Jövőnk egy része már magzatkorban eldől?

Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap a szülés és a gyermekágy magzatra gyakorolt hatása mellett a várandósság időszaka. Míg korábban azt gondolták, a magzat ilyenkor nem lát, nem hall és nagyjából hermetikusan el van zárva a külvilágtól, ezek a hiedelmek napjainkra nagyjából megdőltek.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2016. április 04. Csontos Dóra

Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap a szülés és a gyermekágy magzatra gyakorolt hatása mellett a várandósság időszaka. Míg korábban azt gondolták, a magzat ilyenkor nem lát, nem hall és nagyjából hermetikusan el van zárva a külvilágtól, ezek a hiedelmek napjainkra nagyjából megdőltek.


Kiderült, hogy a magzati életben szerzett élményeink – illetve anyánk élményei – hatással lehetnek későbbi életünkre, sőt, még felnőttkorunkban is befolyásolhatják egészségünket. Ilyen például a terhesség alatti anyai stressz, de az sem mindegy, hogy anyánk akart-e minket, vagy épp mit evett, amíg a pocakjában voltunk.

A Magyar Pre-és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság (MPPPOT) épp ezekkel a témákkal, azaz a születés előtt, közben és közvetlenül utána szerzett élmények, tapasztalatok hatásaival foglalkozik tudományos igénnyel. A Társaság fontos alapvetése az interdiszciplinaritás, azaz a tudományterületek közötti párbeszéd elősegítése, hiszen az anyával és a magzattal ebben az időszakban sokféle szakember foglalkozhat. Így a tagok között pszichológusok, szülésznők, védőnők, gyógypedagógusok, gyermekgyógyászok és szülész-nőgyógyászok is vannak. Andrek Andrea pszichológussal, a Társaság alelnökével és az ELTE PPK oktatójával anya-magzat kapcsolatról és a terhesség alatti élmények magzatra gyakorolt hatásairól beszélgettünk.

Az MPPPOT idei kongresszusán a magzati imprintingről beszéltél. Ez mit jelent?

Andrek Andrea: A magzati imprintinget nemrég fedezték fel, és először nem pszichológiai, hanem élettani folyamatok kapcsán írták le: kiderült ugyanis, hogy a magzati korban jellemző vegetatív folyamatok egyfajta normaként programozódnak be a fejlődő organizmusba. Későbbi életében is más lesz például az inzulin anyagcseréje egy cukorbeteg anya magzatának. A kutatások – köztük sok állatkísérlet – számos kóros magzatkori környezetet állapítottak meg, amik később, felnőttkorban valamilyen betegségre predesztinálják az egyedet. A felnőttkori szív- és érrendszeri betegségek kockázata például összefügg a magzatkorban „átélt” anyai stresszel.

Hogyan hat a stressz a magzatra?

AA: Állatkísérletekben jól modellezhető a várandósság alatti stressz, és a tapasztalatok szerint ez nem közvetlenül okoz valamilyen későbbi betegséget a fejlődő magzatban, hanem több tényező egymásba kapcsolódása révén: például a stressz alacsonyabb születési súlyt eredményezhet, ehhez éretlenebb mozgásminták kapcsolódhatnak, és mindezeknek az összeadódása révén megnő az egyed sérülékenysége egy adott betegségre. Ezek a betegségek, például a szív- és érrendszeri betegségek multifaktoriálisak, azaz sok, összeadódó okuk van, és ezek közül az egyik tényező lehet a magzatkori anyai stressz.

Azaz ha sokat idegeskedem a lakásfelújítás miatt, az árt a babának?

AA: Nem igazán erről van szó. Állatkísérletekben a stresszt úgy modellezik, hogy a vemhes egeret kiemelik a többi egér közül, a megszokott közegéből, ott hirtelen, erőteljes hanggal megijesztik, és ezt rendszeresen megteszik vele. A „sima”, mindennapi stressz, amilyen például egy építkezés, ahol vannak stresszesebb, feszültebb és könnyebb időszakok, de egyébként néhány kisebb nézeteltéréstől eltekintve rendben van a párkapcsolat, nem számít ennek.

Egy-egy izolált stresszteli esemény, vagy a normál élethez tartozó olyan feszültségek, amiket utána ellazulás követ, nem ártanak a magzatnak. Mi több, a feszültség – ellazulás mintázata, ami a normál élet velejárója, egyes kutatások szerint direkt előnyös neki. Ha a „normál” stressztől is megkímélik a vemhes állatot és végig csendben, puha párnák között dédelgetik, akkor az újszülött kispatkányok a normál környezetben stresszbetegség jeleit mutatják, hajlamosabbak lesznek például gyomorfekélyre. Azaz valószínűleg épphogy szükség van a stresszrendszer megfelelő magzati programozásához a stressz – lazulás ritmusára. Probléma akkor van, ha a magzati korban állandóan fennálló, relaxációt nem hozó feszült állapot programozódik be normaként.

Ember esetében milyen stressz árt a magzatnak?

AA: Ami a kutatások szerint stressznek számít, az például a magzat elutasítása: ha úgy van vállalva egy várandósság, hogy nem szeretnék, nem akarják egyáltalán. Ez ma már ritkán fordul elő, mert az úgy istenigazából nem akart terhességek ma legtöbbször abortusszal végződnek. De például a hatvanas években, amíg mindez engedélyhez kötött volt, előfordulhatott, hogy egy nő többször is megjelent az abortuszbizottság előtt, és végül mégis meg kellett szülnie a babát. Ennek pedig egy csehszlovák vizsgálat eredményei szerint következményei voltak: az ilyen magzatokból lett felnőttek körében magasabb az öngyilkossági arány, gyakoribb a szerfüggőség, a boldogtalanság, a társas készségek hiánya. Ebben az esetben persze nem lehet teljesen szétválasztani a szülés előtti és utáni anya-gyerek kapcsolatot, hiszen valószínűleg az elutasított magzatokkal születésük után is máshogy bántak.

A másik, kimutatható hatással járó anyai stressz az anyai depresszió és az anyai gyász. Ha az anya a várandósság alatt elveszít egy érzelmileg nagyon közel álló személyt – férjét, szüleit, saját, nagyobb gyermekét, ikerterhesség egyikét – az egy igen erős, feloldódás nélküli, állandó stresszhelyzet, és közben megszakad az érzelmi kapcsolat az élő magzattal. Ha az anya ilyenkor segítséget kap abban, hogy mégis kapcsolatba kerüljön a babájával, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy saját anyaságával, önmagával, akkor az kevésbé terheli meg a kettejük kapcsolatát és a magzat fejlődő stresszrendszerét. Természetesen az ilyenfajta lélektani történéseknek testi korrelátumaik is vannak: míg a gyászolás feszült, addig a babával való kapcsolódás megnyugtató állapot, ennek minden testi jellegzetességével.

Súlyos anyai stresszhatás még a szegénység és alultápláltság, a szegénység pedig természetesen nem csupán a pénz hiánya, hanem annak minden velejárója miatt: gyakoribb a rossz levegő, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a társas támogatás hiánya, gyakoribbak a pszichiátriai betegségek is.

Az egész terhesség alatt érzékeny a magzat a stresszre vagy vannak kiemeltebb időszakok?

AA: Erre a kérdésre a természeti katasztrófákhoz kapcsolódó kutatásokból ismerjük a választ. Kanadában a kilencvens évek közepén volt egy jégvihar, ami körülbelül két hónapra egy nagyobb területet teljesen elvágott a közlekedéstől. Ez nagyjából hárommillió embert érintett: komoly szükségállapot alakult ki egy alapvetően jóllétben élő, de teljesen vegyes populációban. A hárommillió érintett között különböző státuszú és különböző korú várandósok is voltak.

Az interjú még nem ért véget. Olvass tovább ezen a linken.