Kishúgom, babám – találkozás Szalóki Ági énekessel

“Utamon csillagport verek, szabad vagyok, mint kisgyerek, ha magában énekel. Megyek előre, csak megyek, dúdol bennem a kisgyerek, énekelve játszik. Eljátszom az évekkel, szép idő, fuss, menned kell! Elszaladt… nem látszik.”

Szalóki Ági tehetséges énekesnő, befutott, világot járt, sokdíjas művészként is természetes ösztönösséggel énekel.

– A kisgyerek, akiről a versikédben szó van, gondolom gyerekkori önmagad, akit megőriztél a lelkedben. Mikor kezdtél el énekelni?

– Szüleim elmondása szerint egy-másfél éves koromban. Édesanyám és édesapám azonban felfigyelt rá, hogy szeretek énekelni, és mivel mindketten a zene iránt érzékeny emberek, próbáltak ilyen irányba terelgetni. Gyakran énekeltek nekem, rendszeresen hallgattunk zenét, később zeneiskolába írattak. Már négy-öt évesen nagy hatással volt rám Sebestyén Márta éneklése, akit, bár csak tavaly találkoztunk először, mesteremnek tartok. Elkezdtem énekelgetni a dalait.

– Gyakran hangoztatod, hogy édesanyád révén beás roma származású vagy. Innen a cigány népzene iránti vonzalmad?

– A kíváncsiság és a nyitottság biztosan, hiszen az ember szeretné megismerni a gyökereit.  A dalokat azonban nem anyutól tanultam, mert már ő sem ebben a kultúrkörben nevelkedett, de ahogy fejlődtem, nagy örömmel fedezte fel ő is ezeket a rejtett kincseket általam.

– Már egészen fiatalon hírnevet szereztél. Hogyan indult a pályád?

– Több dolog is közrejátszott. Tizenhárom évesen járni kezdtem Bodza Klárához énekelni, aki fontosnak tartotta, hogy szokjam a színpadot, gyakran szerepeltetett. Tizenhat éves koromban pedig elkísértem édesanyámat egy kiállítás megnyitójára, ahol énekeltem is. Itt hallott Zsigó Jenő, aki megkért, hogy énekeljek zenekarával, az Ando Drommal, 10. jubileumi koncertjükön, a Katona József Színházban.

– Azóta számos műfajban megmutattad  magad,  a népdaléneklés mellett többek között évek óta kiváló jazz-zenészekkel dolgozol, például Szakcsi Lakatos Bélával. 2006-ban Hallgató című önálló albumod ebben a kategóriában az év lemeze volt. Karády-slágereket is gyakran hallunk tőled, gyerekeknek is énekelsz. Melyik műfaj mutatja meg leginkább, ki Szalóki Ági valójában?

– Remélem, az összes így együtt. Úgy tartom, minél többfélét énekelek, annál többet tudok megmutatni az embereknek önmagamból, és annál szélesebb réteget tudok megérinteni. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki nyelveket beszél.

– Az éneklés mellett szenvedélyed a népdalgyűjtés, gyakran jársz Erdélybe. Mi történik a felhalmozott anyaggal?

– Egyelőre feltöltögetem a You Tube-ra,  idővel pedig szeretnék belőle készíteni egy dokumentumfilmet. Ezek az utak sokat jelentenek nekem, mindig lelkileg-szellemileg feltöltődve jövök haza.

– Az Ökrös együttessel és a Besh O Drommal bejártad a világot.

– Igen, az ő jóvoltukból csodálatos helyeken fordulhattam meg, a montreali jazzfesztiváltól a londoni Barbican Centeren át a párizsi Theatre de la Ville-ig, de turnéztunk Olaszországban, az Egyesült Államokban és Kínában is.

– Ha jól tudom, néhány hete is New Yorkban jártál, ahol a Broadway-n láthatott az amerikai közönség. Mesélnél erről?

– A New York-i Kulturális Magyar Évad zárórendezvénye volt a koncert, amely egy kéthetes intenzív próbafolyamat eredményeként jött létre, afroamerikai zenészek közreműködésével. A műsor az amerikai fekete és a magyarországi cigányzene színeit mutatta be. A közös munka nagyon különleges élmény volt.

– 2004 óta van saját zenekarod, akkor kezdtél gyerekeknek, elsősorban megzenésített verseket énekelni, mindjárt igen sikeresen, hiszen 2007-ben Cipity Lőrinc című albumod, idén pedig a Gingalló című összeállítás lett az év gyereklemeze. Hogy jött az ötlet, hogy a kicsik felé fordulj?

– Nem tudom… A Hagyományok Háza adott lehetőséget a lemezfelvételre, és én direkt egy kicsit mással, tőlem addig nem megszokottal rukkoltam elő.

– Ha jól tudom, most is valami különleges van készülőben…

– Igen, jelenleg a május 8-i bemutató koncertre készülök Borlai Gergővel, amely a Kishúg nevet kapta. Ez a műsor felnőtteknek szól majd, népdalokat énekelek és két fiatal költőtehetség, Jónás Tamás és Szabó T. Anna verseit. Számomra két különlegessége is van ennek a bemutatónak, az egyik, hogy virtuálisan dolgoztunk együtt, tehát az egész munkafolyamat alatt, a próbákig, csak számítógépen keresztül értekeztünk. A másik, hogy egy saját versem is meg lett zenésítve.

– Tudhatjuk, hogy mi a címe és miről szól?

– A címe Babám, és az én elképzelt, születendő gyermekemről szól, arról, milyen kép él róla a lelkemben.