Hazai családi vállalkozások – 2. rész: Gremese babahordozó/Gremsperger Emese

Sorozatunk második részében a háromgyermekes Gremsperger Emesével, a gyönyörű Gremese Babahordozók tervezőjével és hordozási tanácsadóval beszélgettünk.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
interjú
2017. május 25. Heilmann Anna

Családháló: Honnan és mikor jött a vállalkozás ötlete?

Gremsperger Emese: 2009-ben az akkor éppen munkanélküli anyósomnak szerettem volna segíteni. Én otthon babáztam egy kétévessel és egy 6 hónapossal. Ő munka nélkül maradt, több tízéves tapasztalattal a háta mögött. Kezdő hordozós anyuka voltam, ami azt jelentette, hogy érdekelt a hordozás nagyon, és kezdtem belekóstolni. Ekkor a barátnőm azt javasolta, hogy varrjunk mei tai-t. Ez egy ázsiai eredetű hordozóeszköz. Én meg azt mondtam, hogy rendben, álljunk neki. Ekkor kezdődött az egész. Anyósomnak tetszett az ötlet nagyon, és elkezdtük a munkát.

CSH: Milyen kihívások voltak a kezdeti időkben?

GE: Az első a mindenféle tudás hiánya. Utána kellett járnom, milyen anyagok alkalmasak babahordozó készítésére. Sok próbadarabot megvarrtunk, és szerencsémre kéznél volt a két kis mei tai manóm, akikkel ki is tudtam próbálni mindent.
A másik, anyósom, és a köztünk lévő távolság. A kész próbadarabokért Budapestet kellett keresztbe kasul átutazni napi szinten, akár éjjel. A jó lelőhelyek felkutatása rengeteg idő és energia, ez okozta a legnagyobb nehézséget.
Utána kompetens akartam lenni a témában. Elvégeztem egy baba- és gyermekhordozási tanácsadó képzést, részt vettem ortopéd témájú konferencián, illetve a babák ortopédiájával és idegélettanával foglalkozó tanfolyamon is részt vettem. Folyamatosan olvasok, tanulok, tapasztalok a témában, és képzem magam.

 

 

CSH: Mennyire volt „elfogadott”, ismert az anyák körében a hordozás kultúrája?

GE: 8 évvel ezelőtt már kezdett alakulni a dolog. Nagyanyáink idejében is volt hordozás ilyen-olyan eszközökben, de az említett időszakban már voltak Magyarországon úgynevezett egészséges, a baba fejlődését, és az anya kényelmét szolgáló hordozók. Mi a mai napig igyekszünk terjeszteni a hordozás fantasztikus előnyeit, és szerencsére az elégedett vevők is adják tovább az információt.

CSH: Kik azok a külföldi készítők akik hatottak rád és most is inspirálnak?

GE: Márkaneveket nem említenék, de tény, hogy egy-egy elem, egy szín, egy részlet beindítja a fantáziámat, és igyekszem azt a saját, vagyis a Gremese képére formálni.

 

 

CSH: Hogy néz ki a vállalkozásotok családi rendszere?

GE: Anyósom a fő varrónő, aki (mellettem) a bedolgozó varrónőket tartja kézben. Párom területe a marketing, az online megjelenések, és a programozás. Minden mást én (is) csinálok.

CSH: Ki és hogyan veszi ki a részét a munkából?

GE: Itt hatalmas oroszlánrész jut mindenkire. Felelősségteljes feladatok ezek, melyeket szerencsémre – mivel a vállalkozásban részt vevők mind maximalisták -, el tud látni ez a kis csapat. Az időnket mi magunk, az elvégzendő feladatok, de leginkább én osztom be.

 

 

CSH: Hogy látod, hogy tapasztalod, milyen a mai magyar hordozóélet?

GE: Feltörekvőben van a magyar hordozós világ, elég sokan kezdik a babájukat hordozni. Sokszor a hordozós anyukák összekacsintanak, mint a motorosok. Azonban nagyon kell figyelni, ki milyen hordozóeszközt vásárol. A klasszikus „bugyikenguru”, ami pár ezer forintért elérhető szinte mindegyik bababoltban, nem támogatja a baba egészséges ortopéd és mentális feslődését bizonyos pozíciókban, és a hordozó személynek sem igazán kényelmesek.
Szerencsére olvasnak az anyukák a babahordozás témakörében, de tény, hogy a különféle hordozós iskolák eltérő véleményei sajnos nagy kavarodást, sőt, félelmet is keltenek bennük. A különféle hordozóeszköz ajánlások eltérőek, és ezek okozzák a bonyodalmat. Ha valaki eljut hozzám, általában nagy kő esik le a szívéről, és elégedetten távozik.
A másik dolog, amire figyelni kell: ki készíti a hordozót, és mit ad mellé. Sokan vágnak bele otthon egy háztartási géppel varrni, mindenféle szaktudás nélkül. A szaktudáson nem csak azt értem, hogyan kell biztonságosan megvarrni egy hordozót, hanem érti-e a babahordozás szakmáját, képzett tanácsadó-e, ad-e számlát, garanciát, stb… Ezekre mind oda kell figyelni, mert bizony olcsó húsnak híg a leve.
Mi a babahordozóinkat biztonságosan varrjunk, egy teljes „szervízt” mellékelve hozzá. Tehát amíg a hordozó a családnál van, nem engedjük el a kezüket. Ingyenes szaktanácsot kapnak, garancia csokrot, számlát – természetesen.

CSH: Milyen kapcsolatban vagytok más, magyar hordozós tervezőkkel?

GE: Semmilyenben, a tervezésnél mindenki a maga útját járja, én legalábbis nem fordulok másokhoz.