Így motiváld a gyereked a mozgásra! I. rész

Közeleg a tél, a hideg és nem tudjátok mit és hogyan érdemes mozogni? A gyerkőcnek szüksége lenne egy kis motivációra hogy kimozduljon a lakásból? Rubint Réka háromgyerekes édesanya saját tapasztalataival segít abban, hogyan lehet mozgásszeretővé tenni egy gyereket.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2014. november 10. Csontos Dóra

Közeleg a tél, a hideg és nem tudjátok mit és hogyan érdemes mozogni? A gyerkőcnek szüksége lenne egy kis motivációra hogy kimozduljon a lakásból? Rubint Réka háromgyerekes édesanya saját tapasztalataival segít abban, hogyan lehet mozgásszeretővé tenni egy gyereket.


Családháló: Közeleg a tél, az emberek egyre inkább bezárkóznak. Hogyan érdemes mozgásra bírni a gyerekeket?

Rubint Réka: Szerintem szemléletet kell váltani. A gyerekeknek ugyanúgy szüksége van a friss levegőre, mint a felnőtteknek. Öltöztessük rétegesen, adjunk rá funkcionális ruházatot, hogy ne izzadjon benne. Ezután ki lehet vinni korcsolyázni, ha van hó, akkor szánkózni. Magyarországon is vannak már síelésre alkalmas területek, el lehet menni síelni. Ha nincs hó akkor ugyanúgy lehet menni biciklizni, kismotorozni. Ha a saját életünkből indulok ki, nekünk van egy jó útvonalunk, ami körülbelül 30-40 perces séta emelkedővel. Ha ott felmegyünk, akkor már rögtön senki nem fázik.

CSH: Nevelés kérdése…

RR: Én azt gondolom, hogy minden és leginkább a gyereknevelés magából a szülőnek az élethez való hozzáállásából indul ki. Tehát ha szeretnénk egy mindenre nyitott felnőttet nevelni a gyerekünkből, akkor ez csak úgy valósulhat meg ha mi magunk nem zárunk be. A lehetőségeket meg kell adni a gyerek számára és akkor majd ő eldönti, hogy mit szeretne. Ha én felteszem otthon a gyerekeimnek a kérdést, hogy mit szeretnének csinálni: tv-t nézni vagy kimenni a szabadba fára mászni, biztos, hogy a másodikat fogják választani. Nem a gyereket kell arra ösztönözni, hogy kimenjen, hanem mi magunknak kell kimenni ahhoz, hogy a gyerek kövessen minket. Hiszen ő azt fogja csinálni, amit tőlünk lát.

CSH: Vannak olyan szülők, akik sportosak, de a gyerekük mégis inkább a számítógépes játék előtt ülne.

RR: Én ebben is a megelőzést tartanám fontosnak. Adhatunk a gyereknek számítógépes játékot a kezébe, de mindig kössük valamihez. Abban az esetben, hogyha teljesít bizonyos dolgokat, akkor játszhat a számítógépen. Az legyen a hab a tortán. Legyen egy jutalom. Én nagyon gyerekcentrikus szülő vagyok: hagyom őket kibontakozni, de azért vannak szabályok. Ha ezeket betartják, élhetik a saját kis életüket, ami nagyon fontos. Nálunk például az a helyzet állt elő, hogy Norbika imád teniszezni, de mondtam neki, hogy hiába fontos a sport, ha másnak a rovására megy. Megbeszéltük, hogy csak akkor járhat edzésre, ha jól teljesít matekból. Ne érts félre, nem versenyt kell nyernie, csak, ami a kötelessége azt teljesítse. Mivel imád sportolni, ezért megcsinálja a matekot, amit egyébként utál. A sporttal ösztönzöm.

CSH: Mikor érdemes egyáltalán elkezdeni velük sportokat megszerettetni?

RR: Pici kortól. Én azt szoktam mondani, ha nincs semmi egészségügyi akadálya már kismamaként velünk együtt mozogjon a kicsi. Hallja a zenét, érezze a mozgás örömét. Ez egy olyan érzés, amit a baba is érez, hiába van odabent. Mikor megszületik odatehetjük magunk mellé a hordozójában. Amint nagyobb lesz, mozoghat akár velünk a járókában. Én mostanában úgy szoktam futni, hogy futnak velem a nagyok vagy bicajoznak, Zalán pedig jön mellettünk kismotorral. A gyerek úgy mozog, ahogy látja a példát. Két- három éves korig – ha a babaúszást nem vesszük bele – te adod a mintát. Egyszerűen lételeme lesz a mozgás. Volt olyan, hogy a gyerekeim mondták ha ideges voltam, hogy: „anya, nem mész futni?” Mert érzik és tudja, hogy milyen vagy mondjuk futás után. Mintha az a probléma már nem is lenne. Ezzel tudsz neki példát mutatni. Fontos, hogy ne erőltessük rá. Érezze azt, hogy a mozgás megadja neki az örömöt. A sportra a szabadidőnkből szakítunk időt, ezért fontos, hogy ez töltekezéssel teljen. Teljesen mindegy, hogy miben találja meg. A lényeg, hogy róla szóljon és abban a fél- egy órában egy új életérzést kapjon. Ez a gyerekek életében nagyon fontos.

CSH: Mit gondol, érdemes egy sportra rákoncentrálni, hogy azt űzzék minél jobban vagy az a jó, ha mindenbe belekóstolnak még fiatalon?

RR: Mindenképpen azt érdemes kipróbálni, amit ajánlanak. Ilyen az úszás, hiszen az jó a koordinációra, a labdajátékok, amit imádnak a kicsik. Jó tud még lenni az állatokkal való kapcsolat. A ló például terápiás célra is kiváló. Ami a játékosságra épül, az mind jó. A fiúknak érdemes kipróbálni a küzdősportot, a labdajátékot, a lányoknak a táncot, gimnasztikát. Ha kipróbáltatjuk ezeket, akkor rövid időn belül kiderül, hogy tetszik-e neki, vagy alkalmas-e rá. Lara például járt versenyaerobikra, RSG-re, de ő nem az a fajta. Nem hajlékony. A nagyon monoton mozgás sem érdekli, viszont kétéves kora óta lovagol. Szinte kint él a lovardában annyira imádja. Norbikának a tenisz a kedvence.

CSH: A gyermekei, úgy látszik mind nagyon ragaszkodnak egy-egy sportághoz. Zalán kezd érdeklődni valami iránt?

RR: Zalánt szerintem érdekelni fogják a labdajátékok. Mikor viszem a gyerekeket teniszedzésre, akkor mindig mondja, hogy ő is szeretne, de ehhez ő még pici. Vele most kezdjük el az úszást, aztán másfél – két év múlva majd ő is elkezdi a teniszt és meglátjuk.

CSH: Sok szülő a szeretet kifejezésének tartja, hogy folyamatosan tömi a gyerekét. Mit javasolna, hogy ez a szemlélet megváltozzon?

RR: Azt javaslom ne mennyiségi, hanem minőségi időt töltsenek a gyerekükkel. Én úgy gondolom, hogy ha a gyerekünkkel vagyunk akkor az csak róla szóljon. Ő nem arra fog emlékezni, hogy volt egy óriás törpéje a kertben vagy, hogy mennyi süteményt megevett. Arra fog emlékezni, hogy a parton elásta az anyját a homokban. Lara mesélte a minap – nem is gondoltam, hogy emlékszik rá -, hogy mikor kicsik voltak és esett, mind csizmát húztunk, és azt játszottuk, hogy ki tud úgy beleugrani a pocsolyába, hogy vizesebb legyen. Ezekre emlékeznek… Ha folyamatosan tömjük a gyereket, maximum arra fog emlékezni gyerekkorából, hogy meghízott, az iskolában emiatt kinevették és nem voltak barátai. Egy gyereknek semmi másra nincs szüksége, mint szeretetre és ölelésre. Ez adja meg a biztonságot.

CSH: Ha már túlsúlyos a gyermekünk, hogyan tudunk rajta segíteni?

RR: Formáljuk át az étkezését. Próbáljuk csökkenteni a krumplit, csokit, rizst vagy váltsuk ki egészséges alapanyagokkal, aminek az élvezeti értéke ugyanolyan. Ha az iskolában ebédel, akkor azt hagyjuk meg neki, így úgy érezheti, hogy ott bűnözhet. Reggel és este viszont figyeljünk oda rá. Válasszunk olyan sportot neki, amiben sikert ér el. Nagyon fontos, hogy soha ne kényszerítsük arra, hogy sportoljon, majd ő fogja magától érezni, hogy miben sikeres. Ez az alapja mindennek.

CSH: Sok kismama azért nem mozog mert fél, hogy elapadhat a teje. 

RR: Nekem van olyan ismerősöm, aki maratonfutó és még a mai napig szoptatja a négyéves gyermekét. Az a baj, hogy az emberek szeretnek tévhitek mögé bebújni. Én azt vallom, hogy egy kismama legyen igényes és figyeljen magára. Szedje fel magára a kellő súlyt, ami szükséges, de ne 20-30 kilót. Mindennek megvan a biológiai ideje, hat hét után már lehet császármetszés után is mozogni. Egy nő érezze magát nőnek, így boldogan tud gyereket nevelni és feleség is tud lenni anélkül, hogy depresszióba esne. Minden fejben dől el.

Interjúnk második részéből megtudhatjátok, hogyan reagált Réka a gyermekeit ért támadásokra valamint arra is fény derül ő hogyan értékeli saját magát.