Kardosné Gyurkó Katalin: „Igazi csapatmunka van mögöttem, amiért nagyon hálás vagyok”

30 év hosszú idő egy egyesület életében, számvetésre okot adó. Készültek ilyennel például a 30 éves születésnapi rendezvény kapcsán? Melyek a 30 éves mérleg legfontosabb megállapításai?

Majdnem a lehetetlenre vállalkoztunk, amikor úgy döntöttünk, hogy egy, a NOE elmúlt három évtizedét bemutató kötettel készülünk a születésnapra. Nem tudom, számvetésnek elegendő-e egy ilyen könyv megszületése, de az biztos, hogy méltó ajándék az egyesület tagjainak, a velünk szimpatizálóknak, a NOE múltja és jelene iránt érdeklődőknek. Igyekeztünk minden fontos állomást, eredményt, eseményt megmutatni, sok fotóval, múltidézéssel, kitérve természetesen az Egyesület jövőjére is. Ha röviden kellene megvonni ennek a 30 évnek a mérlegét, akkor az lehet a legfontosabb megállapítás, hogy az eredeti, az alapításkor megfogalmazott célok és alapelvek nem változtak: a család intézményébe vetett hit, az élet igenlése, a nagycsaládok sajátos érdekeinek képviselete és szolgálata, a nagycsaládok egymást ismerő és segítő közösségekké szervezése.

Egy év sem kevés egy ekkora egyesület elnökének az életében. Ebben az értelemben is készült számvetés? Mire a legbüszkébb és mire a legkevésbé az elnöki tevékenységét illetően?

A legbüszkébb arra vagyok, hogy tagja lehetek a NOE-nak, az ország egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb civil érdekvédelmi szervezetének. Büszke vagyok a NOE történetére, az elmúlt harminc évre, a NOE tagcsaládjaira, azokra az emberekre, akikkel együtt dolgozom. Egyesületünk nagyon sok mindent elért a három évtized alatt, számos olyan kedvezmény, támogatás illeti ma meg a családokat, amelyek a NOE közbenjárására születtek meg. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy milyen nehézségekkel jár még mindig a nagycsaládi lét, ezért még nagyon sok feladatunk és célunk van. A legkevésbé arra lennék büszke, ha nem sikerülne elérni ezeket.

A NOE-t mindig is gazdag és sokrétű tevékenység jellemezte, különösen vidéken. Az utóbbi egy évben azonban sokkal aktívabbá vált a budapesti és az országos szervezet is, sőt a nemzetközi együttműködések is élénkebbek lettek, ami egyértelműen az Ön elnökségéhez köthető. Melyek azok a legfőbb irányok, amelyek mentén ezek a változások bekövetkeztek?

Elnöki programom egyik fontos pontja a közösségépítés. Azt szeretném, hogy megerősödjenek a személyes kapcsolatok az egymáshoz közel élő családok között, hogy egymás segítése, az egymásra figyelés a hétköznapok része legyen. Hitem szerint akkor igazán hatékony és hasznos a NOE, ha nemcsak egy, a fővárosból irányított egyesületként működik, hanem helyben is aktív szervezetek és együttműködő családok szövetsége. Ezek alapján szerveződnek például a régiós családi napok, ez a lényege a Tápláló szeretet programnak, vagy a nagycsaládos újszülötteket ünneplő Babaköszöntőnek, amely egyike a szívemnek legkedvesebb programjainknak. Úgy szoktam mondani, hogy mi nem egy sokaság, hanem egy valódi, élő közösség vagyunk. Mindeközben persze alkalmazkodunk a kor lehetőségeihez és igényeihez is, ezért az együttműködés lehetőségeit a közösségi hálóra is kiterjesztettük. Így már nemcsak közösségi oldala, hanem több ezer taggal működő nagycsaládos csoportja is van az egyesületnek, amely számomra is meglepő dinamizmussal növekszik és működik, és ahol a családos szülők a hétköznapi gondokat, problémákat beszélik meg egymással. Úgy vélem, a NOE mint szervezet tevékeny részt vállalt és vállal most is az érdekvédelemben, abban, hogy lehetőségeinkhez képest mindent megtegyünk a családok támogatási körének bővítésére, az élethelyzetek könnyítésére. De ez csak az egyik, mondhatjuk a hivatalos fele a szervezetnek. A másik, legalább ennyire fontos része, hogy megmutassa az utat egymás felé, megmutassa annak lehetőségét, hogy egymáson is tudunk segíteni.

A vidéki szervezetek aktivitásában szerepet játszhat a sokat utazó, személyes kapcsolatokat előtérbe helyező elnök. Miért tartja ez ennyire fontosnak?

Mert hiszek a személyes jelenlétben, hiszek abban, hogy bár a NOE „főhadiszállása” a fővárosban van, ez nem jelenthet távolságot, távolságtartást az ország messzebb lévő településein élő tagegyesületekkel, nagycsaládosokkal szemben. Mert én is egy nagycsaládos vagyok, aki most történetesen elnökként teszi, amit tennie kell, de ugyanígy a maga dolgát a régiós vezető vagy az „egyszerű” tag is megteszi. Így lesz a NOE közösség, egy nagy család; nem az elnök vagy az elnökség teszi azzá.

A jelenlegi családpolitika egyértelműen támogatja a civil családos szervezetek tevékenységét. Még elnöksége legelején stratégiai megállapodást írt alá az Emmi és a NOE, és azóta is érezhető a kormány jelképes, illetve konkrét, erkölcsi és anyagi támogatása. A születésnapon is több kormánytag tette tiszteletét. Mit jelent mindez a NOE és tagjai számára?

Sikert, elismerést és odafigyelést, ugyanakkor elképesztő mennyiségű munkát, feladatot, s még ennél is nagyobb mértékű felelősséget. Története során a NOE minden eddigi kormánnyal együttműködésre törekedett. Nem politikai alapon, hiszen a tagságunk különböző gondolkodású emberekből áll. Az egyetlen szempont, amit szem előtt kell tartanunk az az, hogy az aktuális kormány milyen nyitottságot mutat a családok helyzetének könnyebbé tétele iránt, milyen intézkedéseket hoz, mennyire partner az észrevételeink, a javaslataink megfontolásában, elfogadásában. A jelenlegi kormány egyértelműen és deklaráltan családbarát. Ha a rendszerváltás óta valamennyi kormány hasonlóképpen fontosnak tartotta volna a családokat, sokkal előrébb tartanánk.

Az Emmivel kötött stratégiai megállapodás aláírására 2016 júniusában, a NOE által kezdeményezett Családszervezetek I. Konferenciáján került sor, amelyet azóta még négy ilyen konferencia követett. Milyen konkrét „gyümölcse” van ennek a NOE és többi családszervezet számára?

Egy stratégiai megállapodás lehet egy teleírt papír, amit az aláírást követő sajtótájékoztató után mindenki elfelejt, de meg is tölthető fontos tartalommal. A mi esetünkben ez utóbbi történt. Nagyon fontos családpolitikai döntések születtek az aláírás óta, és nem mellesleg történetének legnagyobb anyagi támogatását kapta a NOE. Mindaz a tevékenység, amiről eddig beszéltünk, ebből a pénzből finanszírozható. A konferenciáinkon pedig húsznál is több szervezet vesz részt, s bizony az egyszülős családoktól, a határainkon túl élő nagycsaládosokig számos speciális érdek és érték megjelenik az üléseken, amelyek során számos közös projekt merült fel. Ezek közül többet meg is valósítottunk, ahogy történt ez tavaly novemberben, amikor három hétvégén az ország számos pontján önkéntes fiataljaink adományt gyűjtöttek, összefogva partnereinkkel. Ugyanitt szerveződött a Várkert Bazárban tartott közös Adventi jótékonysági vásár is, ami szintén nagy sikerrel zajlott. Tervezzük a folytatást.

A NOE alapító tagja az immár 21 éves Európai Nagycsaládosok Szövetségének és aktív tagja a COFACE-nak. Miért fontosak ezek a nemzetközi kapcsolatok a NOE számára és milyen konkrét eredménye van ezek aktív ápolásának az egyesület és a tagság számára?

A NOE szinte a kezdetektől számos külföldi szervezettel áll kapcsolatban, és mind hálózatok tagjaként, mind kétoldalú kapcsolataink nyomán jelentős nemzetközi elismertségre tettünk szert. Az idei Családok Budapesti Világtalálkozójának egyik szervezője lehettünk, COFACE, vagyis az Európai Unió Családszervezeteinek Konföderációja elnökségében pedig május óta a NOE képviselheti Magyarországot. Ezek komoly és megtisztelő feladatok. Nemzetközi kapcsolataink rendszere mára olyan mértékű, köszönhetően mindenekelőtt elnökhelyettesünknek, Joó Kingának, hogy tavaly először a NOE Nemzetközi Díjat adományozott, amely egyesületünk legmagasabb nemzetközi kitüntetése a családpolitika területén. Olyan személyek részesülnek ebben az elnökségünk által odaítélt elismerésben, akik a családokért sok éves, kiemelkedő, rendkívüli és áldozatos munkát végeztek. Talán nem tűnök szerénytelennek, ha idézek az Európai Bizottság egyik korábbi jelentéséből, amely kiemelten írt a NOE-ról: „Magyarországon a Nagycsaládosok Országos Egyesülete sikeresen fogadtatta el magát szakértelemmel bíró, hiteles szervezetként, melyre a kormány (bármilyen politikai irányultságú legyen is) és a társadalom támaszkodhat. Képes volt autonómiára és társadalmi rangra szert tenni, és követendő modellként szolgál más szervezetek számára is.”

Ennek fényében melyek a következő év legfontosabb eseményei, tervei – az egyesületet és az Ön elnökségét illetően?

Folytatjuk a közösségépítést, ezt nagyon fontosnak tartom. Vannak ezzel kapcsolatban komoly terveink, de ezekről egyelőre nem szeretnék beszélni, mert még alakulnak. Jövőre is megszervezzük hagyományos programjainkat, a Babaköszöntőt, a régiós családi napokat, az őszi találkozónkat. A NOE születésnapi könyve mellett hamarosan megjelenik a Hogyan lettem nagycsaládos? című kötetünk is, amelybe az irodalmi pályázatunkra érkezett pályaművek legjobbjait gyűjtöttük össze. Szeretnénk folytatni a könyvkiadást jövőre is, tervezzük például a nagycsaládos szülők meséit összegyűjtő könyvünk kiadását. A tervek között szerepel egy nagycsaládos Ki Mit Tud verseny meghirdetése is. Öt év után jövőre ismét szeretnénk családkongresszust szervezni, ami mellett felélesztenénk a nagycsaládos minikonferencia-sorozatunkat is, amelyen a résztvevők a család és az élet különböző területeinek kapcsolatát beszélhetnék meg. A legutóbbi ilyen minikonferencián több mint 100 helyszínen egy időben beszélgettek a családok ugyanarról a témáról, és nagy sikere volt. Elindult a honlapunk megújítása is, hogy a kor igényeihez igazodó, dinamikus, interaktív és informatív oldallal erősíthessük a nagycsaládosok közösségét. Mindeközben és mindenekelőtt természetesen továbbra is dolgozunk a nagycsaládosok érdekvédelméért.

Magánélete és a NOE elnöksége nem független egymástól. Egykeként nőtt fel, mégis öt gyermeke van. Mindig is nagycsaládot akart?

Nem, volt olyan időszak, amikor azt sem tudtam elképzelni, hogy nekem társam lesz, de szerencsés voltam, hogy közelebbről megismerhettem egy igazi nagycsaládot, és egyszerűen vonzott mindaz a harmónia, szeretet, összetartás, ami belőlük sugárzott. Akkor határoztam el, hogy én is ilyet szeretnék.

Gyermekei között vannak kicsik és nagyok is. Melyik volt a jobb: egészen fiatalon szülni vagy később, érettebb fejjel?

Mindegyiknek megvan a maga szépsége. Minden újszülött mosolyt csal az arcunkra és vidámságot hoz a házba. Fiatalon még rugalmasabb voltam, talán könnyebb volt éjszakázni, de nagyon szorongtam, attól, hogy jól csinálom-e. Most viszont csodálatos, hogy van egy 16 éves nagyfiam. A kicsiknél már sokkal nyugodtabb vagyok, elmúlt a szorongás, de többször érzem, hogy szükségem van a korábbi nyugodt perceimre. Talán a legnagyobb ajándék, hogy a nagyobb kamaszok megláthatták, ők milyenek voltak kicsinek. Nagyon sok rácsodálkozó – derűs pillanatot hozott ez a számunkra, jó látni a nagytestvéreket, ahogy odafordulnak a kisebbek felé.

A két legkisebb gyermeke másfél évesek volt, amikor elvállalta az elnökséget. Hogyan élte meg a családja ezt a rendkívül mozgalmas évet? Mennyire támogatja a munkájában a családja? Számíthat munkatársaira ebben is?

Igazi csapatmunka van mögöttem, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon sokan segítenek, hogy helyt tudjak állni. A férjem, Botond és a gyerekek is a maximumot nyújtják. Egyik nap a nagyok rám néztek, és azt mondták: anya, te most pihenj, mi elvagyunk az ikrekkel; ez mérhetetlenül jól esett. A család és a férjem édesanyja mellett a szomszéd néni és egy kedves nagycsaládos anyuka is sokat segít. Hálás vagyok a munkatársaimnak is, akik már ismernek, és igyekeznek időt nyerni nekem. Vannak nehéz pillanatok, van olyan, amikor nekem is fáj: például volt olyan hét, hogy több napon keresztül reggel nélkülem ébredt a család, mert már úton voltam. Sokfelé utazom az országban a NOE elnökeként, de igyekszem otthon is helytállni, mert természetesen a család van az első helyen.