Janikovszky Éva receptje az élet nagy kérdéseire – Tollár Mónika és Szilágyi Bálint rendezők a Mandiner.családnak

A Budapest belvárosában nyíló Hatszín Teátrum Janikovszky Éva születésének évfordulóján, április 23-án tartja első gyerekelőadását, az írónő könyveiből készített ősbemutató formájában. Ezt megelőzően, április 22-én az írónő A lemez két oldala című könyvéből készült, felnőtteknek szóló előadás lesz látható. A Mandíner Család a darabok rendezőivel beszélgetett próba közben.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
beszélgetések
2017. április 12. Gyarmati Orsolya

Gálvölgyi Dorka igazgató azt nyilatkozta, hogy a Hatszín Teátrum egy vadonatúj szellemi műhely lesz, ahol délelőttönként a jövő színházjáró generációja cseperedik majd, az esték pedig a felnőtteké. Miért fontos a színházközeli-felcseperedés?

Szilágyi Bálint (SzB): A színház szocializál, fejleszti a fantáziát és örömöt ad. Természetesen színház nélkül is fel lehet nőni. De színházzal szerintem jobb.

Mennyire nehéz a gyerekeket becsalogatni a színházba? És a felnőtteket?

SzB: Nagyon. Nyilván vannak, akiket nem kell csalogatni. Vannak, akiket hoznak, és vannak, akik valamiért szeretik. De az igazi kihívás mindig azokat megszólítani, akik nem tudnak arról, hogy ez értük is van.

Miért volt szükség egy kifejezett gyerekszínházra, amikor szinte minden színházban vannak már gyerek- és/vagy ifjúsági előadások? 

SzB: Egy új színház mindig átrendezi az erővonalakat. Biztos, hogy ha nem is direkt módon, de a Hatszín Teátrum megjelenése ráhat majd a többi gyerekszínházra is. A színház lehetőséget teremt, nekünk alkotóknak, hogy a műfaj új arcát mutassuk meg.

Miben más egy most induló színházban rendezni, mint egy már ismertben?

SzB: Mindenki nagyon szeretné, hogy jól sikerüljön az előadás. Ez mindig igaz, de egy új helynél hatványozottan. Mindenki segít, támogat, ez felhajtóerőt jelent.

Miben lesz ez a színház más, mint a többi?

SzB: Ezt egyelőre csak megjósolni lehet. Azt látom, hogy fuzionálni próbál. Találkozik az opera és a színház. Az ismeretterjesztés és a szórakozás. A dilettantizmus és a naivitás. Ezekből jó dolgok sülhetnek ki.

Az interjú itt folytatódik!

Fotó: Földházi Árpád / Mandiner Család