Harc a diszkrimináció ellen

Kirekesztés, megbélyegzés, hátrányos megkülönböztetés – ilyen és hasonló ügyekkel keresik meg az idén tíz éve működő Egyenlő Bánásmód Hatóságot. A szervezet működéséről, hatásáról beszélgettünk Dr. Gregor Katalinnal, az EBH Hatósági és Jogi Főosztály vezetőjével.

Családháló: Miért van szükség az EBH-ra? Hogyan könnyíti meg azok érdekérvényesítését, akik sérelmet szenvednek el?

Dr. Gregor Katalin: Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása előfeltételül szabta bizonyos irányelvek átültetését a hazai jogba, amelyekben benne van, hogy a tagállamoknak hozzáférhetővé kell tenniük a megfelelő jogi és/vagy közigazgatási eljárásokat minden olyan személy számára, akik úgy érzik, hogy az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának elmulasztása miatt sérelem érte őket. Ezért jött létre az EBH 2005. február 1-jén, hogy a 2003. évi CXXV. tv.(Ebktv.) 8.§-ában felsorolt valamennyi védett tulajdonság miatt hátrányt szenvedő személy vagy csoport fordulhasson hozzá.

CSH: Átlagosan mennyi időt vesz igénybe egy-egy ügy a bejelentéstől a lezárásig?

G.K.: Az ügyintézési határidő 75 nap, bár bizonyos esetekben ettől el lehet térni. Egy adott ügy akkor fejeződik be érövid időn belül, ha a panaszos védett tulajdonsága és az emiatt őt ért hátrány között az ok-okozati összefüggés már az eljárás elején feltárható, vagy az ügyfelek egyezséget kötnek, esetleg az eljárás alá vont elismeri, hogy valóban diszkriminált, illetve megállapítható, hogy jogszabály alapján járt el. Olyan is előfordul azonban, hogy egy ügy akár évekig elhúzódik, ha az ügyfél a hatósággal párhuzamosan bírósághoz is fordult, ebben az esetben ugyanis a hatóságnak fel kell függesztenie az előtte folyó közigazgatási eljárást és meg kell várnia a jogerős ítéletet.  Az ügy elhúzódásához vezethet, ha a hatóságnak széles körű bizonyítási eljárást kell lefolytatnia a tényállás feltárása érdekében, pl. több tanút kell meghallgatnia, tesztelést kell végeznie, igazságügyi szakértőt kell kirendelnie, más hatóságot szükséges megkeresnie, helyszíni szemlét kell tartania, tolmácsot kell kirendelnie, stb.

CSH: Tudják-e követni, hogy egy ügy lezárulta után minden rendben zajlik-e? Kapnak-e utólag visszajelzéseket?

G. K.: A hatóság a kérelemre indult eljárásokban a kérelmező kérésére rendelheti el a végrehajtást (kivéve, ha pénzbírság befizetésére kötelezte a jogsértőt), hivatalból indult eljárások esetében viszont azt, hogy a jogsértő fél eleget tett-e a kötelezésnek, a hatóság a határozatban írt teljesítési határidő lejártát követően hivatalból ellenőrzi. A kérelmezők az esetek túlnyomó részében a hatósághoz fordulnak, ha a jogsértő fél nem tett eleget a határozatban foglaltak végrehajtásának, és kérik a végrehajtási eljárás megindítását.

CSH: Mennyire van benne az emberek tudatában, hogy van egy olyan szerv, amelyhez fordulhatnak, ha az egyenlő bánásmódhoz való jogukat sértik meg? Egyáltalán: tudják az emberek, milyen jogaik vannak?

G.K.: Az MTA kutatói 1000 fős országos reprezentatív mintán mérték, hogy 2010 és 2013 között az EBH ismertsége a válaszadók körében több mint 14 százalékkal növekedett. Ugyanebben a kutatásban a válaszadók 39 százaléka ismerte 2013-ban az „Egyenlő bánásmód – mindenkit megillet!” szlogent, az Ebktv. létezéséről a lakosság közel 60 százaléka hallott.

CSH: Jellemzően kik fordulnak inkább Önökhöz? Magánszemélyek? Szervezetek?

G.K.: Jellemzően egyéni panaszosok keresik meg a hatóságot.

CSH: Hogyan zajlik egy, az EBH által indított eljárás?

G.K.: Fő szabályként tárgyalást tartunk a panaszos lakóhelye szerinti önkormányzatnál. Tárgyaláson meghallgatjuk a kérelmezőt, az eljárás alá vont képviselőjét, tanúmeghallgatást foganatosítunk, esetenként helyszíni szemlét tartunk, tesztelést végzünk, tehát bizonyítási eljárást folytatunk le. A bizonyítékokat egyenként és összességében értékeljük, és így hozzuk meg az ügyben a döntést.

CSH: A 2013-as jelentésből az derül ki, hogy a legnagyobb arányban nemzetiségük, illetve fogyatékosságuk miatt szenvednek el sérelmeket az emberek. Hogyan nézne ki az egyenlő bánásmód szempontjából egy ideális Magyarország?

G.K.: Pontosítanám: nem a nemzetiségük, hanem a Magyarországon élő 13 nemzetiség valamelyikéhez (a panaszok alapján jellemzően a roma nemzetiséghez)való tartozásuk miatt érte a bejelentőket hátrány. Ideális az lenne, ha a diszkriminációt egyébként igen széles körben tilalmazó jogszabályokat az arra kötelezettek betartanák anélkül, hogy valamely hatóság vagy bíróság előtti jogorvoslati eljárásban kellene erről a panaszos bejelentése alapján kötelezni őket.

CSH: Hol szeretnének tartani 10 év múlva?

G.K.: Egy jogtudatosabb társadalmat lenne jó látni addigra, ahol betartják a jogszabályokat és elsősorban a megelőzéssel foglalkozhatunk, nem pedig a már bekövetkezett sérelmek vizsgálatával.

CSH: Milyen hatása van egy-egy olyan kampányfilmnek mint pl. az „Azonos tisztelettel” pályázat rövidfilmjei, vagy a „Váltsd valóra!” dizájnpályázat? Tudják-e ezt mérni?

G.K.: A diszkriminációs magatartások személyes szintjeinek befolyásolására különösen hatékony érzelmi hatásaival a művészeti eszköztár, közöttük a film, mert komplex módon hat az érzékekre. 2013-ban az EBH információs spotjai televíziós vetítéssel élen jártak a lakosság elérésében és jelentős szerepük volt abban, hogy a hatósági szlogen (Egyenlő bánásmód- Mindenkit megillet!) ismertségében egy havi médiakampány után az országos reprezentatív vizsgálat 39  százalékos növekedést mért. Ez a tény indukálta a két pályázati kiírást, illetve a cél, hogy az EBH a fiatal korosztállyal kerülhessen információs viszonyokba. A pályázatok hatásainak mérésére az EBH-nak nem volt módja, a dizájnpályázat nyertes alkotásait azonban 6200, fiataloknak készített használati tárgyon és iskolai eszközön sokszorosítva folyamatosan terjesztjük, például középiskolás programokon és EBH-tréningeken. A kisfilmek folyamatosan elérhetőek az EBH honlapján. A rövidfilmek és a középiskolások diszkrimináció témakörű novellákból készített hangoskönyv (Engem érdekel) elérhetőek az EBH mobil applikációján keresztül is.

CSH: Mennyire nyitottak az emberek? Képesek elengedni a berögzült véleményeiket, ítéleteiket és változtatni látásmódjukon?

G.K.: Az EBH 2013-ban mérte, hogy a diszkrimináció és az egyenlő bánásmód kérdését majdnem kétszer akkora arányban tartják nagyon fontosnak azok, akik önszántukból, vagy munkahelyük kezdeményezésére részt vettek akkreditált érzékenyítő, szemléletformáló képzésünkön, mint az országos reprezentatív minta válaszadói. A képzések hatása egyértelmű. Az EBH munkatársai fejlesztették a tananyagot, a jogi modulok érzékenyítő modulokkal váltakoznak, amelyekben saját élményű, személyes szintű tapasztalatot szereznek a résztvevők a diszkrimináció természetéről és mechanizmusairól. Ugyanilyen határok elérésére törekedett az EBH az elmúlt évek fiatalokat megszólító művészeti pályázataival, az alkotások széles körű terjesztésével (óriásplakát, médiahirdetések, egyetemi workshopok, középiskolás tréningek és programok.) Az EBH az egyenlő bánásmód követelményének megvalósulását ellenőrző olyan autonóm állami jogorvoslati fórum, amely a diszkrimináció megelőzését és felismerését a jogalkalmazás mellett szakmai programokkal, kampányokkal és információszolgáltatással is támogatja.