Illés Boglárka: „A család egy olyan elsődleges védőháló, amelynek megerősítése minden generációnál stratégiai szinten szükséges”

Hogyan került a politika közelébe?

Mindig is nagyon érdekelt a közélet; már középiskolás koromtól kezdve. Sárospatakon jártam gimnáziumba, ahol nagyon sok Kárpátaljáról és Felvidékről származó évfolyamtársam volt. Éppen akkoriban zajlott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás, amelynek érdekében mi is felléptünk – már amennyire egy középiskolás aktívan véleményt tud nyilvánítani közéleti kérdésekben. Érzelmileg akkor érintett meg először a politika. Utána az ELTE-n tanultam Budapesten. Számomra nemcsak a jogalkalmazás, hanem maga a jogalkotás is nagyon izgalmas területnek tűnt már akkor; az érdekelt különösen, hogy a társadalmi igényeket hogyan tudják törvények formájában rögzíteni. Az egyetemen sokat beszélgettünk közéleti témákról; ha nem is politizáltunk, de legtöbbünknek már volt elképzelése arról, hogy melyek a legégetőbb közéleti kérdések és milyen lehetne az ország 10-15 év múlva – és ezt szívesen meg is vitattuk egymással. Ezek az évek alapvetően meghatározták a későbbi pályámat.

Hogyan kezdődött ez a pálya?

Már másod-, harmadéves egyetemista koromban kerestem azokat a lehetőségeket, ahol gyakorlati tapasztalatra is szert tehetek. Az egyetem nyújtotta komoly elméleti tudás mellé szükségesnek tartottam fejleszteni a gyakorlati tudásomat is. Először egy ügyvédi irodában gyakornokoskodtam, majd különböző közéleti képzéseken vettem részt (például Lakitelken). A diplomám megszerzését követően két helyen is kaptam munkalehetőséget: az egyik egy cégcsoportnál volt jogi területen, a másik az Új Nemzedék Központnál (ÚNK). A két párhuzamos részmunkaidő elég megterhelő volt, ezért úgy döntöttem, hogy inkább egyetlen területre koncentrálok, és abban mélyíteném el a tudásomat. Így kerültem a Miniszterelnökségre, ahol az európai uniós fejlesztések területén dolgoztam. Onnan hívtak a Kincstárhoz, ugyancsak az európai uniós fejlesztések területére, vezető beosztásba az Elnöki Kabinethez. Ezt követően jött tavaly nyáron a helyettes államtitkári felkérés.

Voltak ifjúságpolitikai előzményei is ennek a felkérésnek?

Mindig is érdekelt az ifjúságpolitika. A megyei jogú városok és a budapesti ingatlanárak meredek emelkedését látva, két évvel ezelőtt létrehoztunk egy munkacsoportot a Fidelitason belül. A külföldi ingatlanpiaci helyzet felmérése után magyar szakértőket kerestünk meg, például a Nemzetgazdasági Minisztériumból (NGM), akikkel együtt kidolgoztuk az ún. gólyaház- illetve fecskeház-koncepciót. Megkerestük a HÖOK vezetőségét, állami vezetőkkel tárgyaltunk az elképzeléseinkről, nyilvános vitaesteket tartottunk a témáról. Bár a kutatások szerint a huszonéves fiatalok számára a lakhatás nincs benne a három legfontosabb kérdésben és ez lokális probléma, mi úgy gondoltuk, hogy mindenképpen érdemes foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, s ezen belül például a kollégiumfejlesztéssel is. Tavaly ősszel egy nagyszabású kollégiumfejlesztési stratégia elfogadásra is került.

Foglalkoztak más témákkal is a lakhatási kérdéseken kívül?

Természetesen. 2015-ben találkoztam a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ), a Professzorok Batthyány Köre és a Magyar Polgári Együttműködési Egyesület által publikált Idők jelei vitairattal. Elolvastam és nagyon hasznosnak találtam, viszont hiányoltam belőle a fiatalok önálló fejezetben történő megjelenítését, ezért felajánlottam segítségemet annak elkészítésében. Az olyan témák, mint a „digitális bennszülöttség”, internetes zaklatás, ifjúsági munkanélküliség, offline közösségek leépülése, online közösségek veszélyei, stb. nagyon fontosak és egészen másképp merülnek fel ma, mint a ’90-es években. 2016. február végén kaptunk egy lehetőséget elképzeléseink kifejtésére, és a jó hangulatú, konstruktív beszélgetések révén közösen felépítettük az új fejezet tartalmát. Ezáltal viszonylag mély ismeretekre tettem szert az ifjúsággal kapcsolatos kérdésekről; ez alapozta meg a jelenlegi munkámat is.

Helyettes államtitkári kinevezése 2016 őszén történt. Mit ért el az elmúlt majd’ 9 hónap alatt?

Munkám első 50 napját a helyzetelemzés töltötte ki, amelyet értékeléssel zártam. Az ezt követő 50 napban kisebb-nagyobb átalakítást, átstrukturálást végeztünk el. Például megújítottuk az ÚNK szervezetét és működését. Ezzel párhuzamosan természetesen elindult az érdemi munka is, amelynek legfőbb célja – elődeim munkáját folytatva – az ifjúsági munkanélküliség felszámolása volt. Azt látjuk, hogy a számok minket igazolnak: 12% alatt van az ifjúsági munkanélküliség, miközben van olyan uniós tagállam, ahol ez 40-50% körül van. Tavaly év végén megjelent egy OECD-jelentés (Társadalmi körkép c. kiadvány), amelyben rögzítik, hogy Magyarország nagyon komoly eredményeket ért el az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemben a gazdasági válság óta. Továbbá, míg a fiatalok korábban (Magyar Ifjúság Kutatás 2008, 2012) a legfontosabb három probléma közé sorolták az ifjúsági munkanélküliséget, tavaly ez a hatodik helyre csúszott megítélésük szerint. Ezzel összecseng, hogy míg négy évvel ezelőtt a fiatalok 40%-a dolgozott, most 54%-uk nyilatkozott úgy, hogy dolgozik.

Hogyan járultak Önök hozzá ehhez a kedvező folyamathoz?

Nekünk az a feladatunk, hogy bemutassuk a fiatalok számára azokat a lehetőségeket, amelyek révén nagyobb valószínűséggel tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Az egyik legfontosabb eszközünk erre az Ifjúsági Garancia Program (IGP), amelynek fejlesztését közösen készítettük el az NGM-mel és az ÚNK-val, illetve a honlapot elindítottuk idén februárban. A kormány ennek kapcsán azt vállalta, hogy 2018. január elsejétől nem lesz olyan nem tanuló, illetve nem dolgozó fiatal, akinek ne tudnánk lehetőséget felajánlani. Ez nem feltétlenül jelent munkalehetőséget, hanem például szakmai gyakorlatot, szakmai átképzést stb., attól függően, hogy kinek mire van szüksége. Eddig a Járási Hivatalok munkaügyi részlegéhez kellett személyesen befáradni a fiatalnak; most ezt megfordítottuk: ha bejelentkezik a honlapon, a helyzete/problémája eljut a Munkaügyi Központba, és az ottani ügyintéző felveszi vele a kapcsolatot, és megszervez egy személyes konzultációt. A teljes folyamat átlátható és követhető. Folyamatosan figyeljük az álláskeresők helyzetét és a fiatalok visszajelzéseit. Ez utóbbiak alapján a program sikeresnek mondható.

Csak a leendő fiatal munkavállalókat segítik?

Az IGP nem csak leendő munkavállalók számára kínál lehetőségeket, hanem segítséget nyújt vállalkozás elindítására, fejlesztésére is. A Fiatalok Vállalkozóvá Válása program révén akár 3 millió forintos kezdőtőkét kapnak azok a fiatalok, akik megfelelő üzleti tervet tudnak felmutatni, amelyhez egyébként ugyancsak kapnak segítséget tőlünk. Ezen túlmenően a fiatal gazdáknak is próbálunk segíteni, számukra például eszközbeszerzésre is tudunk támogatást nyújtani.

Fontosnak tartjuk még a szakmák presztízsének visszaállítását. Ezen a területen nagyon jó példaképeket lehet a fiatalok elé állítani. Szó Gellért cukrászmester – akit a Nemzeti Tehetség Programon belül ösztöndíjban is tudtunk részesíteni – élő példája annak, hogy a szakmai tudás fontosabb lehet akár egy felsőfokú diplománál is; illetve annak is, hogy nem csak Budapesten, hanem például Salgótarjánban vagy Egerben is lehet egy szakember sikeres, ha profin végzi a munkáját.

Térjünk át a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 eredményeire!

Tavaly először a 8000 hazai 15-29 éves fiatal mellett, 4000 külhoni magyar fiatalt is megkérdeztünk. A hazai adatok feldolgozása már megtörtént, a gyorsjelentés már publikus, de a határon túli adatok elemzése és kiértékelése még zajlik; ezt követően, az eredményekre építve – várhatóan ősszel – tudjuk folytatni a Nemzeti Ifjúsági Stratégia felülvizsgálatát. Ez egy 2009-ben elfogadott dokumentum, és azóta rengeteg változás történt, melyekre reagálnunk kell.

Milyen változásokra gondol?

A legnagyobb változás értelemszerűen a digitalizáció területén történik. Ahogy azt a kutatás digitális média fejezete is igazolja, az internet-penetráció meghaladja a számítógép-penetrációt és az okostelefonok aránya is óriásit nőtt, hiszen 2012-ben a fiatalok 31 %-a nyilatkozta azt, hogy van okostelefonja, míg 2016-ban már a megkérdezettek 85 %-a. De ezen túlmenően is vannak olyan területek, amelyekre a korábban lefektetett stratégia nem kellő mértékben/mélységben terjedt ki, például a környezettudatosság, a fenntartható fejlődés, az össznemzeti ifjúságpolitika, valamint annak a szemléletváltásnak a rögzítése, hogy az ifjúság átmeneti szakasz a gyermeki lét és a felnőttség között, ezért az ifjúságpolitikának fontos szerepe a felnőtti létbe történő minél könnyebb átmenet segítése.

Az ifjúsági stratégiában tehát hangsúlyosan meg kell jelennie a családnak is. Ahogy azt a kutatások is igazolják, a magyar fiatalok számára a család az elsődleges információforrás, az elsődleges kapaszkodó, ami itthon tartja őket, és ami talán a legfontosabb: a fiatalok jövőképének stabil része (hiszen mindössze 6 %-uk nyilatkozik úgy, hogy nem családban képzeli el a jövőjét). A család tehát egy olyan elsődleges védőháló, amelynek megerősítése minden generációnál stratégiai szinten szükséges.

Ha a teljes kutatás eredményeit nem is ismerjük, a gyorsjelentés alapján már van miről beszélnünk. A munkavállalás, a család és a digitalizáció már szóba került, de mi a helyzet például a nyelvtudással?

A kutatás alapján általánosságban elmondható, hogy a fiatalok sokkal tudatosabbak: jóval kevesebben nyilatkoztak úgy, hogy nem tudják, mit akarnak, mint 2012-ben. Azt is láthatjuk, hogy a fiatalok sokkal optimistábbak: rákérdeztünk az általános közérzetükre, anyagi elvárásaikra, jövőképükre, és mindenre pozitívabban válaszoltak, mint négy évvel ezelőtt. Ami viszont igazán meglepő adat volt: a fiataloknak továbbra is csak harmada rendelkezik nyelvvizsgával, miközben egyre többen (tavaly mintegy 73%-uk) nyilatkozott úgy, hogy beszél valamilyen idegen nyelvet. Ez azért is fontos, mert 2020-tól a felsőfokú intézmények felvételi követelménye lesz a nyelvvizsga. Ezért döntöttünk úgy, hogy segítünk nekik az anyagi akadályok lebontásában: az első sikeres nyelvvizsgát és emelt szintű érettségit megtérítjük a számukra. Ez már egy életbe lépett intézkedés, amit a kutatásra alapoztunk.

Kultúrafogyasztás? A gyorsjelentés szerint korosztálytól függetlenül meghaladja a 80 százalékot az art mozikat, operát, komolyzenei koncerteket soha nem látogatók aránya…

Ezen is elkezdtünk már gondolkodni. A kultúrafogyasztás elsősorban nem anyagi kérdés, mégis azt látjuk, hogy a fővárosban és a megyei jogú városokban némileg magasabb, mint a kisebb településeken. Valószínű, hogy ott már a kultúrához való hozzáférés – például tömegközlekedési eszköz igénybevétele – is akadályokba ütközik; ha ezen tudunk segíteni, azzal már előrébb vagyunk. Vizsgáljuk azt is, hogy melyek azok a színházak, koncerthelyszínek, könyvtárak, múzeumok, amelyekbe szívesen látogatnának el a fiatalok, de valamiért nem tudnak, például nagyon eltérőek a jegyárak, kedvezmények stb. Vizsgáljuk, hogy van-e lehetőség ezeken módosítani, egységesíteni.

Itthon maradás?

Három olyan szempont van, ami a szülőföldjükön tartja a fiatalokat: a család, a barátok és a hazaszeretet. Mindhárom megerősítése fontos, de amit kiemelnék, az az ifjúsági közösségek megerősítésének fontossága. A kutatás szerint a fiatalok egynegyede hét közben és hétvégén is „csak úgy elvan”, 14%-uk pedig azt állítja, hogy nincsenek barátai – az online közösségi terek hódítása ellenére. Ebben is szükséges támogatnunk őket, különböző közösségteremtő programokkal. És ami még fontos: a lakáshoz jutás kérdése. Voltak olyan elképzelések, hogy nyugat-európai mintára a magyar fiatalok számára sem lesz fontos az önálló lakás, de ez mégsem így alakult: számukra továbbra is lényeges a saját tulajdonú lakás. Az Esély otthon pályázatunk ezt a célt szolgálja. Ennek révén az önkormányzatok például felújíthatnak olyan lakásokat, melyeket fiatalok számára ingyenesen bérbe adnak. De nemcsak lakáshoz kapcsolódik a pályázat, lehet támogatni munkához jutást, ismeretek átadását, rendezvények szervezését. Kíváncsian várjuk az eredményeket, mire lesz nagyobb igény, és ezekből a tapasztalati visszajelzésekből kiindulva tudunk majd számukra további programokat, pályázatokat létrehozni, stratégiát építeni.

Önhöz tartozik az esélyteremtés is. Melyek a legfontosabb eredmények és tennivalók e területen?

Az esélyteremtés a következő nagy részterületeket öleli fel: tehetséggondozás, kapcsolati erőszak, önkéntesség. A tehetséggondozással kapcsolatban azt gondoljuk, hogy nincs tehetségtelen fiatal, csak legfeljebb tehetséget kevésbé támogató környezet. Óvodás kortól kezdve felnőtt korig szeretnénk támogatni minden fiatalt azon a területen, amit ők szeretnének: legyen ez eszköz beszerzése, tanulmányúton vagy versenyen való részvétel. Két programunkat emelném ki: a Nemzeti Tehetség Programot, amelynek az alapját az 1%-os adófelajánlások adják és a Tehetségek Magyarországa Programot. Az első dinamikusan nő: 2009-hez képest immár hétszeres a rendelkezésre álló keretösszeg; idén 2,8 milliárd forint, jövőre 3,1 milliárd forint lesz. Ez egyrészt az adófelajánlásokból, másrészt állami támogatásból jön össze. Tavaly kb. 350.000 fiatalnak tudott segíteni a kb. 350.000 felajánló, tehát mondhatjuk, hogy mindenki egy-egy fiatalt segített. A másodikként kiemelt programot az ÚNK és a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (Matehetsz) konzorciumban valósítja meg – ennek fontosságát a mögötte álló széles társadalmi konszenzus adja. Ezen túlmenően határon túli tehetséges fiatalokat is tudunk támogatni.

A pedagógusokat hogyan támogatják?

Nemcsak arra törekszünk, hogy egyetlen fiatal tehetség se vesszen el, hanem arra is, hogy minél több pedagógus válassza a tehetséggondozást. E kettős cél érdekében jött létre a Nemzeti Tehetség Programon belül a Tehetségkapu portál, amely minden pedagógus számára segít beazonosítani azt, hogy melyik gyermek miben tehetséges, és mindezt a pedagógus végzettségétől és földrajzi helyzetétől függetlenül. Továbbá, a portál segít a tehetséges gyermekek és a tehetséggondozással foglalkozó szakemberek egymásra találásában is.

Mi a helyzet a kapcsolati erőszak területén?

Itt is vannak kiemelt projektjeink, ilyen például a Biztos Menedék. Azt látjuk, hogy ezen a területen nagyon magas a látencia, elsősorban itt van tennivalónk, például a társadalom érzékenyítése: a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel közös projektünk, a Vedd észre kampány erről szól. De célunk az infrastrukturális háttér erősítése is: segélyvonalak, segítők, átmeneti szálláshelyek biztosítása.

Önkéntesség: decemberben alakult a Nemzeti Önkéntes Tanács (NÖT), amelynek Ön az alelnöke…

Nemrég tartottuk meg a NÖT második ülését, és nagyon kedvezőek voltak a visszajelzések. A Nemzeti Önkéntes Stratégiában többek között azt vállaltuk, – a képzéseken és infrastrukturális fejlesztéseken túl – hogy a fiatalok körében 25%-al emeljük az önkéntességet, ennek érdekében egy honlapot is létrehoztunk. A fiatalok iskolai közösségi szolgálatban való részvétele a tavalyi érettséginek volt először az előfeltétele és azt látjuk, hogy nagyon sokan visszamennek később ugyanoda önkéntes munkát végezni, ahol a szolgálatot teljesítették. Uniós finanszírozás keretében pedig nemrég elindítottuk az Önkéntesség személyre szabva programot, melynek lényege, hogy amellett, hogy a fiatalok pályaorientációját segíti, valamint a nyelvvizsga illetve vezetői jogosítvány megszerzéséhez szükséges tudáshoz segíti őket, megismerteti őket egy társadalmilag hasznos hiányszakmával is. Olyan intézmények tudnak konzorcium formában pályázni erre a programra, akik vállalják, hogy félévig vagy egy évig foglalkoztatják a fiatalokat, s fizetést ugyan nem adnak nekik, de fizetik az egészségbiztosításukat. Egyre több cég, vállalat látja már az önkéntesség erejét; ez tapasztalatszerzésben, egy adott területre való rálátásban és közösségépítésben is megnyilvánul.

Fiatal női vezetőként mit gondol a női és férfi szerepekről?

Azt gondolom, hogy a nők és férfiak biológiailag és lélektanilag is jelentősen különböznek; viszont éppen ezért jól ki is egészítik egymást. Van, amiben a nők, és van, amiben a férfiak jobbak – ezért is fontos az együttműködés során egymás erősségeinek a kiaknázása. Hasznosnak tartom, hogy minden területen mindkét nem képviselve legyen; én is törekszem arra, hogy a csapatom ilyen szempontból is színes legyen. Többek között azt is fontosnak tartom, hogy a férfiakkal való együttműködés során megőrizzük a nőiességünket. Tehát nem gondolom, hogy ahhoz, hogy egy nő jó vezető legyen, férfias tulajdonságokat kellene felvennie.

Hogy áll a családalapítással?

Szerintem az embernek először meg kell tanulnia saját magáért felelni. Ha erre már képes, akkor vállalhat felelősséget egy családért, és ha ezen túlmenően maradtak energiái, akkor akár egy nagyobb közösségért is felelhet. Én viszonylag korán éreztem azt, hogy szívesen felelnék sok emberért, ezért nálam a sorrend némileg megfordult, de a család mindig is nagyon fontos volt számomra, és a magánéletem abba az irányba halad, hogy ezen a téren is kiteljesedjek.

Belefér valamilyen hobbi az életébe?

A hobbim a sport. Szerintem rengeteg jó dologra megtanít: alázatra, fair playre, tiszta gondolkodásra, egymás tiszteletére, csapatban való együttműködésre, egyszóval: komoly jellemformáló erővel bír, az egészségügyi vetületeiről nem is beszélve. Rendszeresen sportolok, nemrég körbekerékpároztam a Balatont, a legnagyobb büszkeségem pedig a maraton lefutása.