Gyermek az asztalnál – azaz hogyan oldjuk meg a leggyakoribb étkezési problémákat?

Míg a babák 2-3 éves koráig rengeteg könyv és cikk foglalkozik azzal, hogyan etessük a kicsiket, a nagyobb gyermekek szüleinek eddig még nem készült olyan kötet, ami segítséget nyújtana és irányt mutatna a gyermekek helyes étkezésével kapcsolatban. Most azonban megjelent egy hiánypótló kiadvány, a Gyermek az asztalnál, melynek apropóján a szerzőt, Antal Emesét faggattuk a leggyakoribb étkezési problémákról.

Családháló: Már a bemutatón végiglapoztam a könyvet, és megállapítottam, hogy ez a könyv tényleg mankó lehet minden édesanya számára, hiszen alaposan körbejárja a gyermek táplálkozás témakörét az ízlésformálástól, az étkezési problémákon át a fenntartható táplálkozásig. Mi volt a célja a kötet megírásával?

Antal Emese: Dietetikusként dolgozom, de gyermekeim születése előtt magam sem gondoltam volna, hogy a gyermek táplálkozás ennyi kihívást tartogat egy szakember számára is. Barátok, ismerősök kértek-kérnek tőlem tanácsot naponta különböző gyerek étkezési problémával kapcsolatban, így még nyilvánvalóbbá vált, hogy ez egy olyan téma, amivel foglalkozni kell. Kiderült, hogy még a legkörültekintőbb anyukáknak is vannak kérdéseik, ők is elbizonytalanodnak, hogy vajon helyesen összeválogatott étel kerül-e gyermekük tányérjába. Ezért döntöttem úgy, hogy felelős anyukaként és dietetikusként a nemzetközi és a hazai szakirodalmat megvizsgálva és felhasználva, a legújabb kutatásokat megismerve, készítek egy olyan könyvet, ami útmutató lehet a 3-15 éves gyermekeket nevelő családok számára.

CSH: Ha jól sejtem, az egyik leggyakoribb probléma ennél a korosztálynál az édességfogyasztással lehet.  Milyen alternatívái vannak az édesítésnek a gyerekeknél?

Antal Emese: A gyermekek kettő és ötéves koruk között jobban szeretik az édes ízt, mint a többit. Ennek egyfelől örülhetünk, mert az édes ételek hozzájárulnak a fejlődő szervezet energiaellátásához, másrészt viszont csínján kell bánnunk az édes sütikkel, csokikkal, cukorkákkal. Az egészséges táplálkozási ajánlások szerint édességet és sütit heti 1-2 alkalommal étkezések befejező fogásaként lenne célszerű fogyasztani. A méz alternatíva lehet a cukor helyett, de ne felejtsük, hogy a méz energiatartalma nem alacsonyabb, mint a cukoré. Helyettesítő termékeknek ott vannak az édesítőszerek és a cukorpótlók is. Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy adhat-e a gyermekének édesítőszerrel ízesített ételt? A válasz igen, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság engedélyezte ezek használatát a gyermekeknek és a kismamáknak is. A közétkeztetési rendeletben találunk egy olyan kitételt, hogy 3 éves kor alatt ne adjunk a gyereknek. Persze, mi felelős szülők is gondolkodhatunk úgy, hogy azokat az élelmiszereket, amelyekhez nagyobb mennyiségű cukor szükséges pl. sütemények, befőttek, lekvárok, azokat édesítőszerrel készítjük el gyermekeink számára is, ezzel is megóvva őket a felesleges energiabeviteltől. Ez nem szükséges, mert az aktív, normál testalkatú gyermek ételeibe nem kell édesítőszert használnunk, ha rendszeresen mozog, ledolgozza a bevitt energiát.  

A könyvemben részletesen írok a különböző édesítőszerekről, de röviden annyit, hogy a szacharint használhatjuk asztali édesítésre, a ciklamát és a szukralóz főzéshez és sütéshez is egyaránt alkalmazható. Az aszpartámot pedig főleg hideg italok és gyümölcskészítmények ízesítésére ajánljuk. Ha a cukorpótlókról (fruktóz vagy xilit) beszélünk, fontos megemlíteni, hogy ezeknek az anyagoknak az energiaértéke közel azonos a cukoréval, de előnyök, hogy a szacharóznál kisebb mértékben, viszont elhúzódóbban emelik a vércukorszintet.

CSH: Az édességevés mellett a másik gyakori probléma a falánkság. Sok gyerek imádja nyitogatni a hűtőt, majd gyorsan megenni, amit benne talál. Édesre savanyút, savanyúra sósat, aztán megint édeset. Mit tehetünk a falánk gyerekek megfékezésére?

Antal Emese: A túl jól evő gyerek legalább akkora figyelmet érdemel, mint a válogatós! A falni vágyás kiváltója több minden lehet. Elképzelhető, hogy valamilyen pszichés ok húzódik meg a háttérben. Lehet, hogy valamilyen óvodai vagy iskolai konfliktus az okozója. De az is előfordulhat, hogy pusztán unalomból eszik össze-vissza, vagy egyszerűen figyelemre, szeretetre vágyik a gyermek. Súlyosabb esetben hormonális probléma is állhat a jelenség mögött. Ezért nagyon fontos, hogy ha hirtelen megváltozik a gyermekünk táplálkozási szokása, vagy túl gyorsan szed fel néhány kilót, akkor érdemes gyermekpszichológus, illetve endokrinológus tanácsát kérni. Persze megijednünk sem kell, a legtöbb esetben a falánkság csak rosszul berögzült táplálkozási szokás következménye. Ez ellen úgy tehetünk, hogy ragaszkodunk a napi öt étkezéshez (három fő- és két kisétkezés), és kontrolláljuk az adagok nagyságát. Ne drasztikusan változtassunk, hanem fokozatosan szoktassuk le az étkezések közötti nassolásról. Mondjuk el gyermekünknek, hogy milyen következményekkel járhat, ha túl sokat (túlsúly, korlátozott mozgás, cukorbetegség) eszik. Vonjuk be az ételek elkészítésébe, hadd segítsen ő is, esetleg menjünk el együtt vásárolni, és engedjük őt is választani. Fontos, ha egyedül nem birkózunk meg a feladattal, kérjük szakember segítségét!

CSH: A gyerekek többsége szeret gyorsétteremben enni, sőt nagyon vonzóak számukra az ennivaló mellé kapott kis ajándéktárgyak is. Mi szülők pedig tanácstalanok vagyunk, együnk ott, vagy tiltsuk inkább?

Antal Emese: Én megengedő vagyok, nem tiltom meg a gyermekeimnek, de minden szülőnek azt javaslom, hogy teremtse meg az egyensúlyt a gyorséttermek, a hagyományos éttermek, és az otthoni étkezés között. Semmiképp sem jó, ha hetente többször étkezik a gyermek gyorsétteremben, főleg ha mindig ugyanazt választja. A legnagyobb veszély ilyen helyzetben az, hogy így hiányos lehet a táplálkozása, viszont bizonyos tápanyagokból, energiából többet fogyaszthat, mint kellene. A hangsúly itt is a választáson van. Ma már a gyorséttermekben is széles a választék, nem csak menüt lehet rendelni, vannak saláták és sovány húsok is. Egyénileg is össze lehet válogatni a gyermek számára a menüsort, amivel tudatosan formálhatjuk a gyermek szokását. Egyébként meg nem árt tudni, hogy a gyerekeknek szánt menükben található játékokat külön is meg lehet vásárolni, nem muszáj csak azért egy bizonyos ételt választani. Én arra biztatok mindenkit, ne legyen szégyenlős, éljen a fogyasztói jogával és kérdezze meg, hogy egy-egy étel miből készült, tartalmaz-e bármiféle allergént, és megoldható-e, hogy az egyik alkotó eleme helyett egy másikat válasszunk?

CSH: Kinek ajánlja a könyvét?

Antal Emese: Minden szülőnek és nagyszülőnek, pedagógusnak és szakembernek. A könyvben a gyermek táplálkozást érintő legfontosabb témakörök mellett a 3-15 éves korosztály számára összeállított mintaétrend, és könnyen elkészíthető receptgyűjtemény is található. Ráadásul, ha valaki kedvet kapott, hogy még inkább elmélyüljön a témában, az a könyv végén felsorolt többoldalas ajánlott irodalomjegyzékben biztos talál magának érdekes cikket.