Mennyiben változtak a magyar fiatalok?

Átfogó kép készült a magyar ifjúság helyzetéről. Az ifjúságpolitika tárcák közötti összehangolásáért felelős Ifjúsági Szakmai Egyeztető Fórum hat tematikus munkacsoportban különféle területeken vizsgálta meg, hogyan tehető vonzóvá Magyarország a fiatalok számára.

Nemrég jelent meg a Magyar Ifjúság 2020 jelentés, amely komplexen, minden ágazatra kiterjedően mutatja be az ifjúságot segítő kormányzati intézkedéseket. A dokumentum arra is rávilágít, miben változtak a fiatalok az elmúlt időszakban. Az érintett korosztály attitűd-változásaival kapcsolatban Bauer Bélát, a Századvég vezető kutatóját kérdeztük.

– A kutatások eredményei alapján miben változtak meg elsősorban a fiatalok a kilencvenes évekbeli elődeikhez képest?

– A 2000 előtti fiatalokat „offline-fiataloknak” neveztük, gyakorlatilag számukra a személyes kapcsolattartás volt az elsődleges szempont, míg a maiak alapvetően a virtuális térben (online-fiatalok) élnek. A 2000-es kutatásban például még releváns kérdés volt, hogy IDSL vagy ADSL vonalon interneteznek, mára ez azonban ez a szempont értelmezhetetlenné vált. Ráadásul a kilencvenes évek fiataljai más közegben nevelkedtek: meghatározó részük még a szocializmusban született, iskoláikat is a rendszerváltás előtt végezték, más értékrendi alapokon szocializálódtak.

– Markáns a különbség a fiatalok jövőképében lakóhelyüket tekintve (vidék vs. Budapest)?

– Alapvetően átalakult a területi megközelítése ennek a kérdésnek az elmúlt időben. A vidék-Budapest reláció helyett inkább már régiókban érdemes gondolkozni. Érdemes csak arra gondolni, hogy mennyivel nagyobb előnye van egy Győrben élőnek a külföldi munkára, mint annak, aki Nyíregyházán született. Nem mindegy, hogy Ausztriát éri el valaki egy óra alatt, vagy éppen Ukrajnát. Tapasztalataink szerint egészen mások az iskolai és pénzügyi elvárások és a jövőképek régiónként. Ez a folyamat – mármint a különbség régiók között – gyakorlatilag 50-60 éve zajlik, a rendszerváltás után még inkább felgyorsult és egyre markánsabban jelenik meg a fiatalok életében.

– Hogyan látják saját hazájuk jövőjét a fiatalok?

– Volt egy 1980-as kutatás, akkor érettségiző magyar és francia diákok között, és arra keresték a választ, lesz-e Magyarország vagy Franciaország kétszáz év múlva. A franciák 90 százaléka szerint a kérdés méltatlan, a magyarok nagy része pedig úgy fogalmazott, hogy az ország jövője a nagyhatalmaktól függ, illetve attól, lesz-e atomháború. Harminc évvel később egészen biztosan meredeken változott ennek a megítélése is. Elég arra gondolni, hogy ma az arab társadalmak alapvetően hatással vannak Párizs jövőjére…

– A hírekben egyre nagyobb szerepet kap, hogy minden diák külföldre vágyik. Látható a tendencia?

– Nagyon nehéz mérni, hányan jönnek haza tanulmányaik befejezése után. De még azt is, mennyien tanulnak egyáltalán a határon túl. A felmérések alapján a diákok 2,1%-a tanul külföldön, Ausztriában és Németországban ez 5-7% között mozog, Szlovákiában pedig több mint 12%. Fontos adat, hogy a felsőoktatásba jelentkezők 60%-t fel is veszik a kiszemelt oktatási intézménybe, ami kifejezetten jó arány! A visszatérés arányát abból lehet mérni, az itthon dolgozók közül ki rendelkezik külföldi diplomával. Ám ez csalóka lehet, hiszen sokan úgy tanulnak külföldön, hogy eközben nem hagyták el a hazájukat: például Kolozsvárott sokan tanulnak levelezőn pszichológiát.