Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések Krízis, karrier, család, tükör…

Krízis, karrier, család, tükör…

Az Élettükör Mentálhigiénés Műhely két alapítója, Pigler Anna pedagógus, mentálhigiénés szakember és Robogány Veronika közgazdász, mentálhigiénés szakember új fejezetet nyitott szakmai életében. Több év mentálhigiénés munkájuk tapasztalatai alapján új módszereket dolgoztak ki, melyeket egyénre szabva, érzékenyen adnak át, támaszt adva mindazoknak, akik keresik a harmóniát munka és magánélet között.

Gerbei Anita,

A névválasztás nagyon találó. A tükör megmutatja azt, aki belenéz, ugyanakkor bátorság és esetenként támogatás kell ahhoz, hogy merjünk szembenézni saját tükörképünkkel, és jól értelmezzük, amit benne önmagunkról látunk. Ti vagytok a tükör a kliens számára vagy a szemüveg, amin keresztül a tükörbe néz?

PA: Tükrei vagyunk mindannyian egymásnak. De itt, az Élettükörben mi egy olyan különleges tükröt tartunk, amelyben segítünk meglátni, megérteni, feldolgozni és megdolgozni a kirajzolódott képet.

RV: Az Élettükörben fontos az, hogy a hozzánk forduló velünk beszélget, ugyanakkor igyekszünk a háttérbe vonulni, hogy önmagát láthassa, saját magára összpontosítson.

Fontos a segítő szakmában, hogy saját élménnyel rendelkezzen a a mentálhigiénés szakember?

RV: Korábban is sok emberrel dolgoztam, ez a szemlélet, ez a “szemüveg” azonban segített másként látni az embereket. Nem akartam olyan példaként állni, mint aki túljutott már krízisen, és ez már elegendő minta kell, hogy legyen másnak is. Ezért végeztem el a mentálhigiénés képzést, hogy megvizsgáljam, hogy valóban átjutottam-e egy egyéni krízisemen, közben sokat tanultam magamról és eszközöket is kaptam a kezembe ahhoz, hogy másokat is támogathassak.

PA: Mindannyiunk életében vannak nehéz időszakok. Sőt, maga a személyiségfejlődésünk is úgynevezett normatív krízisekre épül. Például a gyermekkorból sem léphetünk a felnőttkorba kamaszkori krízis nélkül. Ha mégis megtesszük, és kihagyjuk valamelyik krízist, akkor megrekedhetünk, és ez okozhat problémákat. Mindezeken túl sok minden történhet az életünkben. Ezek az eseti krízisek: egy szerettünk elvesztése, gyász, válás, munkahelyünk elvesztése. A krízisről viszont tudnunk kell, hogy kétarcú: veszélyt is rejt, ugyanakkor esélyt is ad. Mi ebben is szeretnénk kísérő társak lenni: a feldolgozásban, megküzdési technikákat mutatva, és az új lehetőségek megtalálásában, hogy megerősödve jöhessen ki belőle, aki hozzánk fordul.

Jól gondolom, hogy ti egyszerre vagytok erősek és érzékenyek? Hiszen érzékenység kell a hozzátok fordulók kíséréséhez, ugyanakkor a szükséges erőt is biztosítanotok kell a tükör tartáshoz.

RV: Ahhoz kell lelkierő, hogy segítsünk megtartani a hozzánk fordulókat azokban a nehéz élethelyzetekben, amelyekkel hozzánk érkeznek, hogy utána kísérni tudjuk őket. Ahhoz is erő kell, hogy hitelesen legyünk mellettük: mi az, amiben segíteni tudunk és mi az, amiben nem A legtöbben azonnal szeretnének megoldást a problémájukra, amit sokszor tőlünk várnak, mi azonban abban segítünk, hogy saját maguk találják meg a “megoldáshoz” vezető utat, – és érezzék, hogy mindeközben mellettük állunk.

PA: Emellett úgy kell empatikusnak lennünk, hogy az együttérzés mellett megláttassuk azt, van kifelé vezető út. Mi a kliens és köztünk lévő kapcsolatért vagyunk felelősek, az erő ahhoz is kell, hogy megtanuljuk nem átvállalni tőle az életének nehézségeit, és nem kijelölni számára a megoldást, hanem rávezetni a döntési lehetőségeire.

Sokakat érint, hogy ezzel a problémával küzdenek, család és/vagy karrier?

PA: Szinte mindenki életében eljön a pillanat, amikor attól szenved, hogy úgy gondolja, döntenie kell az egyik mellett, mert nem tudja a kettőt egyensúlyba hozni. Ugyanakkor érzi azt is, hogy nem lenne boldog, ha a másik kimaradna. Hogy csak két szélsőséges példát említsek, van, aki a környezetében látott reménytelen, vagy működésképtelennek tűnő példák miatt halogatja a családalapítást, más pedig a gyermekneveléssel otthon töltött évek után abban bizonytalan, hogy képes-e felvenni a “dolgozó nő” fordulatszámát, vagy egyáltalán a tudása versenyképes-e a piacon.

RV: Persze olyan is akad, aki számára azért nem vonzó a gyermek utáni munkába állás, mert már eleve nem kedvelte a munkahelyét, csak ezt korábban nem tudatosította magában. A spektrum nagyon széles, mi igyekszünk a fél napos workshopokon, illetve a két napos tréning során a teljes figyelmünket a résztvevőkre irányítani, hogy rámutassunk, hol lehet egy kis finomhangolással javítani, változtatni..

Vannak kételkedők, szkeptikusok, akik szerint a 21. századi nő annyira túlterhelt, hogy szinte eleve lehetetlen számára a munka és magánélet kielégítő egyensúlyára törekednie.

Azt valljuk, hogy az egyensúly mindenki életében máshol van, ezért nem is egyensúlyról, hanem sokkal inkább összehangoltságról beszélünk. Valóban nagy a társadalmi nyomás, de ugyanekkora lehet a családból érkező vélt, vagy valós elvárás. Nekünk is 3 és 4 gyermekes édesanyaként kell megvalósítanunk ezt az összehangolást, talán ezért is lehet hiteles, hogy ezt tőlünk hallják.

A mentálhigiénére is különböző területről érkeztetek, és az évek alatt formálódott, hogy a valódi küldetésetek a munka és magánélet egyensúlyba hozása és az abban való segítségnyújtás lesz. A különbözőségeteket hogyan tudjátok előnnyé kovácsolni, és a korábbi hivatásotok mely módszereit tudtátok beépíteni az új területen?

RV: 2016-ban kezdtük a közös munkát. A munkám során használom a korábbi menedzsment ismereteimet és erre épül a mentálhigiénés képzés során megismert, illetve az egyéb képzéseken kibővített eszköztár.

Mi magunk is nap mint nap megéljük a munka és magánélet összehangolásának problémáját, amelynek feloldásához a tréningeinkbe az önismereti módszereket és játékokat építünk, illetve vannak célmeghatározó, célösszehangoló feladataink, amelyek coaching elemeket tartalmaznak, vagyis az önismeretet és a célmeghatározást ötvözzük.

PA: Amit a korábbi identitásunkból hoztunk, valóban meghatározó. Veronikára közgazdászként a stratégiai gondolkodásmód jellemző, nekem tanárként a csoport, az ember motiválása az erősségem. Ketten kétféleképpen építünk fel fejben egy tréninget, és ez a közös munka során mindig építő jellegű számunkra, és a visszajelzésekből is ezt pozitívumként értékeljük.

Önismeretet említettél, ami által könnyebben reflektálhatunk önmagunkra. Tanulható az önismeret?

PA: Tanulható, és soha nem hagyható abba. Korábban a pszichodráma csoportban tapasztaltam meg a csoport visszatükröző erejét, amelyben kívülről, ugyanakkor védett környezetből nézhettem önmagamra, sok felismerést kapva ezzel. Ilyen elfogadó, inspiratív közeget igyekszünk teremteni a tréningjeinken is. Az önismeret az egyik kulcs ahhoz, hogy rálássunk problémáinkra. Erre biztatom a klienseimet is, hogy figyeljék magukat a különféle helyzetekben, ismerjék fel az érzéseiket, igényeiket, és próbálják megnevezni őket.

RV: Az önismerettel őszinteséget is tanítunk, azt, hogy őszinték legyünk önmagunkhoz, hogy kapcsolatban maradjunk önmagunkkal.

Fontos dolgot említettél az imént, a tudatosságot. Valóban ilyen nagy szerepe van a tudatosságnak?

PA: Nagyon fontos, és sok is múlik ezen. Mert ha tudatosítom, hogy mi számomra a nehézség egy adott helyzetben, akkor könnyebben tudom kezelni.

RV: Úgy dolgoztuk ki a tréningjeinket, hogy kulcsfontosságú dolgokra kérdezünk rá, akár önismeretben, akár a célmeghatározásban. Ezekkel együtt konfliktuskezelési és döntési modelleket is bemutatunk.

PA: A legfontosabb, hogy irányt találjunk. Nem is mindig lehetséges az azonnali döntés, de az irány kijelölése fontos. Sokaknak okoz revelációt akár a tréningünkön, amikor ezekre a kérdésekre válaszolván világossá válik számukra, hogy a vágyott összhang azért is nem jött létre eddig, mert tulajdonképpen nem is a saját választását élte a munkájában, hanem a környezete sugallta üzenetekre reagált és ez okozta benne a feszültséget. Sokan már a tanulmányaikat is ezen befolyások szerint és nem a saját érdeklődésük alapján választották. Ez pedig a felszín alatt lappangó feszültséghez, elégedetlenséghez vezet.

RV: Egy olyan egyszerű ábra megrajzolása arról, hogy a jelenlegi munkavégzésében mennyi az “el akartam végezni”, “el kellett végeznem” és az “el tudtam végezni” aránya, jó kiindulási pont lehet a közös gondolkodásnak. Rámutathat a háttérben meghúzódó kielégített vagy ki nem elégített szükségletekre. Abban tudunk segíteni, hogy a hozzánk forduló saját érzéseit tudatosítva, megtalálja a valódi szükségleteit és rájöjjön, mi teszi elégedetté.

Ez az általatok kidolgozott módszer hogyan jelenthet segítséget a jelentkezők számára?

PA: Nagyon fontos, hogy a fél napos workshopokon a jelent térképezzük fel. A jelentkező itt “tükörbe” nézhet az általunk feltett kérdések alapján. Sokan azt hiszik, hogy egyediek a nehézségeik, és amikor látják a csoportban, hogy nincsenek elszigetelve a problémáikkal, már ez sok erőt ad.  Az egymásra és önmagunkra figyelés, az egymás és önmagunk elfogadása nagy eredményeket hoz.

RV: A két napos tréningjeinken pedig a konkrét célokkal és a hozzájuk vezető lépesekkel is foglalkozunk, ahol a kidolgozott módszerek mellett az egyéni konzultáció során a saját irányokra összpontosítunk.

Élettükör Mentálhigiénés Műhely a munka és a magánélet összehangolásáról

“Ha belefáradt a munkájába, vagy a gyermekvállalás témáját szeretné körbejárni, vagy éppen a távolabbról volna jó ránézni életútjára, – nálunk jó helyen jár. Magunk által kidolgozott, továbbfejlesztett mentálhigiénés módszerekkel, és a saját életünkből vett példákkal igyekszünk láttatni, hogy létezhet egyensúly életünk különféle szerepei között. Ehhez természetesen szükség van egyéni felelősségre is, mely által választ kaphatunk a kérdéseinkre: mi az, ami igazán fontos az életemben? És van-e olyan terület, amelyet – mai kifejezéssel élve – jobb lenne, ha “elengednék”? Lehetek egyszerre jó munkerő és odaadó családanya? Ezekre, és ezekhez hasonló “lét-kérdéseinkre” keressük együtt a választ; kísérjük és támogatjuk belső munkájukban a hozzánk fordulókat” – így vallanak munkájukról, hivatásukról az Élettükör Mentálhigiénés Műhely alapítói.

Az egyéni konzultációnál az első alkalommal felméritek, hogy hogyan tudtok együtt dolgozni és ez alapján szerződtök a szükséges időre, legyen az akár 8-10 alkalom. A kétnapos csoportos tréning egyfajta esszenciája a munka és magánélet témának. Milyen a felépítése a kétszer nyolc órának?

PA: A tréninget úgy állítottuk össze, hogy minden jelenlévő ránéz önmagára, a helyzetére, ilyenkor használjuk a kövecskéinket, amik szimbolizálják az egyént, vagy a helyzetet; személyiségmodelleket nézünk, hogy lássuk, hogyan is működünk, illetve hogy mások azért működnek máshogy, mert más a motivációjuk; ezután eljutunk egy célkeresési fázisba, ahol megfogalmazzuk az álmokat, vágyakat, és ezeket reálisan megfogható céllá formáljuk; majd kidolgozzuk az ehhez vezető lépéseket. A két tréningnap közé pedig beépítettünk egy külön egyeztetett egyéni konzultációt, hogy még jobban tudjunk fókuszálni minden egyes résztvevőre.

RV: A csoportokban elgondolkodtatunk; célunk a tudatosítás és felismerés, hogy mi okoz elégedetlenséget illetve elégedettséget, illetve hogy melyek azok a külső-belső erőforrások, amelyeket mozgósítani tud. A csoport az önbizalmat is erősítheti a pozitív visszajelzések által, mi pedig annak örülünk, ha az együtt töltött időt hasznosnak találják, akik hozzánk jönnek, és tudják, hogy figyelünk rájuk. A felismert és tudatosított érzéseket már lehet kontrollálni. Szándékunk, hogy úgy tudjon kiállni önmagért, hogy ne bántson meg másokat.

A ti erőforrásotok miben áll, hogy meg tudjátok valósítani a saját életetekben a munka és magánélet összhangját?

RV: A családom a legfőbb erőforrásom. Sokat segít Anna energiája, aki inkább távlatokban gondolkodik, én pedig apró lépésekkel haladok, és így a gondolkodásmódunk közti különbözőség is erőforrás számomra. Dolgozom még az Oázisban is (ez egy a jezsuiták és más szerzetesrendek által alapított lelkigondozói és mentálhigiénés központ), ami a szó szoros értelmében oázis számomra.

PA: A munkám motivál, mert tudom, hogy jó és hasznos dolgot csinálunk. Lelkesedem és hiszek benne. Én is dolgozom egy mentálhigiénés szolgálatnál, a Kilátóban, ott is azt tapasztalom, hogy van gyümölcse a munkánknak. Van egy nagyon erős szakmai csapat, akikkel támogatjuk egymást, és ez nagy erőt ad. És nagyon sokat számít, hogy a férjem támogat a munkámban, ötleteimben.

Fotó: Nyirkos Zsófia

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
FICSAK: Javul a demográfiai helyzet Magyarországon

Magyarországon nő a születések száma, amiben a kormány családpolitikai intézkedései nagy szerepet játszanak - közölte Király Nóra, a Fiatal Családosok...

Close