„Hatalmas belső akadályokkal küzdenek”

Ki lehet-e törni a kilátástalanságból? Erre a kérdésre keresi a választ Horváth Lili első nagyjátékfilmje, a Szerdai gyerek. Főhőse, a tizenkilenc éves Maja ötéves kisfia felügyeleti jogáért küzd – mindenekelőtt saját magával.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2015. december 12. Csontos Dóra
Ki lehet-e törni a kilátástalanságból? Erre a kérdésre keresi a választ Horváth Lili első nagyjátékfilmje, a Szerdai gyerek. Főhőse, a tizenkilenc éves Maja ötéves kisfia felügyeleti jogáért küzd – mindenekelőtt saját magával.


Az intézetben felnőtt lány váratlan lehetőséget kap: mosodát nyithat, és így végre megvalósíthatná álmát. A Szerdai gyerek, amely ezen a héten kerül a magyar mozikba, hatalmas fesztiválsiker, világszerte számos díjat begyűjtött. A film kapcsán Horváth Lilivel és a főszerepet játszó Vecsei Kingával beszélgettünk.

MNO: Karlovy Vary és Cottbus után Kalkuttában is rangos filmfesztiválon díjazták a filmet. Mi lehet a titka, hogy nagyon különböző kultúrák egyaránt lelkesen fogadják a Szerdai gyereket?

Horváth Lili: Bízom benne, hogy a felnőtté válás, az útkeresés nehézségeire ismernek rá a filmben. Bár a környezete nagyon kelet-európai, és azon belül is nagyon magyar, a csapdahelyzetek, az érzelmi kapaszkodók keresése azonban általános érvényű. Ugyanazt jelentik itthon, mint Csehországban vagy Kalkuttában.

MNO: Mostanában sok film igyekszik megragadni a magyar valóságot, kevés sikerrel. Nem veszélyes a hangsúlyosan szociális téma?

H. L.: A film fő kérdése az: ki lehet-e törni a sorsból, amelyet a szüleink meghatároztak számunkra? Feltétlenül ugyanazok a választások, minták ismétlődnek-e? Hogyan befolyásolja mindez a párválasztásunkat, és azt, hogy mit adunk tovább a gyerekeinknek? A kérdésfelvetéshez olyan élethelyzetet kerestem, amely a legélesebben érzékelteti a döntések súlyát. Így lett Maja a társadalom perifériáján élő fiatal lány. És miután ezt eldöntöttük, kötelességünk volt hitelesen ábrázolni a közeget: a szinte teljesen kilátástalan helyzetben élők világát.

Megköszönték, hogy életszerűen mutattuk be

MNO: A közönség számára vonzó lehet a kilátástalanság?

H. L.: Beszéljünk erről egy hónap múlva. Nyilván nem produkál majd hollywoodi filmes nézőszámokat a Szerdai gyerek, de nem is ez a cél. Azt szeretnénk, hogy azokhoz az emberekhez eljusson, akik szeretnek gondolkodni egy film alatt, és esetleg még másnap is ott jár a fejükben a történet.

Vecsei Kinga: Az első itthoni premier előtti vetítésen, Szegeden fiatal egyetemisták, vagyis az egyik legszigorúbb közönség előtt ment le a film. Féltem tőle, hogy nagyon kritikusak lesznek – ehelyett a vetítés végén éppen az történt, amit reméltünk: elkezdték elmondani a gondolatokat, amiket elindított bennük a történet. És megköszönték, hogy ennyire életszerűen mutattunk be egy olyan világot, amelyet sokan elképzelni sem tudnak, pedig itt van mellettünk.

MNO: Mi kellett ahhoz, hogy hiteles legyen ez a világ?

H. L.: Elsősorban idő. Tudtuk, hogy nem várhatunk azonnali eredményt, ha elmegyünk egy gyermekotthonba vagy egy telepre. Türelemmel voltunk, hagytunk időt magunknak, és az ott élőknek is, hogy megnyíljanak. Így végül óriási segítségünkre voltak a film elkészítésében.

V. K.: Nekem Lili kellett hozzá, és egy kis élettapasztalat. Szüleim szociálpolitikusok, és van egy örökbefogadott testvérem. Rajtuk keresztül találkoztam már Majáéhoz hasonló sorsokkal, ami nagyon sokat segített. De Lili nélkül nem ment volna.

MNO: Amatőrként csöppentél bele a forgatásba. Hogyan tudtál alkalmazkodott a közeghez? Miben más egy amatőr színész?

V. K.: Talán egy-egy helyzetben igazabbak a reakcióim, hiszen csak önmagamat tudom megmutatni. A filmben más hangon beszélek, máshogy viselkedem, mint a valóságban, de ha hirtelen kell reagálnom, az mégis teljesen őszinte, és nem tanult reflex. Színészi tapasztalat nélkül nagyon nehéz volt eljátszani Maját, de nagyszerű színészek vettek körül, akik rengeteget segítettek.

A világ legjobb anyukája

MNO: Maja a kisfia felügyeleti jogáért harcol, sok közös jelenetük van a gyermekkel. Erre hogyan készült fel?

V. K.: A világ legjobb anyukája mellett nőttem fel. Hat gyereket nevelt, én vagyok a legidősebb lány, három pici testvérem van. Nyolcéves voltam, amikor a legkisebb megszületett, és ekkora már a szoptatáson kívül minden anyai feladatot el tudtam látni. Két évvel a film előtt született a keresztfiam, aki újra felelevenítette az élményeket. És mivel hároméves korom óta az az álmom, hogy anyuka legyek, nem volt nehéz beleélnem magam.

Az interjú még nem ért véget. Olvassátok tovább az mno.hu oldalára kattintva.