Kissné Valkai Anna: “Kapcsolatunk alappillére az őszinteség, és az, hogy egész életünkben a közös jövőnket építjük, tudatosan”

Kissné Valkai Anna: Valóban végtelen a szeretetünk egymás iránt. A titok, azt gondolom, hogy nem titok, egyszerűen nem hagyunk függőben konfliktust, minden alkalommal „kiveszekedjünk magunkból” a problémáinkat, mindent alaposan megvitatunk és megbeszéljük a legapróbb részleteket is. Utána mindenki lenyugszik, és a szokásos szeretetben folytatódik minden tovább. Véleményem szerint, kapcsolatunk egyik alappillére az őszinteség, a másik pedig, hogy egész életünkben, közös jövőnket építjük és alakítjuk tudatosan, kifogyhatatlan tisztelettel csodáljuk egymásban a jó tulajdonságokat. A családban az ego pedig, csak a család érdeke után következhet.

VA: Igyekszünk mindig időt szakítani egymásra, ez fontos. De megmondom őszintén, hogy amíg kicsik a gyerekek, addig nem szívesen vagyunk távol tőlük. Olyan hamar eltelnek ezek a pillanatok, hogy inkább szeretjük teljes erőbedobással megélni őket. A randis programok ilyenkor inkább az esti fektetés utánra maradnak, egy pohár bor, gyertyafény és egy film kíséretében esetleg. Nincs nagyobb boldogság, mint egy szerelmes pillantás például, mikor a gyermekeid egymást ölelik szeretettel.

VA: A legidősebb lányom, Viktória születésénél, nem a tudatosság hiánya okozta a problémát, hanem a születése közben egy váratlan mozdulata akadályozta meg, hogy problémamentesen jöjjön a világra. Istennek hála, az életére semmilyen hatása nincsen, hacsak nem a küzdeni tudását és az erős akaratát vesszük… A középső lányunk, Patrícia már könnyebben született,  „a Viki jól bejáratott útját” használta ki, csodás hangulatú szülés volt.

Olívia valóban vízben született, óriási élmény volt a születése, bár azt mindegyik lányéra elmondhatom, hogy a maga nemében mindegyik különleges és fantasztikus volt. Olíviáé mégis azért volt más, mert előtte jógáztam már sokat, és határozottan állíthatom, nagyon sokat segített a szülésnél, hogy a testem apró rezdüléseit tudtam koordinálni a jogán tanultak segítségével. Maga a víz nyugtató hatása is elképesztő segítség volt a legnehezebb pillanatokban. A babának is sokkal könnyebb lehet, hogy az anyaméh után, nem azonnal, sokkszerűen kapja kézbe a külvilágot.

VA: Elsősorban az egészsége miatt aggódtam, hiszen közel 40 évesen vállaltam be. Sokáig készültünk rá, nagyon szerettük volna, hogy a két nagylánynak legyen egy kistestvér élménye, és mi is átélhessünk még egyszer a babázást. Életünk egyik legjobb döntése volt!!!

VA: Elég laza anyuka vagyok, már a két nagylánynál is az voltam. Igyekszem a babának napi rutinját a családhoz igazítani, nem vagyok híve a fix időpontoknak, mert azt gondolom, hogy azzal kicsit bezárnánk magunkat a lakásba. Ettől még minden nap fürdik…Természetesen mindig figyelek rá, hogy a baba megfelelően tudjon pihenni, de emellett ő alkalmazkodik hozzánk. Nem nagyon kellett visszamennünk a szokásos pörgésünkből… viszont a blogírás, a kicsilány okozta időhiányom miatt, most a Facebook.com/Családmanager oldalamra korlátozódik.

VA: A két nagy lány hatalmas segítség, csak sajnos a mai nem túl tökéletes iskolarendszer miatt, igen sok elfoglaltságuk van még itthon is az edzések mellett. Amikor nincs kötelezettségük, akkor beszállnak bármilyen házimunkába, és nagyon szeretnek a kislánnyal is foglalkozni. Bár én nagyon fontosnak tartom, hogy a kistestvérrel való foglalkozás, soha ne legyen kötelező. Hiszen egy baba a szülők döntése, nem pedig a testvérek kötelezettsége…

VA: Nagyon szeretem a testvéreimet. A mi döntéseink egy része Gergővel, pont az alapján születik meg, hogy mi az ami tetszett, és ami nem tetszett a szüleink módszereiben. Nagyon fontos a szülők viselkedése a testvérek kapcsolatában. Két nagyon jó testvér kapcsolatát is meg tudja rontani, ha a szülők egy konfliktusban, esetleg válás alkalmával nem tudnak megfelelően viselkedni a gyerekeik előtt. Hány családban mérgezhette meg a szülők válása a testvérek kapcsolatát is??? Mi Gergővel igyekszünk mások hibáiból tanulni, az ilyen esetekből okulni, és ezeket elkerülni…

VA: Hatalmas kertünk volt gyerekkoromban, ahol iszonyatosan sokat kellett dolgoznom, és akkor azt gondoltam, hogy soha nem lesz kertem… azután pár évet Gergővel laktam Budapesten, és amikor végre kiszabadultunk újra vidékre, rájöttem hogy mennyire hiányzott. Azóta „gazdálkodom”. Hatalmas élmény a saját magunk által megtermelt zöldség és gyümölcs betakarítása, és külön jó érzés, hogy télen, amikor leveszünk a polcról egy befőttet, lekvárt vagy egyebet, tudom hogy mivel volt kezelve, illetve nem kezelve az adott étel, ami a család asztalára kerül. Barkácsolni egyszerűen csak imádok. Sokszor sokkal könnyebb magunknak megjavítani valamit, mint hívni egy szakit, akire várni kell…

VA: Ha Mesterember van nálunk, akkor mindig nagyon figyelek, kérdezek, még akkor is ha ez esetleg lábatlankodásnak tűnik… Viszont legközelebb a dolgok nagy részét általában már meg tudom egyedül csinálni. Persze a villanyszerelés, vagy gázszerelés az tabu, viszont javítottam már többször csőtörést pl…;) A konyhai dolgokban egyszerűen csak igyekszem kreatív lenni, sokat kísérletezem, de néha a neten is utánanézek egy-egy praktikának.

VA: Amikor a lányok jelezték, hogy a judót nagyon szeretnék valami csapatsportra felváltani, akkor mi igyekeztünk a kézilabda és röplabda irányába terelni őket. Ők annyira ragaszkodtak a vízilabda kipróbálásához, hogy nem volt mit tenni… 🙂