Írsz nekem mesét? Saját mesekönyv, ami nem kapható a könyvesboltokban!

Talán minden kisgyermek álmodott már olyan mesekönyvről, amelynek ő a főszereplője. Egy történetről, amellyel könnyű azonosulni, s ahol ismerős közegben, barátok és családtagok között mozogva válik hőssé. Bódai-Soós Judit mesekönyvei éppen ilyenek.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
meseírás
2018. december 19. Czefernek Léna

Bódai-Soós Judit mesekönyvei nem kaphatóak a könyvesboltok polcain, mert mindegyik egyedi megrendelésre készül, s mint ilyen, páratlan a maga nemében. Judit meséit ugyanakkor minden kisgyermek joggal érezheti sajátjának, hiszen az ő életét, az ő történetét meséli el, s szereplői saját családjából, barátai közül bukkannak elő. Egy mese, amellyel könnyű azonosulni, amelyen keresztül szűrve feldolgozhatja apró életének fontos eseményeit.

A szerzővel a rendhagyó kezdeményezésről beszélgettünk.

Honnan jött az ötlet, hogy személyre szabott meséket írjon?

Találkoztam másutt olyan ajándékötlettel, ahol „egyedi” személyre szóló mesét ígértek, de ott volt előre egy-két sablon mese, ahová tetszőleges nevet lehetett beilleszteni, vagyis valójában nem volt egyedi. Ez volt az egyik inspiráció. A másik az, hogy már régebben is írtam családban, barátoknak, ismerősöknek egy-egy róluk szóló mesét meglepetésként, és ez mindig nagy sikert aratott.

Aki esetleg nem tudja elképzelni, milyen is egy ilyen mese, annak segítsünk, hogyan néz ki egy ilyen történet?

Egészen változatos lehet egy ilyen történet – gyakorlatig bármit el lehet képzelni. Legutóbb olyan mesét írtam egy 4 éves kisfiúnak, amiben az egyik kisautója megelevenedik karácsony éjjelén, és elviszi a kislegényt egy varázslatos kirándulásra. De írtam olyan mesét is, ami a népmesék világát idézi, királyfikkal, királylányokkal, sárkányokkal. Persze, a főhőst „véletlenül” éppen úgy hívják ebben a mesében, mint azt, akinek szól, és különös módon nagyon sok közös jellemvonásuk van. Szóval, van egészen direkt mese is, de van olyan is, amiben cseppet rejtve van a mese címzettje.

Azon kívül, hogy ez egy nagyon jópofa kezdeményezés, van a személyes mesének esetleg olyan célja, tartogat olyan lehetőségeket, amelyek miatt a szülőknek érdemes önhöz fordulnia? Gondolok itt terápiás célra, valamilyen probléma megoldására, feldolgozására…

Konkrétan meseterápiával nem foglalkozom, de úgy hiszem, hogy minden jó mese gyógyír a léleknek. Tanulsága szinte mindig van a meséimnek, s mivel a főhős éppen a mesével megajándékozott gyermek, így nagyon könnyen azonosulhat vele. A mese biztonságos világában megélhet, megtapasztalhat olyan helyzeteket, eseményeket, amelyek a valóságban esetleg problémát okoznak neki, és egyúttal kap erre egy megoldási mintát is. Amennyiben a megrendelő jelzi, hogy milyen nehézséggel küzd a gyerkőc, ez a mesében is meg fog jelenni – természetesen feloldással.

A kisgyerek élénk fantáziája határtalan, mindenféle történetbe bele tudja élni magát. Másképpen viszonyul egy történethez, ha saját maga szerepel benne?

Saját kisfiamon is azt látom, a megrendelők visszajelzéseiből is azt hallom, hogy igen, sokkal izgalmasabb így a gyermek számára a mese. Sokkal mélyebben bele tudja élni magát a történetbe, és magáénak érzi a főszereplő sikereit, diadalait.

Legtöbbször milyen kérésekkel fordulnak önhöz a szülők?

Mivel egyedi mesékről van szó, a kérések is mindig egyediek. Jellemzően karácsonyra, névnapra, születésnapra szoktak a szülők saját gyermekeiknek egyedi mesét kérni ajándékul. Volt olyan család, ahol mindhárom gyermeknek írtam egyet-egyet.

Többször írtam már mesét ovis ballagásra, óvónőknek szánt ajándékként. Ezek igazán izgalmasak, mert itt bekerül a történetbe a kedvenc óvónő is, aki közös kalandba keveredik a kis ballagó gyermekkel. Legutóbb egy egész ovis csoportot bele kellett szőnöm a történetbe úgy, hogy a megrendelő szülők csak egy-egy mondatnyi információt adtak a csemetékről. Persze itt az óvónő volt a főszereplő, de azért meg kellett eleveníteni a lurkókat is. Igazi kihívás volt, de nagyon élveztem.

Nem sajnál egy-egy jól sikerült mesét kiadni a keze közül anélkül, hogy a tágabb közönség is megismerhetné?

Kicsit sajnálom, de tervezem, hogy később a javát majd „személytelenítem”, és összeállítok belőle egy mesekönyvet.

Milyen visszajelzéseket kapott az elkészült mesékről? Van olyan sikertörténet, amelyet szívesen megosztana velünk?

Az eddigi visszajelzések igen pozitívak, és már volt néhány olyan megrendelőm, aki azért keresett meg, mert látta, olvasta korábban egy ilyen egyedi mesémet a barátnőjénél, kolléganőjénél, családban, stb.

Sikertörténet számomra mindegyik, de talán annak volt legnagyobb visszhangja, amit a ballagó ovis csoport rendelt. Az óvónő külön megköszönte és nagyon meghatódott, ilyen személyre szabott ajándékot még soha nem kapott sokéves pályafutása során. A szülők pedig külön köszöngették, hogy az ő gyermekük is szerepet kapott a történetben, és állítólag nagyon eltaláltam mindegyikük jellemét. Az egyik apuka azt mondta, hogy a mese olvasása után azt hitte, hogy legalább egy napot eltöltöttem az oviban a csoporttal, annyira igaziak voltak a szereplők.

Több mesémből egyedi könyvecske lett, ezekben vagy a gyermekről készült fotók szolgáltak illusztrációul, vagy az édesanya rajzolt szépeket a történet mellé, vagy a csemete saját rajzai színesítik a történetet.