Gőgicsélés, gagyogás és pöntyögés – Mikkel árthatunk gyermekünknek?
Dávid Katalin logopédussal arról beszélgettünk, hogy a gyerekek beszédfejlődésének a kezdetekkor milyen lépcsőfokai vannak, mi az, amire oda kell figyelnünk szülőként. Mikor van szükség logopédusra, hány éves kortól.
Családháló: A csecsemő születésétől kezdve kiad hangokat. Mikortól mondhatjuk a hang kiadására, hogy az már beszéd?
Dávid Katalin: A beszédre egy éves kortól válnak képessé a gyerekek. Előtte, egy nagyon hosszú folyamaton megy keresztül, amíg készen áll a szervezete. Ahhoz, hogy a beszéd megfelelően alakuljon és kialakulhasson, ahhoz kell néhány olyan tényező, ami nélkül nem működik. Az egyik a hallás, az ép hallás, a második az ép idegrendszer, az ép beszédszervek, és nagyon fontos a beszélő környezet. A kisbabánál a második hónaptól kezd a sírás differenciálódni, ami azt jelenti, hogy az anya, vagy egy hozzá közel álló személy már meg tudja különböztetni, hogy miért sír. Másképp sír, ha éhes, ha fáj valamije. Ehhez az időszakhoz képest is sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy felismerje a kapcsolatot a hallás és a hangja között, hogy rájöjjön, hogy amit hall, az a saját hangja. A negyedik, ötödik hónapban kezdődik a gagyogásnak az időszaka, ekkor kezdenek el játszani a hangjukkal.
CSH: Amikor ebben a fázisban vagyunk, akkor mi a jó a gyereknek, ha gőgicsélünk vagy ha normális hangon, szavakkal kommunikálunk?
DK: Kell, hogy dallamosan, gesztusokkal összekötve – nem feltétlenül gőgicsélve – de gyerekre szabva kommunikáljunk. Fontos, hogy lássa az arcunkat. Van a beszédfejlődésnek egy olyan időszaka, amikor nem feltétlenül a szavakat érti meg, hanem a hanglejtést. A hanglejtésekből, gesztusokból, szituációkból érti meg, hogy mit akarunk neki mondani.
CSH: Mikor jön el az az időszak, amikor a gyerek már érti, hogy mit mondunk neki?
DK: Körülbelül a tízedik hónap végén történik meg, amikor képes nagyobb szituációkon kívül is megérteni, hogy mit mondunk neki, de nagyon sokáig a hanglejtések hozzá tartoznak ahhoz, hogy valóban megértse. Az első életév után ez megugrik. Egyre több szót ismer, egyre több szóra tud reagálni. Tízszeresére nő a szókincsük.
CSH: Ez a passzív vagy aktív szókincsre vonatkozik?
DK: Ez az aktívra, de jellemzően többet ért meg, mint amennyit használ.
CSH: Mikor kezdik a gyereket a közvetlen családtagokon kívül szélesebb körben is megérteni? Amikor nem kell már kitalálni mit mond, hanem az érthető?
DK: A második életévtől kezdve. Addig egyszavas mondatok a jellemzőek, amiket főként a családtagok értenek.
CSH: Mikor kell egy szülőnek elkezdeni aggódni, hogy probléma van a gyermek beszédfejlődésével? Ha nem jutott át például a gyerek a gagyogásból az egyszavas mondatokig?
DK: Már a gagyogás időszakában érdemes odafigyelni. Ha azt hallja egy szülő, hogy színtelen, hogy fátyolos, hogy rekedtes, ha azt veszi észre a szülő, hogy nem játszik úgy a hangjával, ahogy kéne, ez figyelmeztető jel lehet. Illetve ha másfél éves kor után nem mond szavakat, vagy megáll a fejlődés, ha nem gyarapodik a szókincse, hanem beáll egy szintre és azon túl nem igazán akar továbblendülni. A gyerekek között egyébként nagyon sok egyéni különbségek lehetnek, például a fiúknál később indulhat meg. van akinél csak három éves kor körül indul meg igazán a beszéd. Az egyéni különbségek itt nagyon fontosak.
CSH: Önöknek is nehéz ezt megállapítani? Vagy egyértelmű mindig?
DK: Sokszor nehéz, ha megkeresnek, hogy úgy tapasztalják, probléma van, nem feltétlenül tudjuk, hogy egy komoly problémának az előjele vagy csak egy érési késés. Nehéz ezt elkülöníteni ebben az életkorban.
CSH: Melyik az az életkor amikortól érdemes szakemberhez fordulni?
DK: Kicsi korban elsősorban orvoshoz érdemes elvinni: a hallása rendben van-e, a szervei rendben vannak-e. Van-e olyan organikus eltérés, ami miatt olyan a gagyogása amilyen. Igazából egy logopédust másfél-két éves kor körül érdemes felkeresni, és egy home tréninggel, logopédus tanácsadásával megpróbálnak motivációt kelteni a gyerekben, hogy elkezdjen beszélni, meg kell próbálni rávenni a hangadásra és így tudunk segíteni belökni a fejlődést.
CSH: Erre milyen módszerek vannak?
DK: erre nagyon jók a különböző mondókák, versikék, mozgással összekötött versikék, ezeket nagyon szokták szeretni. Aztán a különböző állathangok utánzása, a hangszerek hangjának a megfigyelése, a zenélés, ezek mind-mind segíthetnek abban, hogy felkeltsük az érdeklődését a beszéd és a hangadás iránt.
