Hogy ne a padlón haljon meg a nagypapa

Az országban minden 80 év feletti időst felkeresnének, a rászorulókat naponta segítenék bevásárlással, felolvasással, házimunkával. Ez a célja a nemrégiben kinevezett idősügyi miniszteri biztosnak. Jeneiné dr. Rubovszky Csillával idősügyi miniszteri biztossal, Belváros alpolgármesterével beszélgettünk.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. május 16. szabo.daniel

Az országban minden 80 év feletti időst felkeresnének, a rászorulókat naponta segítenék bevásárlással, felolvasással, házimunkával. Ez a célja a nemrégiben kinevezett idősügyi miniszteri biztosnak. Jeneiné dr. Rubovszky Csillával idősügyi miniszteri biztossal, Belváros alpolgármesterével beszélgettünk.


– Önt egy korábban készített mintaprogramnak köszönhetően nevezték ki miniszteri biztosnak. Mi ez program?

– Még tavaly januárban a kerületi önkormányzat egy védelmi bizottsági ülésén szembesültünk azzal, hogy katasztrófahelyzetben – például hirtelen leesett nagy hó esetén – gyakorlatilag elérhetetlen számunkra az időskorú emberek jelentős része. A legtöbb feladatot gördülékenyen meg tudtuk szervezni, de 8304 nyugdíjasunkból 7300-at nem értünk volna el, mert korábban nem álltak kapcsolatban a szociális ellátórendszerrel.

– Mostanra mindenkiről tudnak?

– Május közepéig befejeztük Belvárosban az igényfelmérést, a projekt ezen szakasza  lezárult, mely indítása óta valóban minta lett, hiszen más önkormányzatok is csatlakoztak (Kisvárda, Szombathely, Jászfényszaru). A program kapcsán megerősítettük a szociális ellátórendszert, felkerestünk minden 80 év feletti kerületi lakost levélben, telefonon és személyesen is szociális gondozói képzettséggel rendelkező közfoglalkoztatottak segítségével. Együttműködési megállapodást kötöttünk az egyik kerületi gimnáziummal, hogy a Köznevelési törvényben 2013. január 1-jétől hatályos 50 órás közösségi szolgálat egy részét ebben a projektben teljesítsék a diákok. Emellett aktív, nemrég nyugdíjba vonult önkénteseket is bevontunk, hiszen ők azok, akik még nagyon sokat tehetnek idősebb társaikért. Minderről decemberben döntött a testület, pénzt is biztosított egy évre, most május közepén azt mondhatom, teljesen lefedett lett a Belváros. A projekt indításáról és annak egy évre szóló finanszírozásáról tavaly év decemberében döntött az önkormányzat Képviselő-testülete.

– Ez remekül hangzik, de hogy lesz ebből országos projekt?

– Mindenekelőtt fontosnak tartom megköszönni Balog Zoltán Miniszter Úrnak a projekthez adott támogatását, mely megerősített abban, hogy egy Önkormányzati kezdeményezést országos projektté lehet és kell kiterjeszteni. A Belváros által kezdeményezett projekthez az elmúlt időszakban már több város önkormányzata csatlakozott, elsők között Kisvárda és Szombathely, majd május közepén Jászfényszaru is aláírja az együttműködési megállapodást. Reményeim szerint június közepére komoly eredményeket mutathat fel a mintaprojekthez csatlakozott 4 Önkormányzat, mely alapja lehet az országos program bevezetésének.
Teljes mértékben egyet értek azzal a kormányzati céllal, hogy a bentlakásos intézmények helyett az alapszolgáltatásokat részesítik előnyben, mint például a házi segítségnyújtás, nappali ellátás (klub) vagy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás. A projekt országos kiterjesztéséről most készítem a kormány előterjesztést.

– Milyen anyagi források állnak rendelkezésükre?

– Az idősek otthonápolása az Európai Unió pályázati rendszerében kiemelt helyen szerepel, ezért a program jó eséllyel indul a támogatás maximális összegének elnyerésére. Az értékteremtő közfoglalkoztatás címén a Belügyminisztérium itthoni forrásaira is számítunk. Két évre kérhető az EU-s pályázat képzésre, mi országos képzést szeretnénk, összességében erre az időszakra mintegy 3 milliárd forintos keretösszeggel számolunk. Persze ezek a számok még nem véglegesek.

– Országos szinten tudjuk pontosan a 80 felettiek számát?

– 2001-ben 414 ezer, ma 475 ezer 80 év feletti van Magyarországon, ami nagyon jól mutatja, milyen hihetetlen ütemben öregszik a társadalom. A lakosság közel 5 százalékáról beszélünk, ami úgy nőtt ekkorára, hogy közben az összlakosság csökkent.

– Mit tart a legnagyobb kihívásnak?

– Mint miniszteri biztos egyedül dolgozom, a Köznevelési Államtitkársággal, a Szociális Államtitkárság két főosztályával együttműködve, illetve segítenek a partner-önkormányzatok, az Európai Szociális Alap, és a Belügyminisztérium is. A legnagyobb feladat feltehetően a munka összehangolása lesz. Szeretném e helyütt hangsúlyozni, hogy a megbízatást társadalmi munkában vállaltam el, vagyis nem kapok ezért juttatást.

– Melyik a legelöregedettebb térség az országban?

– A kérdés inkább lélekszám tekintetében érdekes. Átnéztük mind a 3200 települést, a számok azt mutatják, hogy a 2 ezer lélekszámú alatti települések vannak a legnagyobb gondban, van, ahol a 20 százalékot is eléri a nyolcvan évnél idősebbek aránya. Ez tetéződik ráadásul azzal, hogy általában ezeken a helyeken magas a munkanélküliség is, vagyis jó terep ez a munkahelyteremtésre is.

– Egy már működő programban pontosan mit fognak végezni ezek a szociális munkások, önkéntesek?

– Különbséget tennék az állandó és az időszakos rászorulók között. Állandó a házi segítségnyújtás kibővítve bevásárlással, takarítással, étel házhozszállítással, akár mosogatással. Valószínűleg az otthonápolás is bekerül valamilyen szinten, de sokan kértek gyógytornászt, sétálást, felolvasást, és van aki egyszerűen sakkpartnert keres.

– Ez azt is jelenti, hogy nem fog megfagyni több nagypapa a saját konyhapadlóján?

– Akik a házi segítségnyújtásban részt vesznek, azokhoz minden nap legalább egyszer valaki becsenget. Sokszor persze ez sem elég, hiszen elképzelhető, hogy olyankor történik baleset, amikor nem vagyunk ott, ezért az egyéb módszerekkel ötvözve kell alkalmazni ezeket. A jelzőrendszeres védelem (karperecet) véleményem szerint mindenkinek még nagyobb biztonságot nyújthat.

– Ki fog ezért fizetni?

– A szociálisan rászorulók továbbra is meg fogják kapni ezeket a szolgáltatásokat, aki nem rászoruló, annak bizonyos szolgáltatásokért – például az étel házhozszállítás – fizetnie kell. Ezek között természetesen nincs ott az önkéntes segítés, hiszen azok ingyenesek mindenki számára. Nálunk a Belvárosban egy 100 ezer forintot meg nem haladó nyugdíjjal rendelkező 180 forintért kap ebédet. A térítési díjak egyébként minimálisak, de legalább minden esetben alkalmazkodnak a nyugdíjakhoz.

-Mi történik, ha Kovács bácsinak nem szimpatikus a közfoglalkoztatott?

– Ez egy bizalmi viszony. A közfoglalkoztatottak megbízólevelet kapnak, a tanfolyam elvégzése után, a gondozottak pedig természetesen választhatnak, hogy ki a szimpatikus ember számukra. Ugyanez lesz a helyzet a diákok esetében is.

– Gondolja, hogy a legtöbb önkormányzat csatlakozni fog ehhez a programhoz?

– Ezt nem lehet kötelezővé tenni, de azt gondolom minden önkormányzatnak elemi érdeke az időseiről gondoskodni. Lesz persze sok olyan település, ahol ezt másképp is meg lehet oldani, vagy van más prioritás, de véleményem szerint sok helyen működni fog.