A gyermek már elmélyülten játszik, amíg az anyukát a folyosón nyugtatjuk…

Kerepes Márta óvónővel beszélgetünk a témáról.

Családháló: Ha kicsit az általánosságról beszélgetünk, akkor mikor érett az óvodára egy gyerek?

Kerepes Márta: Erre már rendelet van, hogy 3 éves kortól kötelező az óvodába beíratni a gyermeket. Ezt csak egy felmentéssel válthatjuk ki. De az egészséges gyermekek megkezdik a kis csoportot, és ez nem is mindig könnyű feladat sem a gyermek, sem a szülő számára.

CSH: Már tavasszal megkezdődik az ismerkedés, a beiratásnál az óvodával és a pedagógusokkal.

KM: Én óvodapedagógus vagyok, és azt tapasztalom, hogy nem érdemes a játszótéri pletykákra hallgatni, vagy a fórumos beszélgetésre anyukák között, hanem menjünk el a nyílt napra, ami minden óvodában van. Ez jó a szülőknek, mert megláthatják az óvoda atmoszféráját, találkozhatnak, és megismerkedhetnek a pedagógusokkal.

CSH: Egy-egy ilyen nyílt napon mire irányul a legtöbb kérdés?

KM: Én azt tapasztalom, hogy nem mernek kérdezni. Én azt javaslom, hogy aki ilyenen részt vesz, az kérdezzen. Nincs rossz kérdés, és az nem jó ha utólag derülnek ki dolgok. Például lehet-e jelet választani. Vagy, hogy mi a pedagógiai programja az iskolának. Ez nagyon fontos, mert ha ismerjük a saját gyermekünket, akkor tudjuk, hogy milyen típusú óvoda való neki. Sportközpontú például, vagy nyelv irányultságú.

CSH: A szülők mellett azért az is fontos, hogy a gyerekek már ismerősként lépjenek be az óvoda kapuján, vagy tévedek?

KM: Nem minden óvodában, de sokban megjelennek a játszódélutánok. Ekkor a gyerekek megismerkedhetnek az intézmény atmoszférájával, a leendő pedagógussal. Ez nagyon fontos a későbbiekben.

CSH: Ha felvették a gyermeket az intézménybe, akkor nyáron milyen feladatai vannak a szülőknek? Hogyan lehet a gyakorlatban ezt elmondani a gyermeknek?

KM: Én mindig azt mondom, hogy a gyerek kicsi, de nem buta. Az őszinteség a legfontosabb. El kell nekik mondani mi vár rájuk, hogy szabályokkal kell szembenézniük, hogy több gyermekkel lesz. Sok könyvben is benne van az, hogy hogyan válnak óvodássá a gyerek. Például Szepes Máriának is van egy ilyen témájú könyve, ami nagyon értékes. De én azt is nagyon jónak tartom, hogy a szülők készítsenek egy fotóalbumot a családról, amit a gyermek az óvodába el tud vinni, ahol meg tudja mutatni anyát, apát a testvéreket. Ez a pedagógusnak is sokat segít.

CSH: A gyakorlatban hogyan zajlik a beszoktatás? Az első napok, hetek.

KM: Ez attól függ, hogy homogén csoportról beszélünk-e, olyanról, ahol ugyanakkora gyerekek vannak, vagy más-más korosztályról. Én jobban szeretem, ha más- más korosztály van, mert a kicsiknek is óriási segítség, ha példát látnak előttük.

Ha csak a kicsikről beszélünk, akkor a gyakorlatban úgy néz ki, hogy néhány hétig az anyuka még ott van a nap elején kicsit, utána egyre kevesebb időt tölt anyuka ott.

De mindez egyénfüggő.

CSH: Mitől függ? Mi a tapasztalat, meg lehet pontosan határozni, hogy kinek könnyebb a leválás, a beilleszkedés? 

KM: Könnyebben megy azoknak, akiknek van otthon testvérük, és könnyebben megy azoknak, akik bölcsődébe jártak az óvoda előtt, vagy bármiféle baba-mama foglalkozásra. ha sokat vannak játszótéren. Úgy látom, hogy a nyitottabb szülők, akik már kis kortól viszik a gyereket a hátukon, a babakocsiban, nekik a gyerekeik is nyitottabbak, hiszen rengeteg felnőttel találkoznak. Ez nagyon fontos, hiszen a pedagógusnak a bizalmába kell fogadnia a gyermeket.

CSH: A szülőkkel is néha probléma van, ugye?

KM: Nagyon sokszor a szülő borul meg lelkileg, és sírdogál az elválás után például a folyosón. Általában ezt a gyermek meglátja, vagy megérzi. Ilyenkor pedagógusként érdemes a szülővel egy beszélgetést lefolytatni. Mit éreznek, hogyan tudnánk megkönnyíteni az elengedést.

CSH: Ilyenkor nemcsak a gyereknek kezdődik egy új életszakasza, hanem a szülőknek is. Hiszen nem lesznek onnantól kezdve együtt egész nap. Ez a szülőnek is nehéz, ez a beszoktatási időszak?

KM: Az első gyereknél mindenképpen. Többször előfordul, hogy a gyerek már régen játszik a hátam mögött, és a szülőt kell megsimogatni, hogy minden rendben lesz. Hogy jaj most mi lesz az ő törékeny gyermekével, és ez annyira természetes folyamat. 9 hónapig hordja, aztán 3 éves koráig ő gondozza, és ez egyik pillanatról a másikra megszűnik. Ez a szülőknek is kemény időszak.