HellóAnyu! – Gyere gyerekkel a bulinegyedbe!

Az utcáról belépve otthonos nappali fogad, kisbabák hancúroznak a matracokon, tipegők játszanak, az asztaloknál anyukák beszélgetnek, kávéznak. Kanapé, kényelmes fotel, a falon gyerekrajzok, vidám, színes, hangulatos berendezés. Kávé és házisüti illata lengi be a teret. Orsi mindenhol jelen van, intézkedik, bíztat, mosolyog.

Imami: Kiegyensúlyozottnak, boldognak látszol mindig. Volt ez valaha máshogy? Mi a titkod?

Lipták Orsi: Feltölt energiával, hogy ezzel foglalkozom, izgalmas azt a folyamatot látni, ahogy az álom kibontakozik, testet ölt, ahogy az embereket inspirálja ez a kreativitás, csatlakoznak hozzánk, beleteszik a saját személyiségüket, életüket ebbe a munkába, vagy látogatóként, vendégként osztják meg velünk az ötleteiket, visszajelzéseket adnak. Teremtettünk egy olyan közösségi teret, ahol remélhetőleg mindenki otthonosan érezi magát, és ez egyben a munkahelyünkre is érvényes. Nincsenek külső elvárások, magunk tudjuk ezt szabadon alakítani a környezetünket, a közös munka íratlan szabályait. Ennek megvan a nehézsége is: nincs kitaposott út, a semmiből hoztunk létre egy teljesen új modellt, és ez bizony rengeteg feladattal, aggodalommal és bizony sok álmatlan éjszakával és megoldhatatlannak tűnő problémával is együtt járt. Viszont biztos voltam benne, hogy kell egy családbarát belvárosi közösségi tér, mert igény van rá, és Budapest jobb hely lesz ezzel! Örülök, hogy működik, én pedig úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, önazonos, amit csinálok, nap min nap flow-élmény bejönni 🙂 Ebben nagyon sokat segít az a női közösség, akivel együtt dolgozom, és látom, hogy mennyire a sajátjuknak érzik ők is, és alakítják, formálják ezt a teret.

Imami: Hogyan jött a HellóAnyu ötlete? Hirtelen ötlet, vagy gyerekkori álom?

Lipták Orsi: Egészen más pályán dolgoztam előtte, sokféle dologgal foglalkoztam, spanyol kéttannyelvű gimnáziumba jártam, elvégeztem a spanyol szakot, utána szakfordító és tolmács, majd szinkrontolmács diplomát szereztem. Szabadúszóként dolgoztam, írtam két tankönyvet, részt vettem tananyagfejlesztésben, de mindig motoszkált bennem valami hiányérzet, mindent kevésnek éreztem. A másik vonal a tánc volt, viszont azt is tudtam, hogy gyerekeket szeretnék, és intenzíven velük akarom tölteni a kisgyerekkorukat. Világéletemben szabadúszó voltam, fontos volt, hogy olyan célokért dolgozzak, amikkel én is azonosulni tudok. Biztos voltam benne, hogy soha nem lesz bejárós munkahelyem, kivéve ha csinálok egyet magamnak. Persze ezt sokáig magam se hittem el, de végülis ez történt.

Fotó: budapest.imami.hu

Az első gyerekem megszületése után – ennek ma már 13 éve – egyik napról a másikra légüres térbe kerültem. Szinte még a legalapvetőbb feladataimat is alig tudtam megoldani, nem volt állandó segítségem, gondot jelentett a napi bevásárlás, a közlekedés, és nem volt olyan hely, ahova kisbabával együtt be tudtam volna ülni találkozni a barátaimmal, vagy más kisgyerekes anyukákkal. A második gyerekkel már egész máshogy zajlott a kisbabakor, önszerveződő módon egymást segítő közösséget hoztunk létre, felváltva vigyáztunk a gyerekekre, együtt főztünk, segítettünk egymásnak az intézkedésben, vásárlásban. Igazából ez volt a HellóAnyu! Alapja. A harmadik gyerekkel pedig már a HellóAnyun dolgoztam… Magam körül azt láttam, hogy sokan – akiknek nem állnak rendelkezésre elérhető nagyszülők, bébiszittert pedig nem engedhetnek meg maguknak – küzdenek a bezártsággal, és van valós igény egy családbarát közösségi térre.

Imami: Hogyan lett az álomból valóság? Gördülékenyen ment minden? Kik segítettek, támogattak?

Lipták Orsi: A HellóAnyu létrehozását rengeteg háttérmunka és tervezés előzte meg. Megnéztem, hogy más országokban milyen modellek működnek, ezek az üzleti tervbe is bekerültek. Nemcsak a saját álmaimból indultam ki, hanem a sok beszélgetés, igényfelmérés, kutatás, tervezés és együttgondolkodás más kisgyerekes nőkkel, külföldiekkel, a NESsT szervezettel is hozzájárult a végleges verzióhoz. Nagyon nehéz volt végigvinni a megvalósítás folyamatát, megfelelő működési formát, helyiséget, pénzt, támogatókat és munkatársakat találni. Sokan nem értették, mit is szeretnék pontosan, mert ilyen hely még nem volt előtte az országban. A szociális szövetkezeti formában működő társadalmi vállalkozás többek között a Norvég Civil Támogatási Alap, a NESsT vállalkozásfejlesztési tréning és díj, az önkormányzat támogatásával és rengeteg önerővel jött létre. És persze kellett egy nagyfokú rugalmasság is, hogy mindig az adott feltételekhez tudjuk igazítani a megvalósítást. Rengeteg kompromisszumot kellett kötni sok szinten, és szerintem kisebb csoda, hogy ki tudtuk végül hozni az adott feltételekből ezt a HellóAnyut.

Imami: Honnan a HellóAnyu név?

Lipták Orsi: Nagyon sokat szenvedtünk a névválasztással. Ez egy korábban kinézett helység bejárati ajtajára volt felírva graffitivel, így egy hirtelen döntéssel ez lett a munkacíme a nyertes norvég pályázatnak. Mi persze továbbra is keresgéltünk, de pár hét alatt bekerültünk a köztudatba ezen a néven, úgyhogy eldőlt…

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább ezen a linken!