„Ideje lenne az apák szerepét is kulcsfontosságúként kezelni”

Apa csak egy van? De mi van akkor, ha ez az apa nem vágyik az apa szerepre? És mi van azokkal a gyerekekkel, akik egy szerető apa nélkül nőttek fel? Tudnak jó szülők lenni? Megannyi kérdés, amit Dr. Hídvégi Márta, gyógypedagógus, pszichológus válaszolt meg nekünk.

Családháló: Hogyan tudja egy kisgyermek feldolgozni az édesapja hiányát, ami talán a válásnál a legnehezebb, ahol általában az apa kerül távol a gyerekektől?

Dr. Hidvégi Márta: Mindenképpen nehéz az egész családnak. Ez egy olyan feldolgozhatatlan trauma, hogy ezt elő kell készíteni, és minden attól függ, hogy milyen indulati, érzelmi világa van a házaspárnak. Ha nagy bennük az indulat egymás ellen, akkor óhatatlanul áttevődnek ezek az indulatok a gyerekkel kapcsolatos dolgokra is. Ilyenkor jön a primitívebb megoldás, amikor a szülők a gyerekkel üzengetnek egymásnak, és a gyereket bevonják az egymással történő harcba is. Békében kéne megbeszélniük a felnőtteknek a válást, és a szülőknek együtt kell elmondaniuk, hogy ők már nem szeretik egymást, de őt (a gyereküket) mindketten nagyon szeretik, és az ő érdekeit fogják nézni. Nem árt előre tisztázni, hogy a gyermek mikor és hogyan láthatja az apukáját, hova fognak elmenni és miket fognak együtt csinálni. A megbeszélésnél éppen ezért mindig az lenne a kívánatos, hogy az anya meg az apa is jelen legyen. Ne csak az első alkalomnál, hanem a későbbiekben is. A másik jelentős dolog pedig az, hogy a két felnőtt ne egymás ellen, hanem a gyermek érdekeiben beszéljen. Ezt persze nem egyszerű megvalósítani, amikor az indulatok elszabadulnak…

A látogatás megoldása nagyon komplex feladat, mert arra oda kell figyelni, hogy a gyermek ne sérüljön, és ne sírjon, ha az apja hol megy érte, hol nem. Nem az édesanya feladata továbbá, hogy a gyermeknek elmagyarázza, hogy az édesapja miért nem ment érte. Itt az apának kell leülnie a gyerekkel és elmondania neki, hogy miért nem ment érte, vagy miért nem tudja elvinni magával a megbeszélt időben.

CSH: Milyen károkat okoz egy kisfiú, illetve kislány életében az, ha apa nélkül nő fel?

Dr. Hidvégi Márta: Teljesen összetett a kérdés. Nem az számít, hogy a gyermek fiú vagy lány, hanem az milyen volt a kapcsolat kettejük között, amikor ez az elválás történt. A kisgyerek életében sokat számít a válás bejelentése: ha hirtelen kapja ezt az információt, az sokkoló tud lenni. Ha ezt a bejelentést előkészítik, és a lehető legszelídebben adják elő a szülők, az segíthet ezt a traumát csökkenteni.

Úgy vélem nagyon nagy az apahiány a mostani válásoknál. Nincs meg a mintája a férfiaknak ahhoz, hogy tudják mi a szerepük a családban. Gondoljunk bele, a gyereket egész életében szinte csak nők veszik körül. Az orvosnők, a védőnők, és az oktatók többsége is nő. Azt veszem észre, hogy a fiúk a mai generációban nagyon el vannak nőisedve. Nincsenek férfi mintáik. Nem tudják miként viselkedjenek a nőkkel, hogyan kezeljék a konfliktushelyzeteket, és még a mimikájuk valamint a gesztusaik is nőiesek. Mintára lenne szükségük, és ez az, ami hiányzik a fiúknak leginkább, ha apa nélkül nőnek fel.

A lányoknál pedig az a legrosszabb, amikor a kislányt az édesanyja elkezdi felnőtt barátnőként kezelni és elmondja neki azokat az érzelmeket, amiket az elvált férje iránt érez, és ez nagyon megzavarja a kislányok fiúkhoz való kapcsolatát.

CSH: Mennyire tud egy férfi jó apa lenni, ha apaminta nélkül nőtt fel?

Dr. Hidvégi Márta: Ez nagyon személyiség függő. Fontos, hogy ez a férfi megfelelő párt válasszon, és az is számít, hogy a nő milyen hatással van rá. A másik központi dolog, hogy a férfi édesanyja el tudja-e fogadni azt, hogy egy másik nő is belép ebbe az életbe. Az egyedülálló édesanyák szinte szimbiózisban élnek a fiúgyermekükkel, hiszen nincs másik férfi a kettősükben. Éppen ezért a felnövő és családot alapítani akaró fiúnak gátja lehet az édesanyja.

CSH: Hallottunk már anyósokról, akik akkor is gátat szabnak gyermekük boldogságának, ha a férfi elégedett a párjával és a kapcsolatukkal. Hogyan oldhatjuk ezt fel?

Dr. Hidvégi Márta: Természetesen nem kérhetjük, hogy a gyermek hátat fordítson az édesanyjának, emiatt egy közeli barátnak, egy családtagnak kellene felvilágosítania arról, hogy milyen károkat okoz azzal, ha tönkreteszi ezt a kapcsolatot. Lehet szakemberhez is fordulni, aki segít megoldani a kialakult konfliktus.

CSH: Egy anya lehet egyszerre apa is?

Dr. Hidvégi Márta: Nem. Egészen biztosan nem, mert így fals képet kap a gyerek a világról. Hallottam példákat, ahol az anya azt mondta, hogy a szíve majd’ magszakadt, amikor büntetnie kellett, de úgy volt vele, hogy a gyermekének tudnia kell, hogy egy férfi már megbüntette volna a viselkedéséért. Ez így nem megy. Ösztönösen azt a szerepet kell csinálnunk, ami a személyiségünkhöz tartozik. Nem lehet any és apa is egyszerre valaki. Sőt, az meg még rosszabb, ha az édesanya emlegeti is, hogy: „sajnos nincs apád, és látszik is rajtad, hogy neveletlen vagy”. Ezek mind olyan mondatok, amik rombolnak. Nem életszerű ez a viselkedés.

Sokszor látom Facebookon, hogy az anyai szeretet mennyire hangsúlyos, hogy az anyát mennyire meg kell becsülni… Hol van az apa a képben? A média, a közhangulat is azt hangsúlyozza, hogy csak az anya a fontos. Az apa ugyanolyan meghatározó. Más szerepe van a gyereknevelésben, de az is jelentőségteljes. És érzelmileg is szükség van az apák jelenlétére. Ideje lenne az apák szerepét is kulcsfontosságúként kezelni.

Dr. Hidvégi Márta szerint ideje lenne az apák szerepét is hangsúlyozni

Fotó: facebook

CSH: Én bizakodó vagyok. Egyre többen fedezik fel, hogy az apák szerepe mennyire kardinális, és már kutatásokkal is alátámasztják, hogy mennyire pozitív a hatásuk a gyermeknevelésben. Sőt, egyre több édesapa megy GYES-re. Jónak tartja ezt?

Dr. Hidvégi Márta: Igen, ezek nagyon fontos dolgok. Jó, hogy az apák szerepe is előtérbe kerül. Az is jó, hogy az apukák GYES-re mennek, de nem igazán ez a fontos, hanem az, hogy, amikor hazamegy a másik, akkor egy igazi, kerek családot alkossanak.

CSH: Ha feladatokat kéne mondania, miket „osztana ki” egy édesapa számára?

Dr. Hidvégi Márta: Érezze magáénak a gyereket, és érezzen érte olyan felelősséget, amit ő nem kapott meg kiskorában. Érezze és adja is át azt az apai szeretet és mintát, amire a gyermeke a későbbi élete során támaszkodhat. Élményeket adjon neki, érzelmeket adjon és figyeljen rá.

CSH: A férfiak párválasztásáról beszéltünk. Mi a helyzet a nőkkel?

Dr. Hidvégi Márta: A nők esetében ez összetett és veszélyes is. Sokat számít egy kislány életében, hogy az egyedülálló anyja, hogyan készíti fel őt a párválasztásra. Az anyáknak nem az a szerepük, hogy apahelyettesek legyenek, hanem az, hogy gyengéden vezessék rá a gyerekeiket arra, hogy egy párkapcsolatban mi a fontos. Mindazt félretéve, hogy neki hogyan alakult a szerelmi élete, a házassága. Ezt persze nem elég mondani, éreztetni is kell.

Azok a nők, akik apa nélkül nőttek fel, két szélsőséges módon tudnak párt választani: az egyik esetben a nő nem a párját keresi a férfiben, hanem az apukáját, míg másik véglet az, amikor a hölgy attól fél, hogy úgy jár, ahogy az anyja. Mindkettő veszélyes és érdemes szakemberhez fordulni, ha ezt tapasztaljuk.

CSH: Az én családomban minden rossz, amiről most beszéltünk megtörtént. A szüleim folyamatosan rajtunk keresztül üzengettek egymásnak, és normális párkapcsolati felvilágosításnak nyoma sem volt. És ahogy ezt másoktól is hallottam, náluk sem ez a jellemző.

Dr. Hidvégi Márta: Ezért szoktam viccesen azt mondani, hogy nem meglepő, hogy egyre több pszichológusra van szükség. Sajnos! A párkapcsolatokban köszönnek vissza ezek a törések. Tapasztalataim azt mutatják, hogy olyan problémáik vannak a pároknak, amiknek a  megoldására ösztönösen kéne jönnie a válasznak.

CSH: Magyarán a szüleink a hibásak a rossz párkapcsolatainkért?

Dr. Hidvégi Márta: Az se jó, ha hibáztatjuk őket, de végül is emiatt van. Ők nem tehetnek arról, hogy ösztönből hogyan nevelnek. Amikor azonban már látszik, hogy a gyerek lelki gondokkal küzd, mindenképpen érdemes lenne változtatni. El lehet menni nevelési tanácsadóhoz, de más szakemberhez is megkérdezni azt, hogy egyedülálló szülőként miben kéne változtatni, ha úgy tapasztaljuk, hogy a jelenlegi módszerünk nem válik be.

CSH: Beszéltünk róla, de van olyan életkor, életszakasz, amikor kiemelten fontos az apa szerepe?

Dr. Hidvégi Márta: 0-100 éves korig. De nem apafigurára, hanem apai szeretetre és figyelemre van szüksége a fiúknak, lányoknak egyaránt.