„Kell a mesélés intim biztonsága, hogy a világ jó, minden rendben lesz”

Új környezet, új társak, új tárgyak, és új elvárások: az iskolakezdés lehet rémálom, de izgalmas kaland is – a kérdés, hogy mi, felnőttek mit teszünk azért, hogy mindezt jól élje meg a kisgyerek. Bajzáth Mária mesepedagógussal beszélgettem, akinek pár napja jelent meg a Kolibri Kiadó gondozásában a hét részesre tervezett Népmesekincstár című sorozat harmadik kötete Így megyek az iskolába címmel. Ebben a 6-7 éves gyerekeknek való, az őket segítő népmeséket gyűjtötte össze a világ minden tájáról. Az is kiderül, hogy miért és hogyan segítik a gyerekeket ebben az életszakasz-váltásban a népmesék.

Milyen mesék valóak az iskolába készülő kisgyerekeknek?

Bajzáth Mária: Az emberek többsége emlékszik a legelső iskolai napjára. Vagy azért, mert nagyon várta, izgatott volt, vagy azért, mert rettenetesen félt vagy szorongott. Az óvodából bekerülni az iskolapadba nemcsak környezetváltozást jelent, hanem új napirendet, ismeretlen felnőtteket és gyerekeket, szokatlan elvárásokat és eszközöket, például furcsa bútorokat, táblát, padot, iskolatáskát, tolltartót, no meg könyveket, amelyekben titokzatos jelek alapján kellene tájékozódni… Ha végiggondoljuk, mennyire nehéz kamaszként, felnőttként, de akár sokat tapasztalt idős emberként egy „minden és mindenki új és ismeretlen” helyzetben, munkahelyen, közösségben beilleszkedni és teljesíteni, akkor a 6-7 éves kisgyerek érzései azonnal közelebb kerülnek hozzánk. Ilyenkor óriási szükség van a mesélés intim biztonságára, és a bizonyosságra, hogy a világ jó, minden rendben lesz. A mesék könnyíthetik az ismerkedést, a mesélés alkalmai pedig a kapcsolatteremtést, közösség- és bizalomépítést támogatják.

Miben és hogyan segítik a kisgyerekeket a mesék?

Bajzáth Mária: A naponta mesét hallgató gyereknek gazdag a szókincse (ha minden nap hallgat mesét, másfél évvel jár azon kortársai előtt, akik nem), fejlődik az elemző, rendszerező, szövegértő képessége, könnyebben tanulhat olvasni.

A népmesékkel odaadjuk a gyereknek a valóság megismerésének egyik csodálatos eszközét, más úton nem megszerezhető tapasztalatok és információk megszerzésére adunk módot. Mesehallgatás közben megélheti a kárpótlás, vigasz élményét, amikor a világ egyensúlya felborul, majd helyreáll, megerősíthetjük az önbizalmát, önismeretét, én erejét, pozitív énképét, életbátorságát. Mesehallgatás közben a tanulásban is nélkülözhetetlen erőforrásai aktivizálódnak: pl. a képzelet, a képalkotó képesség. Minden meséléssel minőségi időt, élő szót, bensőséges együttlétet adunk a gyereknek, az összebújás, egymás felé fordulás lehetőségét.  A mese személyiség- és intelligenciafejlesztő, konfliktusmegoldó, szórakoztató, értékközvetítő, egyszóval egy univerzális segítő.

Hogyan válogattál, mi vezetett a Népmesekincstár legújabb kötetének az összeállításakor?

Bajzáth Mária: Inkább: Ki vezetett? Persze, hogy a gyerek. Az új életszakaszt kezdő, „Isten tenyeréről épp csak leszálló”, gyorsan növő, foghíjas, kíváncsi 6-7 éves. Olyan meséket válogattam ebbe a gyűjteménybe, amelyek segítségével, ha baj, kudarc, sérelem éri, minden nap kárpótlást kaphat, más úton meg nem szerezhető információk birtokába juthat: életről, halálról, jóról, rosszról, segítőkről és ellenfelekről. Olyan történetek, amelyek az ezt a korosztályt foglalkoztató kérdésekre adnak választ pl. tudásról, leleményességről, számokról, állatokról, természeti jelenségekről.

Mondj egy nagyon különleges mesét a kötetből, amit jó lenne, ha minden kisiskolás hallhatna

Bajzáth Mária: Mindet! Az összeset és azon is túl!  Ha muszáj választani, akkor a Nehéz kérdés című csukcs mesét, amiben a medve felfedezi, hogy mindenki más. Innentől vezeti a jávorszarvast és a kőszáli kecskét, már nem azt keresik, ami közös bennük, hanem azt, amiben különböznek. A mese végén azonban a medve egyedül marad, a többieket az érdekli, ami összeköti őket az élettel és másokkal. A gyerekeknél is ebben a szakaszban van ez a gondolkodásbéli fordulat, és rengeteg múlik rajtunk felnőtteken. Az lesz belőle, aki azt keresi, ami a többiektől elválasztja, vagy olyan, aki azt tartja számon, ami azonos mindenkiben.

Mondanál erre példát?

Bajzáth Mária: Elmesélek egy a témához kapcsolódó esetet az egyik foglalkozásomról. Egy kislány egy kisfiúról érdeklődik tőlem, hol van, miért hiányzik, de nem tudom beazonosítani, kire gondol:

–  Tudod, aki olyan szépen rajzol, és nagyon jól énekel.

– ??

– Tudod, aki ad almát és jól számol.

– ??

– Barna a haja és a szeme, és nincs szemüvege, nagyon szereti a meséket.

Heti egyszer találkozunk, még csak három foglalkozás volt, sokan vannak. A kislány még egy csomó mindent elmond, de nem derül ki számomra ki a fiú. Akkor megszólal egy szülő, aki az első pillanattól figyeli a párbeszédünket:

–  Ő az a fiú, akinek tolószéke van.

– Ja, tényleg, ez nem jutott eszembe! – mondja a kislány.

Ezt a gondolkodásmódot kellene megőriznünk a gyerekeinkben és magunkban is.

Fotó: Meseközpont

Milyen népek meséi közül válogattál? Volt olyan, ami számodra is újdonság volt?

Bajzáth Mária: Minden mesegyűjteményemben van egy térkép, amin jelöljük a helyet és a népet, ahonnan-akiktől a mese származik. Most 57 helyről valók a mesék, a világ minden tájáról. Minden könyvem csak olyan meséket tartalmaz, amelyeket már sokszor elmeséltem, a gyerekek szerették, így a könyv összeállításakor nem jelentenek számomra újdonságot a történetek. Viszont mindig izgalmas, amikor a gyerekekkel játszunk a térképpel és elképzelik, kik és milyenek lehetnek, akik az egyes történeteket mesélték, hogy élhetnek a bahololok, a korjakok, a mordvinok, a lappok.

Hol akadsz olyan mesékre, mint amilyen a dél amerikai kis falu, Moszetnéne meséje?

Bajzáth Mária: Egy könyvbemutatón kaptam egy gyerektől egy képet. Úgy rajzolt le, hogy járom a nagyvilágot, hegyet-völgyet eldugott falvakat mesegyűjtő tarisznyával a vállamon, és sokszoknyás mesemondóktól, vagy ágyékkötőt viselő afrikai törzsfőtől, eszkimó varázslótól kapom a meséket.  A valóság sajnos nem ennyire romantikus. Nekem is jelentős mesekönyv gyűjteményem van, és könyvtárakban, irattárakban, tehát többnyire lejegyzett formában találom a meséket, előfordul, hogy én fordítom le magyarra, vagy megkérek valakit a fordításra.

Az interjú még nem ért véget. Olvass tovább a Dívány oldalán!