“Halljuk és hallgassuk meg a fiatalokat!”

Schanda Tamással, az Emberi Erőforrások Minisztériumának ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkárával beszélgettünk érdekegyeztetésről, a közösségek fontosságáról és a fiatalok jövőképéről.

Családháló: Ön a múlt hónapban jelentette be, hogy a kormány a jövőben egy 16 milliós pályázattal igyekszik megerősíteni az ifjúsági közösségeket. Pontosan mi a célja ennek a pályázatnak?

Schanda Tamás: A pályázat célja a fiatalabb korosztály részére és egyben aktív részvételével olyan értékközpontú és értékteremtő programsorozatok támogatása, amelyek legalább havi rendszerességgel megvalósulnak. Ezek a programok azért különösen fontosak, mert hozzájárulnak a gyermek- és ifjúsági közösségek létrejöttéhez és megerősítéséhez, és egyben elősegítik a fiatalok társadalmi részvételét. A pályázatra nemcsak a civilek pályázhatnak, hanem egyházi-, határon innen és túli szervezetek  is.

CSH: Inkább azon van a hangsúly, hogy a közösségi oldalak, a virtuális tér helyett a valódi találkozásokat részesítsék előnyben a fiatalok, vagy azon, hogy a közösségek létrehozásával és megerősítésével jobban tudjanak például érdeket érvényesíteni?

S.T.: A kutatásokból azt látjuk, hogy a fiatalok legnagyobb problémája a céltalanság, a létbizonytalanság, a jövőtől való félelem. Ha a fiatalokra mint erőforrásra számítunk, akik a jövőben az országot fogják építeni, akkor ezzel a jelenséggel kezdenünk kell valamit. Három területen látjuk, érezzük, hogy szükséges lépéseket tenni: az első a fiatalok foglalkoztatottságának növelése, a második a családalapítás támogatása, a harmadik a közösségek megerősítése.
Az első területhez kapcsolódik az ifjúsági munkanélküliség kérdése. Noha az elmúlt időszakban a kormányzati intézkedések segítségével több mint 7 százalékkal csökkent ennek az aránya, és ma már megelőzzük az Európai Uniós átlagot, még mindig húsz százalék környékén van az ifjúsági munkanélküliség.

CSH: Pontosan kik tartoznak ebbe a csoportba?

S.T.: Azokról a 15–24 éves korosztályba tartozó fiatalokról beszélünk, akik nem tanulnak és nem is dolgoznak. Ha sikerül őket munkához segítenünk, akkor ezekben a fiatalokban kialakulna egyfajta egzisztenciális jövőkép, amelytől csökkenni fog a létbizonytalanság érzésük. Többek között ezt a célt szolgálja a nemrég elindított Ifjúsági Garancia Program, amelyhez a következő hét évben 220 milliárd forint uniós forrás áll rendelkezésre. Az Ifjúsági Garanciaprogram célja, hogy minden 25 év alatti fiatal a tanulmányai befejezése vagy munkanélkülivé válása után négy hónapon belül konkrét foglalkoztatási vagy továbbképzési ajánlatot kapjon.

A második terület, amin változtatni szeretnénk, az a személyes bizonytalanság érzése. Többek között ezért is tartjuk kiemelten fontosnak a családalapítás és a gyermekvállalás támogatását. A felmérések szerint a fiatalok 79 százaléka ma úgy gondolja, hogy akinek van gyermeke, az boldogabb. Éppen ezért indítottuk útjára azokat az intézkedéseket, amelyek a házasságot és a gyermekvállalást támogatják. Ezek közé tartoznak a különböző családi adókedvezmények, a jövő évtől az először házasságot kötő fiatalok az esküvő után két évig, de legfeljebb az első gyermekük megszületéséig havi 5 ezer forint adókedvezményben részesülhetnek. Ez egy év alatt 60 ezer, a maximális időtartam alatt pedig 120 ezer forint többletjövedelemet jelent a friss házasoknak.

Igyekszünk támogatni a lakhatáshoz való hozzájutást is, hiszen sokszor ez az a probléma, ami leginkább késlelteti a házasságot és a gyermekvállalást. Ezért újítjuk meg a “szocpol” rendszerét, és elindul a CSÓK-program (Családi Otthonteremtési Kedvezmény).

A harmadik prioritási terület a társadalmi biztonság megteremtése. Mindezt a meglévő közösségek megerősítésén, illetve új közösségek létrehozásának támogatásán keresztül szeretnénk elérni, hiszen a kutatásaink szerint azok az emberek, akik közösséghez tartoznak, kiegyensúlyozottabbak és nagyobb a biztonságérzetük is. Az elmúlt évtized során változatlanul alacsony maradt azoknak a fiataloknak az aránya, akik szabadidejüket valamilyen szervezett keretek közt töltötték. A 15-29 évesek között kevesebb mint 10% számolt be ilyen tevékenységről.

CSH: Pontosan kik tartoznak bele az „ifjúság” fogalmába?

S.T.: Ez egy jó kérdés, az ”ifjúság” szó ugyanis nincs definiálva: nem létezik egyetlen jogszabály sem, amely alapján ezt pontosan meg tudnánk határozni. Az ifjúsági életszakaszt a hagyományos elméletek valamiféle átmenetnek tekintik a gyermek- és felnőttkor közötti időszaknak. A statisztikai és szociológiai adatfelvételek korlátai miatt, a hazai és nemzetközi ifjúságkutatások gyakorlatában elterjedt  módon, az ifjúságon a 15-29 éves közötti korosztályt értik.

CSH: De bizonyos esetekben akár az óvodások, az alsó tagozatosok is ide sorolhatók?

S.T.: Vannak olyan definíciók, amelyek alapján igen, mások szerint nem. Feladatunk, hogy megtaláljuk azokat az ifjúság fogalmát érintő, mindenki által elfogadott definíciókat,  amelyek hivatkozási alapot jelentenek akár a szakpolitikai intézkedések során is.

CSH: Milyen feltételekkel lehet pályázni a közösségteremtő- vagy megerősítő forrásokra?

S.T.: Civil szervezetek, egyházi jogi személyek pályázhatnak határon innen és túl egyaránt, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem magyarországi, hanem magyar nemzeti ifjúságpolitikában gondolkodunk. A fiataloknak nagyon sok közös problémájuk van, függetlenül attól, hogy hol élnek,  Kolozsváron, Nyíregyházán, Szombathelyen vagy Budapesten.

CSH: Az Ifjúsági Szakértői Egyeztető Fórum 2013. március 20-án alakult meg, eddigi tevékenységét példaértékűnek tekintik a kormányzati szférában és  a civil szférában egyaránt, sőt az Európai Unióban is. Mi ennek a titka? Hogyan működik az ISZEF és miben segítheti a fiatalokat?

S.T.: Az ifjúságpolitika horizontális szakpolitikaként összekapcsolódik számtalan területtel, így a közneveléssel, felsőoktatással, sporttal, kultúrával, de akár a foglalkoztatással is. Inkább azt lenne nehéz felsorolni, hogy kivel nem kell együttműködnünk. Az ISZEF ennek a párbeszédnek az egyik kerete, ahol az érintett területek állami vezetői – elsősorban a helyettes államtitkárok – tudnak egymással találkozni, feladata pedig, hogy összefogja a kormányzati cselekvéseket és kijelölje azokat a fejlesztési irányokat, amelyeket a kormányzat követni szeretne. Az ISZEF munkáját hét tematikus munkacsoport segíti, amelyeknek már nem kormányzati tagjai is vannak: civil szervezetek és ifjúsági közösségek delegáltjai, továbbá ifjúsági szakemberek. Eddig kb. 170 szakember kapcsolódott be a munkába, és számuk egyre nő. Az ISZEF fontos szerepet tölt be a folyamatos konzultációban, hiszen az ifjúsági szervezetek, közösségek rendelkeznek olyan információkkal, tudással, benyomásokkal, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ifjúságpolitika irányvonalait kialakítsuk. Talán ez a párbeszéd a legfontosabb ahhoz, hogy olyan országot építsünk, ahol a fiatalok jól érzik magukat, és ahol látják saját jövőjük és kibontakozásuk lehetőségét. Szükség van arra, hogy halljuk és hallgassuk meg a magyar fiatalokat.

Fotó: Steindl Gabriella