Megfogadtam, hogy nem csinálom úgy, mint a szüleim! Elbuktam!
Bogár Zsuzsa tanácsadó pszichológussal arról beszélgettünk, hogy a gyerekkori minták miként alakítják felnőttkori énünket. Vajon igaz a mondás? Nem esik messze alma a fájától?
Családháló: Milyen minták vannak, amikkel szembesülünk gyerekként? Változtathatunk a berögződéseken felnőttként?
Bogár Zsuzsa: Minden család hordoz mintákat, amik generációról generációra átadódnak. Ezek nagyban meghatározzák azt, hogy ezek inkább negatív szemüvegen keresztül nézzük a világot, vagy pozitív szemléleten keresztül. Tehát optimistább, pozitív dolgokhoz köti az embereket, vagy inkább a bezárkózóbb, elzárkózóbb típus. Most a két szélsőségről beszélek, de ezek a mintázatok már gyerekkorban úgynevezett üzenetekben átadódnak.
Talán, ha visszagondolunk a gyerekkorunkra, mindannyian emlékszünk akár nagyszüleinktől, szüleinktől olyan mondatokra, vagy akár közmondások formájában olyan burkolt dolgokra, amik belénk ivódtak és akár az egész életünkre kihatnak. Ez az egész életünk során, mint egy vészcsengő vagy akár sugallat, megjelenhet.
CSH: Egy szülői negatív mintát befolyásolhat egy pozitív nagyszülői minta?
BZS: Természetesen itt tudnak egymásra hatni, hiszen nem egy az egyben adódik át minden. A saját életünk történései és az egyéb hatások mindig befolyásolhatják, hogy éppen átvesszük teljes egészében az előző generáció mintáját, vagy éppen érnek minket olyan hatások, aminek következtében teljesen megfordítjuk. Fontos, hogy mit erősítenek meg bennünk azok a hatások, amik érnek. Sokszor ezek az üzenetek, ha találkozunk olyan élethelyzetekkel, amikor aktiválódnak, hogyha abban az élethelyzetben úgy történnek a dolgok, hogy azok megerősítik ezeket a gyerekkorból hozott üzeneteket, akkor ezt szépen visszük tovább a személyiségünkben. ha úgy alakul, hogy nem erősítenek, hanem éppen ellenkező dolog történik, akkor ezen formálunk, felismerhetjük, hogy hát ez nem jó nekünk.
CSH: Fontos a felismerés, de vajon én tudok-e segíteni önmagamnak? Ha egy-egy helyzetben felismerjük, hogy na, most pont úgy viselkedtem, mint a nagymamám vagy anyukám, és mennyire nem szerettem ezt!
BZS: Fontosak ezek a felismerések, hogy rájöjjünk egy előző generáció viselkedésének mintáit visszük tovább. Akár úgy, hogy életünk során többször kerülünk ugyanolyan helyzetbe, amiből rosszul jövünk ki mindig. Ez is egyfajta felismerés, hogy akkor itt valami nagyon nem stimmel. Vagy a gondolatainkban, vagy a viselkedésünkben valamit helyre kéne raknunk, hogy ne kerüljünk újra meg újra ugyanabba a szituációba. Ilyenkor sokat segíthet, ha van olyan ember a környezetünkbe, akivel ezt meg tudjuk beszélni, akivel tudunk erről beszélni. Ha pedig úgy érezzük, nem tudunk ezzel megbirkózni, akkor segíthet szakember, akár pszichológus is.
CSH: Ezt megváltoztathatom, kiirthatom magamból teljesen ezeket a negatív mintákat?
BZS: Igen. Lehet ezeken változtatni, ami fontos, hogy akarni is kell ezt a változást. Sokszor azt látom az embereken, hogy eljutnak oda, hogy valami nem jó, valamin változtatni kéne, mert nem lesz jó a végkimenetele, viszont a változástól magától félnek. Ez egy ösztönös emberi tett. nehezen engedik el, még a legnegatívabb viselkedést is.
CSH: Mi a gyakoribb: ha valaki pozitív mintákat lát azt felveszi, vagy ha egy szeretethiányos közegben van, akkor ő próbál szeretet adni?
BZS: Ez nagyon változó. Általában az figyelhető meg, hogyha valaki szélsőséggel találkozik, akkor ugyanazt a szélsőséget viszi tovább, vagy éppen annak az ellenkezőjét. Az, hogy ez mitől függ, nagyon nehéz előre megmondani. Általában az is befolyásolja, hogy milyen egyéb hatásokkal találkozik az ember. Ha például egy szeretet nélküli családban nő fel, és mondjuk egy tanárától megtapasztalja, hogy milyen szeretni, odafigyelni valakire, akkor neki lesz erről egy mintája, és akkor ezt ő már tovább tudja vinni a saját gyerekeinél.
