Jókai Anna: Borzasztó látni, hogy a világban egyre jobban felerősödik hol a terror, hol a bosszú

A karácsonyi időszak előtti rohanásról, stresszről, az adventről, az ünnepek előtti várakozásról és a karácsony misztériumáról kérdeztük Jókai Annát, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila–díjas író- és költőnőt.

CSALÁDHÁLÓ: Ön, hogy éli meg: a karácsony előtti időszak egy átlagosnál feszültebb időszak? Ön szokott stresszelni ilyenkor?

JÓKAI ANNA: Attól függ, mitől vagyunk stresszesek. Én gyakran vagyok úgy, hogy annyi feladatot vállalok, hogy reggel át kell tekintenem, hogy mit kell aznap csinálnom, hogy mindennek megfeleljek. Ez egy természetes stressz, ugyanakkor nagyon jó érzés, amikor este az ember azt mondja, hogy sikerült a napom. De azon stresszelni, hogy shoppingolás közben ide elérjek, oda elérjek ezek számomra idegen dolgok. Én ezt a stresszt nem ismerem. Ettől mindig távol tartottam magam.

CSH: Mennyire játszik központi szerepet karácsonykor az ajándékozás, az Ön és családja életében?

JA: Én a helyzetemnél fogva adventkor vagyok szinte a legelfoglaltabb, mert nagyon sok kis magyar közösség elhív, hogy beszéljek ezekben a napokban arról, hogy hogyan érdemes az adventi időszakot megélni. Nálunk ez nem egy nagy ajándékozási készülődés, mert a családban felnőtt gyerekek, unokák vannak és tudjuk, hogy mennyi jut egy főre és ők maguk elintézik az ajándékvásárlást, és akkor „nagyon meg vannak lepve”, amikor megtalálják a karácsonyfa alatt a maguk által vásárolt ajándékokat. Annyi csalódás éri az embert, nagyon meg kell nézni, hogy mit vegyünk. Fontos, hogy ne olyan legyen, ami nekünk tetszik, de nekik nem kell vagy sok van belőle. Tehát én az ajándékozás kérdésében praktikus vagyok.

CSH: A karácsony előtti hetek a várakozás hetei. Mit adhat nekünk ez az időszak?

JA: Én azt gondolom, hogy az advent egy nagyon fontos szellemi időszak az év körforgásában, hogy ezt inkább azzal kellene megtölteni, hogy egyre fokozódjon az emberben az a vágyakozás, hogy valami békesség, valami igaz dolog érkezzen el a karácsonyban. Én keresztény ember vagyok, azt gondolom, hogy a karácsonynak és az adventnek igazán akkor van értelme, hogyha az ember tudja, hogy mit ünnepel benne.

Az, hogy valaki egy díszes fenyőfát felállít tele színes üveggolyóval, mű, világító eszközökkel és telerakja ajándékokkal és este egy hatalmasat eszik a család, azon kívül, hogy jót kívánnak egymásnak az emberek, elő sem fordul, hogy arról beszéljenek, hogy tulajdonképpen mi történt ezen az estén. Tehát én az igazi karácsonynak, az igazi adventnek vagyok a híve. Annak, hogy ilyenkor advent idején kezdjünk el gondolkodni. Úgy vélem, hogy advent idején nagyon megerősödik a világban a gonoszság. Mert a gonosz, a gonosz erő, ami befut a világba, mindig akkor jelentkezik legerősebben, amikor a fény leginkább ide kívánkozik a Földre. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a mostani advent, ami tulajdonképpen egy óriási világváltozás nyomait mutatja, ez egy különösen tanulságos advent lesz az ember számára, ha belegondol.

CSH: Kikkel találkozik, kiknek a társaságát keresi adventben?

Én az adventet az olvasóimnak, a hallgatóimnak, a családomnak a körében úgy töltöm, hogy ennek a várakozásnak a szépségét mondom el, hogy tulajdonképpen mi fog történni azon az estén ami nem egyszerűen egy viaszbabának az ünneplése, hanem egy hatalmas isteni lénynek a megjelenése.

CSH: Van amikor tévúton járunk az ünnep árnyékában?

JA: Én azt gondolom, hogy ahhoz nekem nincs közöm, hogy csak egy piros betűs ünnep legyen a karácsony, hogy az emberek arra vágyjanak, hogy halálra rohanják és halálra veszekedjék magukat. A nők pedig megállás nélkül főzzenek, aztán összegyűlnek, és utána minden folytatódik ugyanúgy. Ez elfogadhatatlan. Nem erről kell szólnia az ünnepnek.

CSH: Meséljen az adventről és arról, mi Ön szerint a lényege az ünnepnek?

JA: Az advent egy megtisztulási időszak, hinni kell, tudni kell azt, hogy ősztől van egy várakozás, amikortól megfordul ez az esztendő, akkor közeledik a Föld felé ez a hatalmas nagy isteni egzisztencia, akit Jézus Krisztusnak nevezünk. A jézusi születés jelenik meg a szentestében, a csoda az az, amikor ehhez az emberi organizációhoz, aki Jézus volt, vízkereszt napján, az epifánia napján tulajdonképpen az isteni erő, a Krisztusi erő is beleszáll. Ettől kezdve beszélünk Jézus Krisztusról. Az emberek ezt gyakran összekeverik, amikor Jézuskát emlegetnek. Jézus emberi személye megtelítődik Krisztussal és utána következik tulajdonképpen az az óriási misztérium, amit Húsvétnak, golgotai misztériumnak nevezünk. Ha az nem volna, nem volna értelme a születésnek sem. De hogyha nem született volna meg Jézus, akkor nem lehetett volna Golgota és nem lehetne feltámadás. Tehát a karácsony és advent az valóban egy misztikus, spirituális időszak. karácsony táján jön vissza újra vissza a fény, a sötétség után, ha másodpercekkel is, de utána lassan kezdenek a napok újra hosszabbodni. Ez sem véletlen.

CSH: Ilyenkor kicsit önmagunkban is elmerülünk, megállunk és végiggondoljuk a múltat?

JA: Én az adventet meditálással is töltöm, nagyon sokat vagyok az emberek között, elgondolom, hogy milyen karácsonyaim voltak, fiatal koromban, és azóta is akaratlanul hányszor vétettem az ellen, hogy az emberi szeretet ellen cselekedjek. Mindannyian így vagyunk, nincs hibátlan ember. Mindig végiggondolom a régi karácsonyokat is, és azt, hogy amíg itt vagyok ezen a Földön, addig is igyekezzek ezt tartalommal megtölteni.

CSH: Ön szerint az emberek többsége békében tölti az adventi időszakot?

JA: Borzasztó látni, hogy adventben, amikor békességre vágynánk, és valóban vágyakozunk a fény után, ami a mi megviselt, agyontiport lelkünknek valami jót adhatna, borzasztó látni, hogy a világban egyre jobban felerősödik hol a terror, hol a bosszú, fölösleges viták, egymásnak a „tépése”. Olyan nagy a kontraszt az égi és a földi valóság között, mint talán még soha nem volt a világban.

CSH: Azt mesélte egyszer, hogy nem számít, hogy karácsony van-e vagy sem, az évben mindig megajándékozhatjuk egymást, igaz ez?

JA: Nálunk van egy olyan szokás a családban, hogy nagyobb ajándékokat akkor adunk, ha éppen szüksége van rá a másiknak. Nem kell ahhoz karácsony, hogy megajándékozzuk a másikat.

Tavasszal nyáron és ősszel is jártunkba- keltünkbe, ha találunk olyan dolgot, amiről tudjuk, hogy a párunknak, gyermekünknek, szüleinknek tetszene, akkor azt meg lehet akkor is venni. Egész évben lehet tulajdonképpen gyűjtögetni a szeretet jeleit.

CSH: Ön szerint kell, hogy legyen a családokban olyan személy, aki összetartó erő?

JA: Igen. Nálunk például a családban, központi szerepet töltök be. Mindenki meg van nyugodva, ha baj van, akkor én mindig ott vagyok, hozzám lehet fordulni.

Nálunk nincs karácsony anélkül, hogy ne gyújtanánk meg valódi, égő gyertyát. nemcsak ezeket a villanyfüzéreket, rengeteg csicsás és drága holmit, hanem legyen néhány valódi gyertya is a fán. Azt meggyújtjuk, leoltjuk a villanyt, megfogjuk egymás kezét, körbeálljuk a fát és énekelünk karácsonyi dalokat és kívánunk boldog karácsonyt.

CSH: Nagy a családja. Ki az, aki a családjában a főzés feladatát vállalta az ünnepek alatt?

JA: Nekem nagy családom van, általában tizenhárman vagyunk, most már a lányom vette át a főzést az ünnepek alatt, mert a férjem három éve meghalt és nálunk ő volt, aki ezeket a dolgokat vállalta, én az ünnep lelki részét szoktam gondozni.

CSH: Mit üzenne az olvasóinknak karácsonyra?

JA: Volt egy tv műsor régebben, amiben kifejtettem, hogy nem helyes kellemes karácsonyt kívánni. Egyből megtámadta valaki, aki nem vallott hasonló nézetet, hogy márpedig ő kellemes karácsonyt kíván. Én pedig azt mondtam, hogy igazából, ha valamit szívből akarunk mondani, akkor áldott karácsonyt kell kívánni. Az több mint az ajándék, az mindennél több, ha úgy érzed este, hogy megáldott téged az Isten az életedben azzal, hogy szeretetben töltheted ezt az estét. Kellemes lehet egy utazás, egy vacsora, egy film, de a karácsony, ha igazi, akkor nem kellemes, hanem áldott. Erre nagy szüksége van a világnak, legalábbis ezt én így érzem. Áldott karácsonyt kívánok!