A legtöbbet édesanyámnak köszönhetem – Báder Ricsi a Mandiner.családnak
Új sorozatunkban olyan embereket mutatunk be, akiknek különleges az élete: valamilyen sérültségükből adódóan nehezítettséggel élnek vagy ilyen emberekkel vannak szoros kapcsolatban.
Érdekel minket, hogyan jutottak el életük mostani szakaszához, hogyan telnek napjaik, milyen kérdések foglalkoztatják őket. A sorozat egy általunk választott fiatalemberrel indul, aki a találkozás végén továbbadja a szót egy másik, az ő életében fontos szerepet játszó személynek. Így lesz ez minden további interjúalanyunk esetében – ezzel egy olyan láncolat fűződik, amelyet az egyes beszélgetőtársak közötti kapcsolatok fonnak tovább és tovább.
A sorozat egy olyan személlyel indul, aki jól ért a felütésekhez. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Tiszta Szívvel c. film első, igencsak penge jelenetének (amelyben a későbbi egyik főhőst – Rupasszovot – gyepálják el) ő a főszereplője. Egy fiatal, mozgássérült fiú, aki humorával, életvidámságával mindenkit elvarázsol. Báder Ricsivel először éppen a Tiszta Szívvel c. film vetítésén találkoztam, a Nem Adom Fel Kávézóban. A film végét követően ismeretlenül egyszer csak mellettem termett és megkérdezte, hogy tetszett? Közvetlen volt, jókedvű, könnyed és humoros. Ott dőlt el, hogy érdekel engem.
Ricsi, hogyan csöppentél Till Attila filmjébe?
Ez egy nagyon vicces dolog volt. Akkor történt, amikor még gimnazista voltam, harmadikos, az Addetur nevű suliban. A koliban ültünk a haverokkal, amikor egyszer csak teljesen váratlanul megjelent Till Attila, és azt mondta, Báder Ricsit keresi. A srácok szétszéledtek, és én ott maradtam középen. Így történt az első találkozás.
Szóval Till Attila már korábban informálódott arról, hogy te kellesz neki a filmmel kapcsolatban!
Igen, igen! Egy olyan kerekesszékes srác kellett ehhez az első jelenethez, aki pörgős, bevállalós, és jól tudja hozni ezt a gengszter arcot. Én eléggé ilyen hírben álltam, valóban elég lendületes életet éltem. Till Attila egyébként nagyon sokat beszélgetett is velem, minden érdekelte! Egészen a praktikus kérdésektől kezdve (hogyan látja el magát egy mozgássérült, hogyan mosdunk, szolgáljuk ki magunkat, milyenek a mindennapjaink), az élet egyéb dolgaiig bezárólag. Bulizni is mentünk együtt, szóval sok közös élményem van vele.
Ezek szerint sok információt te adtál neki ahhoz, hogy igazán hiteles képet adjon a filmen keresztül a mozgássérültek világáról.
Ez így van. Úgy érzem, hogy a filmbeli főszereplő, Zoli története egy-egy ponton – persze ez lehet, hogy véletlen – reflektál az én személyes történetemre is. Engem is egyedül nevelt édesanyám, az apukám pedig, mint a filmbeli fiúé, Németországban él.
