Helikopteres mentés, kevesebb bűneset, nagyobb összefogás

Az elzárt Kisorosziból egy kisfiút agyérelzáródással kellett mentőhelikopteren kórházba szállítani. Jelenleg 4 millió darab homokzsák van kihelyezve a gátakra.2006-ban a nagy árvíz idején összesen az egész ország területén mindössze 700 ezer zsákot töltöttek meg. A tetőzés már megtörtént Pest megyében, ám a munkákból rengeteg van hátra. A részletekről Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízottat, a megyei védelmi bizottság elnökét kérdeztük.

– A híradásokban csak az ár érkezése előtti utolsó pillanatokat látjuk. De feltehetőleg az ezzel kapcsolatos munkák már korábban megkezdődnek. Mikor indultak meg a munkálatok?

– Már hetekkel ezelőtt megkezdtük a felkészülést az árra. Ráadásul január 1-jétől egy teljesen új rendszerben működik az árvízvédelem, ami állami irányítás alá került. Korábban külön struktúrában dolgozott a katasztrófavédelem, a katonaság, a polgárőrség és a rendőrség is, idén azonban minden átláthatóbb és gyorsabb lett. Jól jellemzi a régi áldatlan állapotokat, hogy a néhai árvizek esetében jelentkező önkénteseket sok esetben haza küldték, ugyanis ahová mentek, ott éppen nem volt rájuk szükség. Most egy központi helyre futnak be a felajánlások, és innen osztják szét az embereket szükség szerint.

– Az elmúlt napokban a csúcsokat döntögeti folyamatosan az árvíz szintje a Dunán. Sikerült mindenkit időben biztonságba juttatni? Hol és kikkel volt a legnagyobb gond ebben a tekintetben?

Jelen pillanatig egyetlen haláleset vagy eltűnés sem történt Pest megyében. A víz által elzárt Kisorosziban egy 6 éves kisfiú kapott agyérelzáródást, mentőhelikopterrel kellett a Szent János kórházba szállítani. Hétfő este érdeklődtem a szülőknél, akik arról tájékoztattak, hogy stabilizálódott az állapota, és jó esély van a gyógyulásra.

–  Mit gondol, jól vizsgázott az új rendszer?

– Jelenleg 4 millió darab homokzsák van kihelyezve a gátakra. Csak összehasonlításképpen: 2006-ban a nagy árvíz idején összesen az egész ország területén mindössze 700 ezer zsákot töltöttek meg. Nagymaroson a helyiek elmesélése szerint 2006-ban 14 egyenruhás ember vett részt a munkálatokban, ezzel szemben a kritikus éjszakán mintegy négyszáz egyenruhás vigyázta a települést. A civilek is azt erősítették meg, hogy nagyon szervezett volt az új rendszer. Nem volt hiány zsákban , homokban és emberben sem.

– Volt tényleges ellenállás, amikor a lakhelyek elhagyására szólították fel az embereket?

– A többség értette és tudta, hogy a döntést az ő érdekükben hoztuk meg: 818 fő hagyta el lakhelyét önszántából a veszélyhelyzet elől, és mindössze három esetben volt szükség a hatóság közbeavatkozására, amikor már derékig ért a víz a lakóházakban. Természetesen a magukra hagyott ingatlanok védelmét is megszerveztük, a rendőrség hermetikusan lezárta a környéket, és folyamatos járőrözéseket tartanak. A visszajelzések szerint jóval kevesebb bűncselekmény történt, mint egyébként, hiszen mások számára is világos volt a megerősített rendőrségi jelenlét.  

– Mit tapasztalt a civil összefogás mértékéről?

Eszméletetlen élményekkel gazdagodtam! Csak egyetlen konkrét példát hadd említsek: mikor Vácott felügyeltem a munkálatokat és én is pakoltam a zsákokat, a mellettem lévő önkéntes mesélte, hogy még Borsodból is jöttek segíteni. Arra kértem, vezessen hozzá, hogy személyesen köszönjem meg a felajánlását, amikor is kiderült, hogy az a férfi a bátyám volt gimnáziumi osztálytársa volt. De Pest megyében segítettek kárpátaljai cserkészek és Somogy megyei önkéntes tűzoltók is. Teljes volt az összefogás, és még korosztályt sem lehet kiemelni: a fiataloktól kezdve a középkorúkon át egészen az idősekig mindenki kivette a részét a munkából. Miután szervezett volt a rendszer, a hangulat is kifejezetten jó volt. Senki sem idegeskedett azon, mikor érkezik a homok, vagy a zsák, minden a helyén volt, ahogy az emberek is!

– A segélyszervezetekkel milyen az együttműködésük? Ők jól tudnak közösen segíteni vagy külön-külön próbálkoznak?

– Abszolút tisztában vannak azzal, mi a feladatuk, és a kommunikáció is jól működött. Folyamatosan jeleztük az igényeinket, amelyeket rendkívül gyorsan tudtak teljesíteni. A Máltai Szeretetszolgálat például száz darab ágyat szállított az egyik iskola tornatermébe, az Ökumenikus Segélyszervezet pedig Sződligeten egy speciális otthon lakóinak az ellátásáról gondoskodott. De ezek csak kiragadott példák, rengeteg szervezet vette ki részét a munkából, és ezúton is szeretném kifejezni a hálámat ezért.

– Mi most a legfontosabb feladat, amelyre koncentrálni kell?

– A tetőzés már megtörtént. Az apadás mértéke sem csekély, azonban ez még messze nem jelenti a munka végét. Ezután következik a homokzsákok visszahordása, és a higiéniai feladatok ellátása is. Az ÁNTSZ-szel már egyeztettem ebben az ügyben, az országos tiszti főorvossal pedig sajtótájékoztatón ismertettük az előttünk álló népegészségügyi feladatokat.

Fotó: Facebook