„Itthon az emberek nagy része nem hisz abban, hogy képes fejlődni” – Interjú Dr. Almási Kittivel
Dr. Almási Kitti az a nő, akire titkon mindannyian szeretnénk hasonlítani, hiszen világosan látszik rajta, hogy kívül-belül rendben van önmagával - nem véletlenül tud annyi emberen segíteni nap mint nap! A klinikai szakpszichológussal a női önbizalomról beszélgettünk: elárulta, szerinte hogyan lehet önbizalmat építeni, lehet-e valaki túl magabiztos és mi az oka annak, hogy sokan a márkás ruhákkal, drága kiegészítőkkel próbálnak érvényesülni.
„Itthon az emberek nagy része nem hisz abban, hogy képes fejlődni”
Az Insync kezdeményezés, amelyet a Danone Activia hozott létre, arra inspirálja a nőket, hogy működjenek együtt a belső kritikusukkal. Mit takar pontosan a belső kritikus fogalma és hogyan lehet belőle profitálni, erőt meríteni?
Dr. Almási Kitti: A belső kritikus az valójában az önmagunkra tekintés, hogy miként ítéljük meg magunkat egy adott helyzetben: ettől függ, hogy látunk-e magunkban tehetséget, kreativitást valamihez vagy sem. Az önreflexió segítség lehet olyankor pillanatokban, amikor fel kell mérni, hogy például egy adott dologba érdemes-e belevágnunk. Ha ez a belső kritikus túl szigorú, akkor túl sok helyzetben fogja azt üzenni, hogy úgyis kudarc lesz, bármit is csinálunk. Ha ez a kritikus reális, akkor megóv attól, hogy olyan dologba vágjunk bele, amibe nem szabadna, vagy éppen bátorít, ha úgy látja, hogy van esélyünk.
Mikor kezdik elveszteni a nők az önbizalmukat és mi lehet ennek az oka?
Dr. Almási Kitti: Nagyon sokan lépnek úgy tinédzserkorba és később felnőttkorba, hogy nincsenek meg azok a stabil alapok, melyeket a család és a korai kortárs kapcsolatok építenek ki, ezért ezekben az emberekben ezért ezekben az emberekben erősebb gátlások épülnek ki. Esetükben az önbizalom hiányáról, és nem az elvesztéséről kell beszélnünk. Egy mindig szidalmazott gyerek hiheti később, hogy semmihez nem elég jó, mert ezt erősítették fel benne. Később is vannak érzékeny időszakok: egy kamaszkori szakítást követően például a lányok még általában a csupán a külsejükben keresik az elégtelenség okát, hiszen jellemzően ilyen korban még nincsenek tisztában belső értékeikkel, és ezt a félelmet viszik tovább a következő kapcsolatukba, és így tovább. Ez egy ördögi kör, mert minél kevésbé elégedett magával valaki, annál kevésbé fog feltűnést kelteni azok körében, akiknek számít a magabiztosság.
Általános problémának tűnik, hogy ha egy nőnek túl sok az önbizalma, akkor elkerülik a férfiak, mert félnek tőle. Tényleg létezik-e ez a jelenség, vagy valami egészen más riasztja el az erősebbik nemet?
Dr. Almási Kitti: Sokszor úgy éli meg az erősebbik nem, hogy az emancipált nők részéről olyan üzenet jön át feléjük, hogy rájuk semmi szükség nincsen. Mivel a párkapcsolatok, a házasságok borulékonyak, ezért a nők nagy része önellátásra rendezkedett be, és ezzel azt is üzenik a férfiaknak, hogy mellesleg nélkületek is megvagyunk. A férfi ilyenkor azon gondolkodik, hogy így hogyan legyen férfi. Abból kell kiindulni, hogy a férfiak is szoronganak, nem csak a nők, és mivel a férfiakra óriási nyomás helyezkedik azáltal, hogy most már a nők is ringbe szálltak, így a férfiaknál is kialakul az a bizonyos ördögi kör, ami önbizalomhiányhoz, vagy az önbizalom elvesztéséhez vezet.
A nők körében is visszatetsző lehet, ha valakinek túl sok az önbizalma: a gyengébbik nem tagjai nem túlzottan szimpatizálnak azzal, aki nagyon magabiztos. Mi lehet az oka ennek?
Dr. Almási Kitti: Itthon az emberek nagy része nem hisz abban, hogy képes fejlődni, ezért, ha látnak egy jó példát, nem arra gondolnak, hogy abból meríthetnének, hanem inkább az irigység jellemző. A magabiztosság szorongást keltő a legtöbb ember számára, és amikor egy olyan nőt látnak, aki nem szorong, azt visszatetszőnek élik meg, mert az illető egy olyan dolgot képvisel, amire ők alkalmatlanok.
„A kapott kritikát nem kell rögtön kidobni”
Mi az, ami már túl sok, ha önbizalomról van szó, és mire kell figyelni, hogy ne lépjük át a határokat?
Dr. Almási Kitti: A realitáshoz való igazodás nagyon fontos dolog. Kell egyfajta függetlenség ahhoz, hogy egy pillanatnyi negatív visszajelzés ne húzzon le minket, de egy hirtelen pozitív visszajelzés se hitesse el velünk, hogy tökéletesek vagyunk. Olyan átlagolási képességre van szükség, mellyel objektív módón, nagyjából el tudjuk magunkat helyezni egy spektrumon. A kapott kritikákat nem kell rögtön kidobni, hanem végig kell gondolni, hogy mi lehet bennük a realitás, mert általában 20-30%-a az észrevételeknek olyan, amire érdemes odafigyelni. Egy önismereti csoport vagy egy nagyon jó barát segíthet rámutatni, ha az önbizalmunk átlépett egy határt.
A nőknél az önbizalom általában a külsőhöz kapcsolható. Egy átlagos nő miből tud még erőt meríteni, ha nem a külsejéből?
Dr. Almási Kitti: A nők 40-es, 50-es éveiben már nem a külsejük, hanem inkább a szakmájuk, a hobbijaik, az emberi kapcsolataik, adott esetben gyermekeikhez fűződő viszonyuk alapján alakítanak ki képet magukról. Ha ezt a képet valaki elfogadja és megszereti, akkor nem lesz a külsejének kiszolgáltatva. A 30-as éveik végéig ezt mindenképpen meg kell tanulniuk a nőknek, mert utána jön az az életszakasz, amikor a csak külsővel való hódítás egyre jobban háttérbe szorul. Aki ezt nem tanulja meg, az teljesen összeomlik ettől az időszaktól kezdve.
Az interjú még nem ért véget. Olvass tovább a FemCafe oldalán!
