Józan Babák Klub – Van kiút a szerhasználó kismamáknak

"Nem normális dolog, ha az élet egyik legfontosabb eseménye, a gyermekvállalás úgy megy végbe, hogy egy várandós nőt megaláznak, megbélyegeznek." Oberth Józseffel, a Józan Babák Klub projekt vezetőjével beszélgettünk várandósságról, szerhasználatról és jövő tervezésről.  

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2015. július 07. Csontos Dóra

“Nem normális dolog, ha az élet egyik legfontosabb eseménye, a gyermekvállalás úgy megy végbe, hogy egy várandós nőt megaláznak, megbélyegeznek.” Oberth Józseffel, a Józan Babák Klub projekt vezetőjével beszélgettünk várandósságról, szerhasználatról és jövő tervezésről.


Ki hívta életre a szervezetet és mennyire hiánypótló a Józan babák létrejötte?

Oberth József: A „Józan Babák” név többféle tevékenységet köt össze. Először a 2006-ban alakult Józan Babák droghasználó szülők önsegítő csoportja használta, melynek tagjai főként olyan huszonéves édesanyák voltak, akik a várandósságuk kezdetén legális vagy illegális szereket fogyasztottak. Ők azt tapasztalták, hogy Magyarországon nem tudnak kihez fordulni, ha a szerhasználat magzatra gyakorolt hatásáról szeretnének kérdezni, illetve orvosaik, védőnőik leginkább abortuszra küldték őket, holott ők nem szerették volna elvetetni később megszületett gyermekeiket. A csoport azért jött létre, hogy a hasonló helyzetbe került fiatal nők, esetleg hozzátartozóik is névtelenül segítséget, tanácsot, vagy akár csak biztatást tudjanak kérni.

2008-ban azután megalakult a Józan Babák Egyesület, és – a Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány közreműködésével – a sorstárssegítők közül néhányan hivatásos segítőként kezdtek dolgozni, úgynevezett alacsonyküszöbű szolgáltatásban. Itt szintén névtelenül, betegbiztosítás nélkül lehet jelentkezni, és a munkatársak a kismamával együtt keresik meg az alkalmas és elfogadó nőgyógyász orvost, olykor addiktológust, pszichiátert vagy más szakembert, szerveznek kórházi ellátást, bentlakásos intézményi elhelyezést. Ez a személyes közvetítés napjainkig azt idézi elő, hogy a megismert nők 95-96%-a eléri a számára és születendő gyermekének szükséges segítséget.

Hogyan  működnek együtt a Magyar Védőnők Egyesületével?

Oberth József: Jelenleg hazánkban közel ötezer védőnő dolgozik, közülük mintegy háromezren tagjai a szakmai szervezetnek. Ők azok, akik minden városban, faluban jelen vannak, rendszeres, személyes kapcsolatot tartanak a helyiekkel, ami minden segítői alapvető feltétele. Továbbá a védőnők azok, akik talán elsőként ismerhetnek fel egy-egy válsághelyzetet. A Józan Babák rendelkezik egy olyan e-mail-címmel (jozanbabakklub.com – a szerk.), amelyen diszpécserünk várja a krízishelyzetek jelzését. Gyakori, hogy egy droghasználó várandós nő esetéről először egy hivatásos segítőtől, védőnőtől, családgondozótól értesülünk. Főleg súlyosabb szerhasználat mellett különösen fontos, hogy mielőbb találkozzunk a kismamával, megszervezzük ellátását, aminek kezdő pontja a probléma jelzése. A Magyar Védőnők Egyesülete a szakemberek felé küldött információkkal ezt a kapcsolatfelvételt könnyíti meg.   

Egy szerhasználó kismama szeretné megtartani a gyermekét vagy rá kell beszélni őket?

Oberth József: Ha nem szakember jelentkezik, akkor a szerhasználó emberek ajánlják egymásnak a szolgáltatásokat. A sikeres együttműködés kulcsa a bizalmi viszony, aminek megteremtésében sokat jelent egy korábbi tapasztalattal rendelkező ember közreműködése. A kismamák többnyire rendkívül motiváltak, vagyis nekünk nem az ő ösztönzésük a feladatunk. Inkább amiatt maradnak távol a várandósgondozástól, mert félnek számukra ismeretlen emberekkel őszintén beszélni drogfogyasztásukról, sokszor kritikus szociális helyzetükről. A legfőbb, hogy születendő gyermekük egészséges legyen, ezért radikálisan csökkentik vagy el is hagyják szerhasználatukat, illetve hogy majdan maguk nevelhessék őket. Az ellátásoktól tehát az tartja távol a problémás várandósokat, hogy félnek, elveszik tőlük a gyermeküket. Mi ezért egyrészt a szakellátásokba vezetjük be őket, másrészt gondoskodni igyekszünk a gyermekneveléshez megfelelő körülmények megteremtéséről, például bentlakásos intézményi férőhely szervezésével, ahol a szociális intézmény személyzete is támogatja majd az édesanyát újszülöttje ellátásában. A nálunk jelentkező nők csaknem minden esetben szeretnék megtartani gyermeküket, annak ellenére, hogy sokan inkább lebeszélnék őket erről.  

Mik a leggyakrabban felmerülő problémák, amiben segíteniük kell?

Oberth József: Azt hiszem, a legfontosabb gondot a rideg, elutasító társadalmi attitűd, sőt megfigyelt viselkedés jelenti, ami természetszerűleg jellemzi a szociális, egészségügyi, hatósági intézmények számos dolgozóját is. Nemrég egyik ügyfelünktől, aki korábban intravénás szerhasználó volt, a szülőszobán azt kérdezte egy üvöltöző nővér, hányszor feküdt le a dealerével, hogy az drogot adjon neki, amikor épp nem volt pénze? Másokat mocskos drogosnak neveznek. Ilyen körülmények között érthető, miért fontos ismernünk azokat az orvosokat, nővéreket, szociális munkásokat és másokat, akik emberségesen járnak el, és hozzájuk eljuttatnunk a bajban lévő kismamákat. Munkatársaimmal, a magunk részéről pozitívan szólítjuk meg az érintett nőket, ahogy például szórólapjainkon, plakátjainkon is szerepel: „Mi osztozunk Veled örömödben!” Nem normális dolog, ha az élet egyik legfontosabb eseménye, a gyermekvállalás úgy megy végbe, hogy egy várandós nőt megaláznak, megbélyegeznek. Mi ezzel megyünk szembe, amikor kinyilvánítjuk felé és gyermeke iránt elfogadásunkat, megértésünket, és nem csak a korrektség kedvéért, de valós és kifejezett meggyőződéssel segítjük őt.

Mit tapasztal, hogyan változtatja meg a droghasználókat az anyaság? Mennyi a sikeres leszokások száma?

Oberth József: A változás szinte mindig jelentős, egyben egyedi. Van olyan nő, aki teljes mértékben leszokik, tartósan józan marad, más időnként „megcsúszik”, sőt, akad olyan édesanya is, aki a korábbinál kisebb mértékben, de visszatérően nyúl valamilyen szerhez. A kábítószerek, designer drogok, gyógyszerek esetében is úgy érdemes néznünk ezt a kérdést, mint ahogy az alkohol fogyasztását mérlegeljük: önmagában nem perdöntő, hogy valaki sosem iszik, vagy néha megiszik egy-két pohár bort. Ha azonban egy anyuka rendszeresen részeg, elhanyagolja a gyermekét, nem eteti meg, akkor a gyermek érdekében be kell avatkozni. A köznapokban „anyai ösztönként” emlegetett jelenség nagyon erős, ami akár súlyos, függő nőket is hozzásegíthet a józanság eléréséhez és megtartásához. Más tényezők mellett, erre érdemes neki is és a hivatásos segítőnek is támaszkodni.

Hazánkban mekkora a droghasználó kismamák száma? Melyik korosztályra jellemző leginkább?

Oberth József: A várandós nők droghasználatáról nincsenek reprezentatív adatok. Csak feltételezhetjük, hogy a kábítószerektől és a designer drogoktól függő nők évente százas nagyságrendben fogannak meg, míg a nem függő használók között ezres nagyságrendben fordulhat elő fogantatás. A legtöbben huszonévesek, de a szerek, szociális körülmények, szubkultúrák szerint némileg eltérő életkori kicsúcsosodást találhatunk. Arra azonban fontos figyelni, hogy az első gyermek vállalása ideális esetben 20-24 éves korban történik, ami egybe esik a nem függő droghasználók egyéni fogyasztási csúcsaival, amikor tehát jellemzően a legtöbb szert használják az érintett fiatalok. Érdemes tehát tudatosan foglalkozni a gyermekvállalás és a droghasználat viszonyával, kerülve a kockázatosabb fogantatást, például óvszer alkalmazásával.

Mi jellemző a droghasználó szülők gyermekeire?

Oberrh József: Nincsenek általánosítható jellemzőik. Amit biztosan tudunk, hogy például a visszaélésszerű gyógyszerhasználat, a rendszeres alkoholfogyasztás egyaránt okozhat visszafordíthatatlan magzati károsodásokat, amit később értelemszerűen a gyermekekkel találkozva is láthatunk. A ma leginkább elterjedt designer drogok hatásairól nincsenek, nem is lehetnek tudományos beszámolók, hiszen azok hosszabb vizsgálódás után hozhatnak majd eredményeket. Ugyanakkor az újonnan megjelenő szerek használata nem csupán a felnőtt fogyasztó, de esetlegesen magzata számára is úgy tekinthetők, mintha emberkísérletet végeznénk.

Elindult a honlapjukon egy álláskeresési lehetőség a Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat Alapítvánnyal közösen.

Oberth József: A Kapocs régebb óta foglalkozik álláskereső szolgáltatással, azonban idén májusban ezt a programot beköltöztették józsefvárosi, Kálvária téri ügyfélszolgálatunkra. Civil szervezeteink célja, hogy különféle szolgáltatásainkat a jövőben összehangoljuk, egy afféle szolgáltató centrumban nyújtsuk ezeket, hogy például egy fiatal anyuka is ugyanott találjon családjogi tanácsadást, szociális konzultációt, álláskeresési támogatást, csoportfoglalkozásokat, gyermekprogramokat. A munkakeresésben naponta 10-12 komolyabb jelentkező vesz részt, akik többsége legalább kisegítő munkát néhány nap alatt találhat. Az édesanyák esetében persze azt az akadályt is le kell küzdeni, hogy gyermekeiket sokan egyedül nevelik, így nincs kire hagyni őket munkaidőben. Ahol lehetséges, emiatt is érdemes bevonni támogató hozzátartozókat, barátokat, minden elérhető intézményi szolgáltatást.

Volt olyan eset, mely nagyon meghatározó volt a számára?

Oberth József: Szinte minden nap ér megerősítő hatás. Amit igazán kiemelkedőnek érzek, hogy az általam megismert édesanyák nem alkalomszerűen, fellángolásként hangoztatják a gyermekvállalás iránti vonzalmukat, hanem tartós elkötelezettséget vállalnak. Ez számos ügyfelünk esetében rendkívüli erőfeszítést követel meg. Például azok a nők, akik időnként prostitúcióból keresnek pénzt a gyermekük eltartásához, vagy éppen „szívességi” lakáshasználók, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy szexuális szolgáltatásokkal fizetnek albérleti díjat, olyasmit vállalnak, ami a legtöbb ember számára elképzelhetetlen volna. Sokkal könnyebb lenne az életük, ha csak önmagukról gondoskodnának, mégsem ezt teszik, hanem éveken keresztül viselik a testük kizsákmányolását, a veréseket, a kiszolgáltatottságot. Lehetne őket szerencsétlen veszteseknek látni, én viszont azt hiszem, akik ilyen módon talpon maradnak, kitartanak a gyermekük mellett, azokban kivételes erő van. Erre lehet építeni.   

Mire lenne szükségük a jövőbeni sikerek folytatásához?

Oberth József: Kiszámítható, stabil működési feltételekre. A munkánk fő nehézsége, hogy a nyolc óra munka után gyakran az újabb nyolc óra munka következik, mivel egy újabb főállásnyi feladat a költségvetésünket összeszedni. Ez rengeteg energiát visz el, amit sokkal inkább az alapfeladatokra kellene fordítani.  

Nemrég volt a drogellenes világnap. Milyen gondolatok voltak a fejében ezen a napon?

Oberth József: Aznap ugyanazt gondoltam, mint bármely más napon. Engem az ügyfeleink, méginkább a magzataik, gyermekeik valósága érdekel, abban pedig nem szerepel efféle protokoll. Olyan ez, mint a karácsonyi szeretet, ami akkor az igazi, ha minden más napon is jelen van.