Meggyászolni egy halott magzatot

Mintegy három esztendő telt el azóta, hogy Péteri községben emlékhelyet állítottak a meg nem született gyermekeknek. Az elsőre talán furcsának tűnő mementó kitalálója, Petőné Vizi Valéria maga is érintett, de mint kiderült, sokkal többen is azok: szinte mindig friss virág vagy gyertya hívja fel a figyelmet a gyász e kevéssé elfogadott formájára.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. április 04. szabo.daniel

Mintegy három esztendő telt el azóta, hogy Péteri községben emlékhelyet állítottak a meg nem született gyermekeknek. Az elsőre talán furcsának tűnő mementó kitalálója, Petőné Vizi Valéria maga is érintett, de mint kiderült, sokkal többen is azok: szinte mindig friss virág vagy gyertya hívja fel a figyelmet a gyász e kevéssé elfogadott formájára.


– Tudomása szerint hány olyan emlékmű létezik az országban, mint a péteri evangélikus temetőben?

– A péteri emlékhelyen kívül két-három hasonlóról tudok. Az ötlet megszületése után az interneten néztem körül, hogy van-e ilyen az országban, s örömmel láttam, hogy nem egyedüli a kezdeményezésem, már több helyen található ilyen vagy ehhez hasonló emlékhely.

– Miért volt az Ön számára fontos egy ilyen hely létesítése?

– A megfogant, azonban még meg nem született gyermekek elvesztése óriási teher a szülők számára. Egy várt és tervezett baba elvesztését akkor is nehéz feldolgozni, ha tulajdonképpen még nem foghatták a szülők kézbe, nem láthatták a gyermeket. Egy magzat elvesztésén hamar túl kell lendülnie a szülőknek. Nincs idő és lehetőség gyászolni,. sokan legyintenek, hogy majd jön a következő baba, sokan mondják, hogy ennek így kellett lennie, sokan, hogy mindennek oka van, tessék elfogadni, hogy így történt. De ez nem ilyen egyszerű.

– A meghalt magzatokat nem szokták eltemetni, az emlékhely egy temetőbe került.

– A magzatot elvesztett szülőknek is szüksége van arra, hogy megemlékezzenek gyermekükről, arra, hogy valahol csak rá tudjanak gondolni, hogy virággal emlékezzenek rá. Otthon ezt nem lehet megtenni, szükség van egy semleges helyre. Ezekkel a gondolatokkal jártam egy darabig a környezetemet, azt néztem, hogy hol tudnék letenni egy szál virágot hasonló helyzetben. Jártam temetőkben, jártam emlékhelyeknél, de nem találtam olyan helyet, ahol magamba zárkózva, leülve, kicsit több időt eltöltve tudnék gondolkozni, emlékezni. Beszélgettem erről több emberrel, s bizony rádöbbentem, hogy milyen sok érzelem és negatív élmény van elfojtva, milyen sokan nem tudták feldolgozni születendő gyermekük elvesztését. Olyan emberek is őszintén mesélték el magzatuk történetét, akikről nem is feltételeztem, hogy min mentek korábban keresztül. Ekkor határoztam el, hogy amennyiben társadalmi összefogással sikerül megteremteni az emlékhelyet, akkor Péteriben is lesz egy hely, ahol az elvesztett Pocaklakókra emlékezhetünk. Hihetetlen együttműködés valósult meg
településünkön. Önkormányzati képviselők, vállalkozók, magánszemélyek támogatták az
ötletet. Volt aki készpénzzel, volt aki építőanyaggal a betonozáshoz, ajánlottak járólapokat, virágokat. Csupán csak az emlékmű feliratozásáért kellett fizetni, a követ is ajándékba kaptuk.

– Az emberek nem idegenkednek ettől?

– Az emlékhely átadása óta több mint két év telt el. Szinte mindig van virág letéve az erre szolgáló helyen, a halottak napján a településünk lakosságszámához viszonyítva sok gyertyát gyújtanak az emberek. Ez bizonyítja, hogy sajnos szükség van a Meg nem született gyermekek emlékhelyére is.

– Csak azoknak „szánta” az emlékművet, akik elvetéltek, meghalt a magzatuk, vagy azoknak is „szól”, akik esetleg valamilyen okból saját maguk döntöttek abortusz mellett?

– Szerintem ezt nem lehet különválasztani az emlékhely szempontjából. Nem tudjuk, és nem érezhetjük át egyik apának és anyának sem a helyzetét. Mindenkinek “szól” az emlékhely, akik gyászolják a gyermeküket. Úgy vélem, hogy én, aki csak segíteni szerettem volna a gyermekük elvesztését elszenvedő szülőknek nem értékelhetem senki cselekedetét, hiszen nem látok minden egyes esetet, nem általánosíthatok és nem tehetek különbséget gyász és gyász között. Egy tervezett és várt magzat elvesztése őrületes kín minden körülmény tekintetétől függetlenül.

– Miben más egy magzat halála mint egy megszületett ember eltávozásának feldolgozása?

– Úgy gondolom, hogy a veszteség feldolgozásának milyenségében és a lehetőségében vannak különbségek. A mi kultúránkban megszokott és elfogadott rituálék egy halott elbúcsúztatása során fontosak a gyász feldolgozásában, azonban ezt a magzat elvesztésekor nem élhetik meg a szülők. Nem járnak fekete ruhában, nincs sírhely, ahol arra az egy emberre gondolunk, és amit tulajdonképpen annak az embernek az emlékére díszítünk, tartunk rendben. Ha még nem látszik a kismamán a terhesség, s esetleg a rokonok sem tudnak róla, akkor a magzat elvesztését sem verik nagydobra, szinte titkolják a szülők, hogy min mennek keresztül, magukba fojtják az érzéseiket, a fájdalmukat, ami negatívan hat az életükre, s gyakran a további kapcsolatukra is.

– Mi a véleménye a jelen pillanatban is zajló aláírásgyűjtésről, amellyel a magzati élet védelmét szeretnék megerősíteni az EU-ban?

– Természetesen, mint anya egyetértek azzal, hogy ne lehessen embriókísérleteket végezni már megfogant magzatokon. Bízom benne, hogy az egész Európai Unión átívelő összefogás példaértékű lesz, s így ezen a szinten is foglalkoznak majd a döntéshozók a kérdéssel.

-Miért van erre szükség?

– A megfogant életet is képviselünk kell. Az élet a fogantatással kezdődik, ami egy olyan csoda, melyet sajnos nem minden pár tud megélni, akinek sikerül, azoknak nem szabad ezzel a lehetőséggel visszaélni, azt komolyan és tisztelettel kell vennie mindenkinek. Az Unió állampolgárainak összefogása szintén fontos és elengedhetetlen a demokratikus működéshez.