„Ha úgy akarom, az élet egyszerű” – interjú Tóth Augusztával
Két gyermeket nevel férjével, jelenleg több mint 10 darabban játszik a Nemzeti Színházban és októberben lemezbemutató koncertje lesz. Szerepeiről, Érzések című albumáról és a család-munka egyensúlyáról, vagy éppen libikókájáról kérdezte a Család.hu Tóth Auguszta Jászai Mari-díjas színésznőt.
12 szerep a Nemzeti Színházban, bemutatók, próbák, koncert, munka és a család. Hogyan lehet mindent egyszerre győzni, fittnek maradni szellemileg és testileg egyaránt?
A gyakorlat azt igazolja vissza, hogy lehet mindezt egyszerre győzni, de én úgy vélem, ha nem teszel érte semmit, akkor nem biztos, hogy sikerül. Az embernek muszáj tudatosan karbantartania magát és gazdálkodnia az idejével, erejével. Más különben, ha nem lenne ennyi munka, akkor meg az lenne a baj.
Nincs ennek egy olyan hátulütője, hogy nincs idő belemélyedni egy-egy darabba? Hiszen több mint 10 szerepről, előadásról beszélünk…
Nincs, a próbafolyamatok alatt bele lehet mélyedni a szerepbe. Egyébként pedig az ember nem engedi meg magának, hogy felületesen legyen benne valamiben, bármiről is legyen szó. Számomra úgy nem lenne értelme.
Egy sikeres színésznek vannak szabadnapjai?
Vannak. Vannak szabad estéim, délelőttjeim, óráim.
Ilyenkor a családdal tölti ezt az időt?
Igen, mindig a családdal vagyok. Engem a családdal eltöltött idő kikapcsol. Fel tud tölteni, akár kirándulunk, akár főzök, vagy ha a gyereket kell kikérdeznem, vagy ha csak előkészítem az estét, amikor nem vagyok otthon. Arra is ügyelek, hogy a sportra is legyen időm. Összességében azért az a tapasztalatom, hogy mindenre jut időm, amire szeretném, hogy jusson. Nyilvánvalóan van benne egy túlfeszítettség, van az embernek néha olyan pillanata, amikor azt érzi, hogy nem lehet tovább húzni azt a „gumiszalagot”.
A mi pályánk nagyon érdekes, kétféle állapot biztosan adódik benne: amikor van munkád, és amikor nincs munkád. Kiegyenlített állapot a mi szakmánkban szerintem nincs, tehát amikor munka van, akkor az dömping, amikor pedig nincs, hát akkor az egy nagyon rossz érzés.
Több szerepe volt, amiben énekelt, mégis biztosan más az, amikor az ember a saját dalszövegeit énekli.
Igen, érdekes egy helyzet: én és a dalaim. Még néha rácsodálkozom, hogy ezeket a szövegeket én írtam. De mint mindig mindennel, a saját dalaim megtanulásánál is időre volt szükségem, hogy száz százalékban úgy érezzem, birtokolom őket. Folyamatosan járok énektanárhoz, hogy tréningben maradjon a torkom. A testemet is nap mint nap edzem, ezáltal kerül a testem, az idegrendszerem olyan formába, hogy teljes mértékben használni tudjam. Következésképpen a saját lemezbemutatómra is – ami október 18-án lesz – kőkeményen készülök.
A lemezen van egy dal, aminek az a címe, hogy Vágy. Ennek van egy olyan mondata, hogy „Ha úgy akarom, az élet egyszerű”. Ön így él?
Szerintem mi emberek szeretjük a dolgainkat néha túlbonyolítani, túlkomplikálni. Például ha valami vágy, cél megfogalmazódik bennünk, mi rögtön akarjuk, hogy teljesüljön. Azonnal, itt és most. De lehet, hogy még korai, nincs itt az ideje, nem értünk meg rá, még tenni kell érte sokat, várni kellene még rá. Mi viszont nem várunk, erőltetjük, nyomjuk, préseljük és ezzel a magatartással elveszítjük, távol kerülünk attól, hogy teljesüljön a vágyunk, célunk, vagy meg sem kapjuk, a közelébe sem kerülünk a megvalósítás fázisához sem. Számomra ez azt jelenti, hogy az ember tervez és Isten végez. Ha ezt el tudom fogadni, akkor érvényes számomra a dalom szövege: „Ha úgy akarom, az élet egyszerű…”
A családja hogyan fogadta a lemez ötletét, elkészítését?
Nekik nagyon tetszett, a férjem kifejezetten támogatott, hogy próbáljam ezt ki. Valósítsam meg. Persze mindenkinek más zenei ízlése van, a baráti társaságomban az is teljesen természetes, hogy van, akinek tetszenek a dalok és van, akinek nem annyira. A családom viszont abszolút örült neki.
„Az élet egyszerű” mondat egyébként itt is érvényesült. Ha az ember hagyja, hogy a dolgok működjenek, akkor a lehetőségek maguktól adódnak. Így lett lehetséges, hogy az Érzések című lemezen 10 dal és 10 stílus van. Hagytuk magunkat szabadon inspirálódni. Pintér Tibor szerzőtársammal abszolút szabadságot adtunk egymásnak, mint ahogy Révész Richárd zeneszerző barátunknak is.
A férje nem mondta, hogy ez már sok lesz? Hogyan osztják fel a mindennapokat? Hogyan hangolják össze a gyermeknevelést, a színházat, a munkát, a takarítást, a bevásárlást?
Remélem, hogy továbbra is ugyanolyan pozitívan, ahogyan most. Ha éppen nekem nincs olyan leterheltségem, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy én vagyok otthon. Akkor a férjem tovább tud dolgozni, vagy esetleg elmegy a barátaival szórakozni. Én egyedül nem járok szórakozni, de nem azért, mert egy mártír anya vagyok. Néha el tudunk kettesben menni a férjemmel kikapcsolódni. Szeretem az embereket, de alkalomadtán szükségem van arra, hogy otthon legyek, és ha a gyerekek alszanak, akkor akár csak csendben olvassak, készülődjek, foglalkozzak a munkámmal, vagy akár csak bámuljam a négy falat, nézzek ki a fejemből. Kiszakadni is szeretek a közegemből, kijárni a természetbe, együtt a családdal. Olykor a családom megajándékoz az egyedülléttel is, az is jó tud lenni. Igyekszünk odafigyelni egymásra, egymás igényeire.
(Fotó: Család.hu)
