki révén igazán kedvet kaptam a textiltervezéshez. Vonzott ennek a szakmának a komplexitása: a különböző technikák, a színekkel való munka, és a tervezésen belüli rengeteg műfaji lehetőség (papír, ruhaminta, ágynemű, búorhuzat, stb., és ezeken belül is a rengeteg féle stílus-lehetőség.)

Felfedeztem egy két éves intenzív szakmai képzést New Yorkban, a Fashion Institute of Technology-n, ahol művtöri- olasz- és rajzórákat adtam tanársegédként, ez csökkentette a tandíjat, és lehetővé tette, hogy elvégezzem a Textile-Surface Design szakot. Ezután egy évig még kint maradtam, mert munkát kaptam egy ágynemű-tervező cégnél. Itt volt egy csodálatos főnököm, akitől rengeteget tanultam. Azonban rájöttem, hogy ha többet akarok kézi festéssel foglalkozni, vissza kell jönnöm Európába. New Yorkban ugyanis olyan tempóban folyik a design, hogy a folyamat nagy része géppel történik. Elszegődtem gyakornoknak egy nagynevű olasz stúdióhoz Comóba. Ez a stúdió még mindent a mai napig tradicionális kézi technikákkal csinál, elképesztő magas, mondhatom, művészi színvonalon. Lakástextilre és tapéta-tervekre specializálódik. Fél év Como után egy évig szabadúszó voltam, elkezdtek bejönni megrendelések a régi new yorki cégemtől és elindítottam egy önálló praxist.

CSH: A spanyol Surkana cégnél dolgozol, mint textiltervező. Hogy kerültél ide?

CSO: 2013 nyarán véletlenül kerültem Barcelonába, ugyanis kaptam egy két hónapos alkotóházi ösztöndíjat, ami alatt elkészítettem első önálló sál-kollekciómat. A város olyan volt, mintha pont ilyet álmodtam volna meg – megtaláltam benne a mediterrán világot, amit úgy szeretek, csodálatos régi házakat és tereket, egyben egy New Yorkra emlékeztető kozmopolita közeget, és energikus, friss lendületet. Egyszóval otthon éreztem magam, és úgy döntöttem, egyelőre itt folytatom. Egy darabig szabadúszó voltam, béreltem egy kis stúdiót, aztán úgy éreztem, hiányzik már a csapat, és elkezdtem fix munkát keresni. Surkana eredetileg egy egzotikus bútorokat importáló cég volt, abból nőtte ki magát ajándék- és női ruha márkává. A vezetők nagyon értékelik, amit hozzá tudok adni a céghez: egyedi, gondos, elmélyült tervezést. Nagy teret hagynak a kollekciók előkészítésében, a színpaletták összeállításában, és beleszólásom van a tendenciák megválasztásába. Innen minden textiltervet egyedül vitelezek ki (kivéve, ha időnként vannak gyakornokaim). Három divattervezővel dolgozom együtt.

CSH: Hogyan töltekezel? Mi az, ami ihletet, inspirációt ad?

CSO: Rengeteg helyről – egyrészt nem nagyon kell keresni, mert bennem minding pezseg valami.. de egyébként a természetből, főleg a fákat tudom órákig nézni, azon kívül a zenéből, táncból, és persze a festészetből, kiállításokból.. meg épületrészletekből, templomdekorációkból, stb. Ha csak lehet, mindig magamnál hordok egy kis rajzfüzetet, amibe lejegyzem, amit látok, meg ami az eszembe jut.

CSH: Melyik az a kultúra, az az irány, ami leginkább ihletet ad? Ami időről-időre megjelenik a tervezői gondolatkörödben?

CSO: Nagyon erősen bennem maradt az olasz reneszánsz mintakincs, valószínűleg a comói időszak miatt. Az ottani tervezőknek ez a vérükben van, és csak ámuldozva lestem, milyen cirkalmakat improvizálnak a papírra.. De egyébként szomjasan iszom be valamennyi kultúra stílusát, és ha kell, vegyítem őket. Sokszor kaptam megrendelést paisley-re, vagyis kashmír-motívumra. Ez indiai természetesen, de annyiszor újrainterpretálták már, hogy számtalan változata létezik. Most meg lehet figyelni, hogy ahogy a világ is tele van olasztótégelyekkel, és folyamatosan zajlik a kulturális összeolvadás, ugyanez történik a designban is.

CSH: Mi az, ami hiányzik Magyarországról? Mennyire érezheti otthonosan magát Spanyolországban egy magyar nő?

CSO: Hála Istennek Barcelona csak két és fél óra repülőn, úgyhogy nem egy nagy táv. Évente többször is haza tudok jönni. Ennek ellenére persze elsősorban a család hiányzik, a barátok.. a budai hegyek, a zeneakadémiai koncertek.. na meg a nyelv és az irodalom.. az utóbbi időben valamiért különösen.. Talán ahogy egyre inkább tudok katalánul meg spanyolul, úgy jövök rá a határokra is, hogy mennyi mindent nem tudok egy idegen nyelven kifejezni.. Ezt leszámítva eléggé otthon érzem magam itt, különösen Gráciában, a városrészben, ahol lakom. Ez pici és otthonos, Szentendrére emlékeztet. De hogy meddig maradok, még nem tudom.