Hét gyerekkel a Parlamentben

Zenei pályán indult, ma országgyűlési képviselő, és VII. kerületi alpolgármester. Férjével együtt, hét gyermeket nevel, ezzel a parlament csúcstartója, de nem pusztán erre büszke Rónaszékiné Keresztes Monika. A családpolitikus hisz abban, hosszú távon elérik, hogy a ma még csak tervezett gyermekek hamarosan meg is születnek.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. október 18. szabo.daniel

Zenei pályán indult, ma országgyűlési képviselő, és VII. kerületi alpolgármester. Férjével együtt, hét gyermeket nevel, ezzel a parlament csúcstartója, de nem pusztán erre büszke Rónaszékiné Keresztes Monika. A családpolitikus hisz abban, hosszú távon elérik, hogy a ma még csak tervezett gyermekek hamarosan meg is születnek.


Mennyire való egy hétgyermekes édesanyának a politika? Az átlagpolitikust kopaszodó, középkorú úrnak gondoljuk, ezzel szemben Ön nagyon csinos hölgy. Így tervezte?
– Nyilvánvaló, hogy egy magát alapvetően édesanyaként meghatározó nő számára nem életpályamodell, hogy politikus legyen. Végzi azt a munkát, azt a közösségépítő munkát, melyet a család megkövetel. Ha azonban jól fogjuk fel a politika fogalmát, az nem szól valójában másról, mint közösségépítésről. Közvetlenebb, személyesebb az ember számára a saját családja, de a társadalom is egy közösség, melyet szeretni lehet, és működőképességhez bizony hasonló írott és íratlan szabályok szükségesek.

Ezek szerint a nevelés valójában felkészülés a törvényhozásra?
– Mi, anyák otthon kezdjük a „tréninget” ha úgy tetszik, aki nevelt már gyermeket, az tudja, nem kis feladat, jó közeg a tanulásra. Ahogy a kicsik cseperednek, a szülők úgy kerülnek egyre tágabb közösségekbe (óvoda, iskola, zeneiskola, sportiskola stb. stb.). Én személy szerint először ekkor ismertem fel, hogy az általam otthon ösztönösen elvégzett feladatok,bizony ezekben a nagyobb, formálisabb közösségekben is működnek, hisz nagyon hasonlóak. Természetesen mindebből nem automatikusan következik a törvényhozásban való részvétel, mindenesetre az alapokat innen merítettem.

Mi volt az a körülmény, ami miatt a zenetanítást a politikára cserélte?
– Ez a döntés valóban konkrét dátumhoz kötődik. A 2002-es választások két fordulója között Harrach Péter felkért, hogy az Orbán-kormány családpolitikai koncepciója mellett érvelő beszédet mondjak a Kossuth téren. Számunkra, egy átlag értelmiségi nagycsalád számára az 1998-2002 közötti polgári kormány családpolitikája, és világlátása nagyon pozitív jövőkép kezdetét jelentette. Elvállaltam hát a beszédet, hisz nem volt nehéz azonosulnom vele. Más kérdés, hogy a beszédemet ott a Kossuth téren végül nem mondhattam el, mert az akkori felfokozott hangulatban, hirtelen megváltozott a program.

Miért nem mondhatta el?
– Úgy alakult, hogy az általam nagyon tisztelt, akkor épp második gyermekét világra hozó Egerszegi Krisztina úszónő, írt egy levelet Pokorni Zoltánnak, e levelet pedig a téren felolvasták. Emellett döntöttek, ami érthető is volt, a kettő nem fért volna bele a programba.

Nem volt ebből feszültség?
– Nem tagadom, hogy akkor, ott borzasztó érzés volt, hiszen nagy volt a rákészülés, de két választásom volt: vagy megsértődöm és hátat fordítok a politikának, a másik, hogy a sajnos bekövetkezett választási kudarc ellenére, vagy épp azért, beleállok a feladatba, folytatom a munkát, amivel egyetértek, és amiben hiszek. Ez utóbbit választottam, egy évvel később, amikor szövetséggé alakult a Fidesz, egy másik rendezvényen a MOM székházban már szóhoz jutottam. Később a párt VII. kerületi elnöksége tagjává választottak, és innentől kezdve megtaláltak a feladatok.

Emlékszik még arra, mi állt abban az el nem mondott beszédben? Ma, másfél évvel a második Orbán-kormány felállása után van, ami megvalósult ezekből a célokból?
– Természetesen emlékeszem. A Fidesz politikájának középpontjában akkor is a középosztály megerősítése állt. Az ebben az időszakban meghozott döntések – így például a családi adókedvezmény bevezetése –jó része mind azt szorgalmazta, amit a mostani Orbán kormány folytatni szeretne: a középosztály megerősítését, a családok jobb helyzetbe hozását, hiszen rajtuk keresztül lehetséges a leszakadó néprétegek felkarolása. A polgári kormány most is, következetesen ezt az ideológiát vallja, és a cél érdekében a gyermekek után járó adóalap csökkentő intézkedések, a Gyes, újra három évre való visszaállítása mellett, a sokat ostorozott szociálpolitikai kedvezményt, sőt az állam által támogatott, forint alapú hitelt is, biztonságosabb feltételekkel visszaállítja.
A magyar társadalom messze a legcsaládbarátabb, családcentrikusabb nemzet Európában, a fiatalok sokkal több gyermeket terveznek, mint társaik a kontinensen, már csak azt kellene elérnünk, hogy ők meg is születhessenek.

Rónaszékiné Keresztes Monika

A pedagóguscsaládból származó politikus Budapesten született. A Bartók Béla Konzervatóriumban érettségizett, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett hegedű tanári diplomát. 1983-ban ment férjhez, hét gyermek édesanyja.
A család Erzsébetvárosban él.

Politikai karrierje 2003-ban kezdődött, a májusi Kongresszuson lett tagja a Fidesz Magyar Polgári Szövetségnek. Júniusban alelnöknek választották a Fidesz erzsébetvárosi szervezetében. Részt vett az Erzsébetvárosi Polgári Szalon megalakításában és feladata volt kulturális életének szervezése. Másfél évig a képviselőtestület szociális bizottságának külsős tagja. Aktívan részt vett az EU parlamenti választás kampányában és a Nemzeti Petíció munkáiban. A Magosz tiszteletbeli tagja.
2006-ban az országgyűlési választási kampányban csoportfelelősként dolgozott, 2007 januárjában Navracsics Tibor felkérésére a Jövőnk Műhely tagjaként részt vett a vitasorozat Igazságosság témakörének munkájában.2008 júniusa óta Orbán Viktor kinevezésével Budapest 9. választókerületének elnöke, 2010-től Erzsébetváros alpolgármestere. A 2010-es országgyűlési választásokon a Fidesz – KDNP jelöltjeként egyéni mandátumot szerzett a második fordulóban.

A kormány a családi adózás mellett kiemelten kommunikálja a családbarát munkahelyek létrehozásának fontosságát is. Milyen konkrét lépésekről, eredményekről tud beszámolni?
–  Meggyőződésem, hogy kurzusváltáson kell átmennie a társadalomnak ahhoz, hogy az általunk megálmodott, majd törvényekkel és egyéb feltételekkel biztosított változások eredményt hozzanak. A „családpolitikai koncepció” még kidolgozás alatt áll, be kell látni, hogy olyan óriási volumenű, átfogó témáról van szó, melyhez idő kell. Most a legfontosabb, hogy a magyar nemzet elrugaszkodjon, a létét veszélyeztető adósságcsapdából. Ez a helyes családpolitika első állomása Viszont, gondolva a válság utáni időkre, nagyon fontos alapvetésnek tartom, hogy a nőknek sokkal több választási lehetőséget kell biztosítani a munkavállaláskor. Szükséges részmunkaidős, és különböző úgynevezett alternatív munkalehetőség létrehozása, hiszen nekik – össztársadalmi érdekből – másképp kell berendezni napjaikat. De más oldalról is megközelíthetjük a kérdést: szükségesnek tartjuk az édesapák szerep-sztereotípiáit is a mostani, modern társadalomhoz igazítani. Abban az esetben ugyanis, ha az apák aktívabban vennének részt a családi életben, az anya is mentesülne a túlzott terhektől, az apákra pedig –a legfrissebb kutatások szerint – egészségügyi szempontból is nagyon előnyösen hat a gyermekekkel való foglalkozás.
Persze ezek nem szabályok, de a mostaninál mindenképp rugalmasabb rendszerre van szükség, a demográfiai zsákutcából való visszaforduláshoz. A családbarát munkahelyek létrehozásakor – mely nem csak a nőket, de a férfiakat is érinti, ugyanakkor fontos megértenünk a munkáltatókat is. Ne felejtsük el, hogy egy gyermeket nevelő anya, főként több gyermekkel, mindenképp instabilabb munkaerő, mint egy gyermektelen. Ez tény, nincs mit vitatkozni rajta.

Mivel tervezik ösztönözni a gyermekes anyákat foglalkoztatókat?
– Felmerül a járulékkedvezmény lehetősége, a másik oldalon pedig működhetne a főállású anyaság időbeni kiterjesztése is, mint választható lehetőség. Természetesen, ez még a jövő zenéje.

Ön hét gyermeket nevel, mennyit van együtt a családjával?
– A férjemmel „tudatos spontaneitással” vállaltuk, szeretettel a gyerekeket, teljesen természetes volt számomra, hogy hosszú éveken át otthon van a helyem. Egy percig sem unatkoztam, és bár nehéz, de leggyönyörűbb időszaka volt életemnek ez a húsz év. A gyerekek megnőttek, nem igényelnek 24 órás felügyeletet, ahogyan a picik. A legfiatalabb 14, a legidősebb 26 éves, nem állítom, hogy minden pillanatban elérnek, de nagyon igyekszem, hogy mindegyiküknek azt a törődést, azt az időt adjam meg, amire neki személy szerint szüksége van. Ez teljesen más egy kiskamasz és más egy fiatal felnőtt életében. Sőt tavaly decemberben megszületett az első kis unokánk is, így Regina lányomnak is segítek, amit csak tudok. Nem utolsó sorban megemlítem, hogy egy működő házasság fenntartása sem automatikus dolog, időt kell szentelni erre is!

Nem bánta meg, hogy erre szánta a fiatal éveit?
– Cseppet sem, sőt. Kamaszkorban bőséggel visszajött a következetesen rájuk fordított idő. Olyan szülő-gyermek kapcsolat alakult ki közöttünk, amelyet senki nem vehet el, nem pótolhat. Sokkal gördülékenyebben megoldhatóak a konfliktusok, természetesebben megy a leválás, stb. Persze a közéleti munka komoly elvárásokkal, felelősséggel jár, folyamatosan tanulni, megfelelni kell, az emberek számítanak ránk, és az időt, az energiát beosztani a két szolgálat között, bizony komoly művészet!

A gyerekek is zenélnek? Mikor volt a kezében utoljára hegedű?
–  Hegedű, zongora, cselló, fuvola. Ezeken a hangszereken játszanak, mindenki zenél valamit, legalább hat évig, ezt fontosnak tartottam. Úgy tűnik, hogy Mónika, a negyedik gyermekünk lesz profi zenész, klasszikus fuvola szakon, a többiek életébe is beépült zene, de más pálya felé orientálódnak, hárman szereztek már eddig diplomát. Keveset van a kezemben a hegedű, de nagy vágyam, hogy rendszeres gyakorlással visszahozzam egyszer a saját magam által igényelt színvonalat.